Kirishima szemszög:

Gyorsan visszarohantam. Egy szőke boszorkányt és egy kék hajú fiút láttam, akinek az arcát kezek takarták és a többieket támadták meg, akik időközben gondolom visszatértek.
-Kik vagytok ti?-kérdezte Todoroki.
-Ó, ha Dabi megtudja, nagyon fog örülni!-ugrándozott a lány.
-Toga, inkább nyírjuk ki őket!-mondta a fiú.
-Ne olyan gyorsan!-mondta Ochako, majd egy varázslatott elmormolva fényesség áradt ki.
Mikor elmúlt Todoroki és Ochako egyből támadott.
Egy idő után eltüntek.
-Kik voltak ezek?-kérdeztem.
-A bátyám csatlósai!-felelte Todoroki.
-A bátyád? Ő gonosz?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen, de én is későn tudtam meg!-felelte.
-Meglett Bakugou?-kérdezte Ochako.
-Nem, de lábnyomokat vettem észre! Illetve valami égett szag is van a levegőben!-mondtam.
-Akkor erősítés kell!-mondta Todoroki.
-De honnan?-kérdeztem.
-Ismerek pár embert!-mondta Midorya.
   
                                 ~|~

Beérve a városba, benyitottunk egy kocsma szerűségben.
Először egy lányokból álló csapathoz mentünk.
-Szisztok, lányok! Az a helyzet, hogy--
-Megyünk!-szakította félbe egy rövid, lila hajú lány.
-Tényleg? Ezer hála!-hajolt meg Midorya.
-Mi lenne az?-kérdezte egy igen furcsa lány. Bőre és a haja rózsaszín volt, fekete szeme és sárga íríszei voltak, illetve szintén ilyen színű kis csáp szerűségek a fején.
-Egyik barátunkat elrabolta ez a Dabi nevezetű fickó, és a csatlósai is megtámadtak!-mondta.
-Dabi? A mágus?-kérdezte egy fekete hajú lány.
-Igen!-felelte Todoroki.
-Én tudom, hogy hol van a búvó helye!-felelte az ufó lány.
-Pontosobban mi!-javította ki a lila hajú.
-És ki ez a sárkány fiú?-kérdezte a fekete hajú rám értve.
-Kirishima Eijiro vagyok, Bakugou Katsuki sárkánya!-mutatkoztam be.
-Yaorozuo Momo vagyok!-mutatkozott be a fekete hajú.
-Én Ashido Mina vagyok, örvendek!-muatkozott be az ufó lány.
-Jirou Kyoka!-mondta a lila hajú.
Még szóltunk egy pár embernek, akik elfogadták a felkérést.

Bakugou szemszög:

Lassan ébredezni kezdtem. Pislogtam egy párat, mire kitisztult a látásom.
Velem szembe, háttal egy fekete köpenyeges, hajú és csizmájú fickó állt.
Felkuncogott, majd felém vette az irányt.
-Felébredtél?-kérdezte gúnyosan.
-Ki a fene vagy?-kérdeztem morogva.  Elnevette magát és leguggolt hozzám.
-Bakugou... Katsuki, igaz?-mosolyodott el még jobban. Beverni készen voltam az arcát, de ekkor vettem észre, hogy megvagyok láncolva.
-Okosobbnak képzeltelek!-állt fel nevetve.
-Ki faszom vagy te?!-kérdeztem már idegesen.
-Hívj csak Dabi-nak!-mondta.
-Oké, Dabi! Miért tartasz itt?-kérdeztem, még mindig idegesen.
-Egyszerű... te vagy a csali!-mondta.
-Mi?-kérdeztem.
-Kirishima is veled van, igaz? Akkor mondom a tervemet... Kirishima és a többiek biztosan jönnek téged megmenteni... sőt Kirishima biztosan megküzd velem érted!-fordult féloldalasan hozzám, hogy lássam azt az idegesítő fülig érő mosolyát. Tehetetlen vagyok. Egy könnycsepp folyt le akaratlanul le az arcomon.
,,Kirishima, ne gyere ide! Hagy itt!"-gondoltam magamban. Ez az idíóta az államnál felemelte a fejemet és bele mosolygott az arcomba.
-Ezt az énedet is láthattam!-mondta elégedetten.
Erre csak leköptem.
-Hah!-törölte le, majd egy kis idő után bevert nekem egyet, amire felrepedt a szám.
Újra itt hagyott engemet.
,,Kirishima!"-gondoltam. Én hülye! Az utolsó találkozásunkor volt bőr a pofámon veszekedni vele, a semmiért! Csak mert félek bevallani neki az érzéseimet? Mivan akkor, ha ez volt az utolsó? Ha soha nem láttom?
-Ezt elcsesztem... durván!-mondtam, leginkább magamnak.
-Naaa, ne szomorkodj!-hallottam meg egy hangot. Szőke haja két kontyba volt fogva, sárga szemei engem figyeltek. Ruházatából egy boszorkány lehetett.
Leguggolt hozzám és megához fordította a tekintettemet.
-Hm, én mindig szólok Dabi-nak, hogy ne legyen durva, de nem hallgat rám!-mondta, leginkább magának.
-Akarod, hogy meggyógyítsalak?-kérdezte.
-Kösz, de nem!-morogtam.
-Naa, biztosan örülnél neki!-erőlködött.
-Toga, gyere! Most beszéljük meg a tervet!-jött be egy világos kék hajú fickó, akinek az arcát és felső testét kezek borították. Legalábbis oda voltak rögzítve.
-Ajj, megyek!-mondta csalódottan, majd ugrándozva kiment a teremből, majd az fickó is követte.
,,Újra egyedül!"-döntöttem hátra a fejemet a falnak.