Bakugou szemszög:

Szerencsére mindenki előtt felkeltem. Kirishima az ölembe aludt. Késztetést éreztem, arra hogy megfogjak egy vörös hajtincset. Meg is tettem, leszarva mindent. Olyan puha és szerencsére nem volt ébren.
-Hua!-hallottam meg egy ásítást, amire összerezentem és gyorsan alvást színleltem.
Lépteket hallottam, de nem érdekelt. Valaki megrázta a vállamat és a nevemet suttogta. Fél szememet kinyitottam és az illetőre néztem. Deku volt az.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
Leült mellém, amire egy fintort engedtem el.
-Tudom, hogy rühelsz engemet, de... én mindig csodáltalak!-kezdett bele.
-Hagyuk a rizsát! Bökd ki!-sürgettem.
-Szóval... tudnánk beszélni?-kérdezte.
-Még is miről?-kérdeztem értetlenül.
-Van valaki, aki már egy ideje tetszik nekem és nem is tudom, csak ki szeretném beszélni magamból!-mondta a brokoli fejű, miközben elpirult.
-Bocs, de nem érdekel a szerelmi életed!-mondtam.
-Kérlek Kacchan! Nem tudom mással megbeszélni!-kérlelt engem.
Sóhajtottam.
-Nem is érdekel, Deku! Ezt inkább olyannal beszéld meg, aki ért is a szerelmi dolgokhoz!-mondtam.
-Bocsi, hogy bele rontok, de miről beszéltek?-kérdezte Kirishima, akin egyáltalán nem látszott az álmosság.
Elpirultam.
-T-te mióta vagy fent?-kérdeztem.
-Nem rég!-felelte.
-Kirishima, te tudsz segíteni?-kérdezte Deku.
-Mondjad!-mosolygott rá.
-Izé... szerelmi dolog.-mondta zavartan.
Kirishima abba az irányba nézett, ahol a többiek aludtak, felkelve az ölemből megragadta Midorya-t.
-Ezt beszéljük meg máshol! Gondolom nem nagyon szeretnéd, hogy lebukj!-mondta.
Így elmentek négyszem közt beszélni.
Hirtelen elkezdtem féltékeny lenni, de miért is? Talán mert Kirishima most Deku-val van? Nem, nem ez hülyeség!
Gondolat menetemet egy jól ismert hang szakította meg.
-Bakugou?
Felnéztem Todoroki-ra.
-Mit akarsz Felemás?-kérdeztem. Megragadott és elhúzott máshová.
-Mi a--
Néztem rá.
Egy sóhajjal belekezdett.
-Tudom, ideges vagy, de ez most!-próbált lenyugtatni, semmilyen eredménnyel.
-Csak bökd ki!-mondtam.
-Azt szeretném kérdezni, hogy szerinted szerelmes belém Midorya?-kérdezte.
-Mit tudom én! Őt ismerve biztos!-indultam vissza.
Viszont ő visszarángatott.
-Tényleg?-kérdezte.
-Nem vagyok benne biztos, de.... felejtsd el! Igen biztos vagyok!-mondtam. Bocsi, Deku és egyben szívesen.
-És neked tetszik valaki?-kérdezte, amire elpirultam.
-M-mivan?-ingerült lettem.
-Nem mondom el senkinek, csak nyugodj le!-mondta higadt hangon.
-Én se tudom, de remélem nem!-mondtam.
-De ki az?-kérdezte.
-Semmi közöd hozzá!-rontottam rá.
-Én is elmondtam! Akkor mond azt, hogy nincs vagy talán!-fonta össze a karjait maga előtt.
-Fura hajú!-sziszegtem.
-Mi?-kérdezett vissza. Sóhajtottam.
-Kirishima!-mondtam.
-Ó, a sárkányod? Én azt mondom, hogy össze illetek!-mondta.
-Dögölj meg!-sziszegtem.

Kirishima szemszög:

-Nem is tudom... segít nekem, aggódik értem, ha úgy van meg ment!-sorolta.
-Hm, és mikor ketten vagytok? Hogyan beszéltek egymással?-kérdeztem.
-Hm... egyszer volt az, hogy majdnem sírt, mert súlyosan megsérültem és azthiszem, azt mondta, hogy ne hagyam itt! Meg, amikor a barlangból jöttünk ki, akkor is azt mondta, hogy ne hagyam magára!-mondta.
Elmosolyodtam.
-Mi az?-kérdezte.
-Barátocskám, lehet hogy ez lehet több is!-mondtam, miközben megveregettem a hátát.
-T-tényleg?-kérdezte.
-Igen!-mondtam.
-És neked van... aki tetszik?-kérdezte félénken.
Erre elpirultam.
-Ez egy igen?-kérdezte.
-Hát, izé... igen, szerintem van, de nem hiszem, hogy ő igen.-mondtam.
-Szerintem cukik voltatok, mikor aludtatok! Egyébként... ő engedi vagy ez véletlen?-kérdezte.
-Általában megengedi!-mondtam.
Elmosolyodott.
-Kirishima, ne hagyd el a reményt!-mondta.
-De mivan akkor, ha csak... megszokta?-kérdezte.
-Megszokta?-kérdezte.
-Igen, mivel... először én ajánlottam fel!-mondtam zavartan. Erre elkezdett visítozni, de csak magában. Mint valami kislány (fangörcs time :D).

~|~

Tovább mentünk. Én és Bakugou hátul maradtunk.
-Mivan, Fura hajú? Csöndes vagy!-mondta Bakugou.
-Nem tudom miről beszéljek!-vontam vállat.
-Nagyon gondolkozol valamin!-mondta.
-Csak az utat nézzem!-feleltem. Megállított és szemeimbe nézett. Mintha csak kiakarja keresni a választ.
-B-Bakugou a t-t-többiek!-mondtam dadogva és elpirultam, mint valami kislány. Egyáltalán nem férfias.
-Igen, tudom!-mondta el sem fordítva a fejét.
Mit akarhat? Kérdőre vonni? Esetleg...
-Oké, mit szeretnél hallani?-adtam meg magam.
-Kiri, neked valaki tetszik?-kérdezte hirtelen.
-M-mi?-kérdeztem vissza.
-Nem mintha érdekel csak kíváncsi vagyok!-mondta. Most mondjam meg? Öntsem ki a lelkem? Ajh, Kirishima!
-I-igen!-mondtam.
-Fiú vagy lány?-kérdezte. Mik ezek a kérdések?
-Nem egyértelmű?-kérdeztem.
-Ochako?-kérdezte.
-N-nem!-mondtam.
-Akkor fiú! Ne hazudj!-mondta.
-Jó, igen!-mondtam.
-Értem!-mondta és csendben mentünk egymás mellett. Kíváncsivá tett.
-Bakugou...-szólítottam meg.
-Hm?-kérdezte.
-Neked tetszik neked valaki?-kérdeztem.

Bakugou szemszög:

Most én vagyok a soron.
-Azthiszem igen!-feleltem.
-Fiú vagy... lány?-kérdezte zavartan.
-Fiú!-dobtam neki oda a szót.

~|~

Este felé letelepedtünk.
-Rendben! Én és Iida elmegyünk élelmet kerseni, Todoroki és Deku, pedig tüzelőért megy, ti pedig vigyázztok a táborhelyre!-mondta Ochako. Ugyanis az erdő szélén telepedtünk le.
-Rendben!-mondtuk Deku-ékkal együtt.
Mindenki ment a saját dolgára.
-Bakugou... megtzdhatom, hogy ki az?-kérdezte Fura hajú.
-Nem!-válaszoltam.
-És ha én is elmondom?-kérdezte.
-Nem!-feleltem.
-Csak gondoltam, ha már ennyi idő alatt együtt vagyunk!-próbálkozott, de akkor sem fogom elmondani.
-Nem!-nyomtam meg a szót. Nem fogom elmondani az érzéseimet.
-De Katsu--
-Kussolj, Fura hajú!-mondtam.
-Csak beszéljük meg!
-Nem!-mondtam ellent nem mondás tűrű hangon.
Egy sóhajjal felálltam és ott hagytam.
Kicsit bementem az erdőbe, hogy kiürítsem a fejemet. Azthiszem megbántottam. Nem akarom, de... így nehéz.
Gondolataimat egy sistergés hagyta abba.
-Mi a--
Befejezni sem volt időm. Kék lángok jelentek meg és egy zavaró, édes illatott bocsátatottak ki. Időm sem volt befejezni, elterültem. Minden homályos volt.
-Kiri... shima!-üvölteni akartam, de nem sikerült. Minden elhomályosult, majd elsötétült. Utoljára egy fekete csizmát láttam, ami közeledik felém.

Kirishima szemszög:

Bakugou még mindig nem jött vissza. Talán... itt hagyott? Nem kellett volna kérdezgetnem. Ez az én hibám. Bárcsak le se tért volna. Ki se szabadított volna.
Már réges-régen egy idegennél kell lennem, akit nem én választottam, de... ő ezt megakadályozta.
Ezért szerettem volna bele? Mert megmentett?
Hirtelen rossz érzésem támadt, Bakugou hangját hallottam. Felkaptam a fejemet. Arra számítottam, hogy csak halucináltam, de újra megszólalt. Követtem a hangot, az erdőbe. De nem volt ott senki.
A levegőben égett szagott éreztem és lábnyomokat vettem észre. A lábnyomok eltűntek.
-Csak varázslat lehetett! Vagy valami szárnyas lény!-gondolkodtam hangosan.
Hirtelen sikítást hallottam meg.