Bakugou szemszög:

-Kiri...shima!-nyöszörögtem, miközben az orrát simogattam. A szemeimbe nézett, amitől lágy melegség járta át testemet.
-Legyőzzük együtt, ha nem nagy kérés?-kérdeztem.
Felállt és a szájába véve felrakott. Ezt egy igennek veszem.
Előre tartottam a kardomat, Kirishima pedig egy üvöltéssel támadott.
A szörny is így tett.
Kirishima ügyesen kitért a támadások elől és támadott. A szörny hirtelen támadott, Kirishima pedig nem tudott kitérni. Az ütés engem is ért, amitől a falnak ütődtem.
Egy fájdalmas nyögéssel értem földet. A látásom elhomályosult és minden elsötétült.

Dabi szemszög:

-Biztos, hogy ez jó ötlet?-kérdezte Toga.
-Hogyne! Tomura, csinálhatod!-adtam utasítást.
-Ahogyan óhajtod! De, mióta vagy itt te a főnök?-kérdezte.
-Fogd be és csak csináld!-mondtam.
-Ahogy óhajtod!-mondta és előre lépett. A keze között egy világos színű gömb jelent meg, majd egy kis fény csóvával megjelent a szörny.
-Minden a terv szerint!-mondtam.
-De... ebbe nem sérül bele senki, ugye?-kérdezte Toga.
-Pont az a lényeg, hogy de! Na, erősítsd meg!-parancsoltam a lánynak, aki megtette.
Egy ördögi mosoly húzódott az arcomra.

Kirishima szemszög:

Lenéztem Bakugou testére és a düh elöntött. Vissza néztem a szörnyre és egy üvöltéssel újra támadtam. Sikerült egyre több csapást hárítani és kikerülni. Egy kis szimbulómot vettem észre a fején.
,,Talán, ha áttudnám szúrni, akkor végeznék vele!"-gondoltam. Neki futottam és átváltoztam.
Leszálltam a fejére, közben kivettem a kardom. Térdre ereszkedtem és próbáltam tartani magam, hogy le ne dobjon. Feltartottam a kardomat, majd beleszúrtam. Mélyebbre nyomtam, amire kis sárga fénycsóvák jelentek meg.
Mikor a fény erősödött, kihúztam és próbáltam a földre ereszkedni. Ehelyet inkább a földre estem és vártam míg a kis fekete foltok el nem tűnnek.
Nehézkesen felálltam és Bakugou-hoz mentem.
Hátára fordítottam és a fejemet a mellkasának nyomtam.
,,Még él!"-sóhajtottam fel megkönnyebülten. Hirtelen egy kéz ölelt magához.
-Kiri...shima! Ne h-ha...gy e-el... soha!-nyöszörögte. Nagy nehezen kibújtam és a hátamra vettem.
-Nem foglak... ígérem!-mentem vissza a többiekhez.

Bakugou szemszög:

Kinyitottam a szememet és 4 szempárral találtam magamat szembe.
-Mi a--
-Nyugodj le, Bakugou! Nem szabad mozognod!-csitított Kirishima.
-Idd meg ezt!-nyújtott egy pohár valamit Ochako.
Elvettem tőle és egy huzamra megittam. Azt hittem kiköpöm, de Kirishima a kezét a számra tette.
-Nyeld le! A saját érdekedben!-nézett rám aggódóan. Megtudnám ölni, de ezeknek a szemeknek ki tud nemet mondani.
Nagy nehezen lenyeltem, amitől kirázott a hideg.
-Na, jobb?-kérdezte.
-Borzalmas!-feleltem.
-De meggyógyulsz!-mondta Ochako.
-Kirishima, rád bízhatom Bakugou-t, amíg megnézzem Todoroki-t?-kérdezte Ochako.
-Hogyne!-mosolygott rá, a cápa vigyorral Kirishima.
Ochako itt hagyott minket, én meg Kirishima-t figyeltem, aki meg engem.
-Mi az?-kérdeztem.
-Izé... ne haragudj a múltkori eset miatt! Azthiszem tudom, mit érezhettél!-mondta.
Döbbenten néztem rá. Aggódott értem? De... ez miért érdekel engem?
-És még ott motyogtál valamit, de szerintem nem emlékszel rá!-mosolygott rám.
Mi van? Miért áll ilyenekkel elő? És mit mondhattam, amitől ilyen jó kedve van hirtelen? Kiöntöttem volna neki az érzéseimet?
-Haha, látnád az arcodat! Szóval nem emlékszel rá!-szívta tovább a véremet.
-Bökd már ki te szerencsétlen!-mondtam.
-Nyugi! Nem hagylak magadra! Soha!-mondta.
Hála a jó istenek, hogy csak ezt mondtam!
Ochako még itatott velem pár ilyen undormányt, de csak leküzdöttem.

Kirishima szemszög:

Todoroki és Bakugou is jól vannak. Méh jó, hogy Deku-val mentünk velük.
Iida amíg távol voltunk egy rövidebb utat talált, így követtük.
Habár, még nem járhattak.
-Nem és nem!-ellenkezett.
-De, Bakugou csak a hátamon cippelek!-győzködtem.
-Akkor sem!-tiltakozott.
-És, ha sárkányá változok?-kérdeztem. Több már nem jutott eszembe.
-Talán!-mondta.
-Jó, akkor mindenki a hátamra!-mondtam és átváltoztam sárkányá. Mikor mindenki felszállt, felrepültem és átrepültük a hegyet.

                                ~|~

Tábor tüzet raktunk és nyugovóra tértünk.
Midorya a fejét Todoroki vállára hajtott, aki a fejét meg Midorya fejére.
Bakugou-ra néztem.
-Felejtsd el!-mondta.
-De megfagyok!-mondtam.
-Te bajod!-mondta.
Csak azért is mellé feküdtem, de túl engedékenynek képzeltem.
-Faszom, jól van! Hajtsd a fejed az ölembe!-pirult el és lesütötte a tekintetét.
Erre elmosolyodtam és úgy tettm, ahogyan mondta. A köpenyével betakart és ő is kényelmesen elhelyezkedett, már amennyire lehetett.
-Bakugou.-szólítottam meg.
-Hm?-kérdezte.
-Jelképez valamit az a köpeny? Csak azért, mert hallottam ezt-azt a sárkány lovasokról.-kérdeztem.
-Hm. Nos, igen!-felelte.
-És mit?-kérdeztem.
-A köpennyel választom meg azt, akivel leakarom élni az életemet. Persze ezt akkor tudom jelezni,ha ráterítem a hátára!-mondta.
-Ó, értem! Köszi, hogy elmondtad!-mondtam.
-Miért kérdezted?-kérdezte.
-Csak úgy!-pirultam el.

Bakugou szemszög:

Fura volt, hogy ezt kérdezte. Talán... nem ez hülyeség!
,,Verd ki már a fejedből! Tuti, hogy nem szeret!"-mondtam magamnak. Könnyű mondani. Legunytam a szemeimet és próbáltam elaludni.

Dabi szemszög:

-Dabiii!-szólított meg Toga.
-Mi az?-kérdeztem.
-Legyőzték a szörnyet!-mondta.
-Mi?-kérdeztem.
-Jól hallotad!-mondta.
-De... ezt hogyan?-hitetlenkedtem.
-Most akkor megakarod ölni?-kérdezte Tomura.
-Nem! Csak a kísérőit meg a sárkányát, de alá becsültem őket! Más terv kell!-mondtam.
-Ó, megfogjuk támadni?-tapsikolt Toga.
-Te biztos!-néztem rá, amire elmosolyodott.
-És nekem mi lesz a feladatom?-kérdezte Tomura.
-Neked, majd későbbre tervezem!-feleltem.
-Ajánlom, hogy hamar találd ki, mert halálra unom magamat!-panaszkodott.
-Nyugodj le, Kezeske!-mondtam.
-Ne hívj így!-mondta.
-Meg van!-kiáltottam fel.
-Mégis mi?-kérdezte Toga.
A varázs gömbe néztem, ami a botom végén volt és belenéztem. A kis köd elkezdett kavarogni, majd egy jól látható képet szűrtem ki. Majd egy másik is jött, majd eltünt.
-Mit láttál?-kérdezte Tomura.
-Holnap, mindketten támadni fogtok és én mondom meg, hogy kiket!-mondtam.
-Úú, de izgi!-mondta izgatottan Toga.
-És te?-kérdezte Tomura.
-Én addig elrabolom!-mondtam.
-De ott van--
-Számomra nem jelent nagy feladatot!-szakítottam félbe.