Bakugou szemszög:

Reggel újra útnak indultunk. Én mentem elől, Kirishima meg hátul.
Kis idő múlva egy város falait pillantottuk meg. Megálltam.
-Gyere már Katsuki!-mondta Kirishima.
-Fogd be, Fura hajú!-morogtam, de csak azért is megragadott és bevonszolt. A csönd után most nem nagyon jött be nekem ez nyüzsgés.
-Fordoljunk vissza!-mondtam.
-Ugyan már Bakugou! Gyere!-mondta és tovább ment. Mivel már nem fogta a kezemet, így követtem.
-Kacchan!-hangzott el ismerős becenév egy ismerős utált alaktól.
-Tch, francba!-morogtam.
-Mi az, Bakugou?-kérdezte Kirishima, de nem adtam választ.
Megfordultam és szaros Deku-val találtam magamat szembe.
-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit sem kedvesen. Nyomában ott volt egy mágus, egy lovag és egy felemás herceg.
-Ó, úgy láttom van már társad!-mondta Deku.

Kirishima szemszög:

Nem tudom miért volt ilyen Bakugou azzal a brokoli fejűvel, de ezek szerint ismerték egymást.
Már ott volt, hogy Bakugou megöli szegény fiút, mire én mennyasszony pózba vettem a kis vulkánt és rájuk mosolyogtam, akik megdöbbenten nézték a jelenet.
-Kirishima Eijiro vagyok, Bakugou sárkánya és, ha nem bánjátok nekünk most mennünk kell!-mondtam és kitárva szárnyaimat felrepültem az égbe. Fent feltdobtam, átalakultam és Bakugou a hátamra esve elrepültem.

Midorya szemszög:

-Kacchan-nak van sárkánya? Ez roppant érdekes, akkor...-írkáltam fel a megtudtakat, miközben motyogtam.
-Öhm, Deku! Szerintem menjünk!-szólalt meg Ochako.
-Hai!-mondtam és elraktam a jegyzetet, majd tovább mentünk.
-Merre mehettek?-kérdezte Todoroki.
-Én szerintem Dél-Keletnek!-felelte Iida.

Bakugou szemszög:

Egy kietlen és elhagyatott helyre értünk. De tényleg, fű nem nőtt és csak kiszáradt fák voltak.
Leszálltam Kirishima-ról és ő is visszaváltozott.
-Bakugou, honnan ismered azt a fiút?-kérdezte.
-Deku-t? Már kisgyerek korom óta! Rohadt egy idegesítő alak!-feleltem.
-Én szerintem szimpatikus!-mondta Kiri.
-Tch!-válaszoltam.
Hirtelen farkasok jelentek meg.
-Mi a fasz?! Azt hittem ezen a helyen, semmi sincsen!-mondtam.
-Állj hátrébb Bakugou!-mondta Kirishima.
-Te nekem ne mond meg mit csináljak!-mondtam és kihúztam a kardomat.
A ránk ugró farkasokat kivédtük. Hirtelen rám ugrott egy, de gyorsan reagáltam.
-Ágh!-nyögött fel Kirishima, mert egy farkas megharapta a karját. Egyre több farkas vette őt körbe és leteperték a földre.
-KIIIRISSSHIIIMMMA!-üvöltöttem, miközben próbáltam láb alól eltenni a farkasokat, kevés sikerrel.
Egy farkas ugrott rám. Karomat elém tartottam, amire rá is harapot. Egy nyüszítéssel enyhített a szorításon, majd szétterült rajtam. Ledobtam magamról és a megmentőmre néztem. Deku ott mosolygott és a kezét nyújtotta.
-Tch!-fogadtam el a kezét. Ennyivel csak tartozok neki.
A többi farkas is elmenekült vagy küzdött sikertelenül.
-Súlyosak a sebei! Azonnal megkell őt gyógyítanom!-mondta Ochako.
-Menjünk az erdőbe!-ajánlotta fel Iida.
Nem szívesen tartottam volna velük, de Kirishima a tét. Egy pár napot csak kibírok mellettük.

                               ~|~

2 óra múlva Ochako lépett ki a kis sátor szerűségből.
-Hogy van?-kérdeztem.
-Bemehetsz hozzá! Sajnos nem tudtam minden sebet begyógyítani, de sokkal jobban van!-mondta Ochako.
-Kösz!-feleltem és bementem. Mikor bementem Kirishima rám vezette a tekintetét és előhúzta a cápa vigyorát. Kötések voltak rajta, amik itt-ott átáztak a vértől.
-Neked van még kedved vigyorogni?-ültem le mellé.
-Igen?
-Van fogalmad róla, hogy mennyire aggódtam érted? Ha meghalsz? Rám gondoltál?-kérdeztem ingerülten, amire meglepett és egy kicsit csalódott fejet vágott.
-Ne haragudj, de... akkor csak én haljak meg!-mondta egy sóhaj közepette.
-Tch!-viharoztam ki a helyiségből.

Kirishima szemszög:

Ennek meg mi a baja lett most? Megint felidegesítette az a fiú?
Nagyon kedves Ochako, igaz minden féle gyomor forgató zöld löttyöt itatott velem, de már sokkal jobban vagyok.
Hirtelen a zöld hajú fiú jelent meg és leült mellém.
-Szia Kirishima, ugye?-kérdezte mosolyogva.
-Igen, sajnos én még tudom a nevedet!-mondtam zavartan.
-Izuku Midorya vagyok, Kacchan-nak Deku!-mutatkozott be.

Bakugou szemszög:

Este fele lehetett, mikor Kirishima-ról leszedték a kötéseket és minden seb begyógyult.
-Akkor szerintem mehetünk is!-mondtam.
-Ó, még nem! Kirishima-nak szüksége van még egy pár napra, hogy felépüljön!-mondta Ochako.
-Akkor azt én garantálom!-mondtam és mennyasszony pózba felkaptam, majd elindultunk.