Mikor beléptem a házba nyomomban Iannel a reakciók nagyon vegyesek voltak. Apa, aki épp az előszobába cserélte ki a villany égőjét, mert tegnap elromlott csodálkozva nézett le rám.

- Te meg mit csinálsz itthon? – kérte számon rajtam.

- Apa bemutatom Ian Somerhaldert – vigyorogtam, mint a vad alma.

- Kit? – kérdezte vissza.

- Jó napot – integetett Ian mellőlem.

- Apu tudod... ő játszotta Damont – magyaráztam.

- Áá... igen most már tudom. Veled van tele a lányom szobája ugye? – ráncolta a homlokát az én arcom pedig paprikapiros lett. Mert persze apa angolul mondta ezt. Hogy máshogy?

- Ezek szerint – felelte vidáman Ian. – Feltétlen meg kell mutatnod – bökött oldalba.

- Hah, nincs az az Isten – horkantottam fel.

- De, igen. Kíváncsi vagyok – bökdöste folyamatosan az oldalam.

- De, nem... nem fogod megnézni – ellenkeztem.

- Talán szégyellsz engem? – kérdezte sértetten.

- Nem – sóhajtottam. – Anyu merre van?

- A hálóba... sorozatot néz – válaszolta.

Ja, igen. A szüleim otthonról dolgoznak. Apa író, anyu pedig egy kiadó tulajdonosa, mellette pedig borítótervező. Mi már csak ilyen művész család vagyunk, már csak egy énekes hiányzik, de sajna az egész családnak bot hangja van.

- Hűha... oké... akkor megyek, felkészítem. A végén szívrohamot kap, mert azt hiszi Damon kijött a Tv-ből.

- Jó kis képesség lenne – vigyorgott Ian.

- Nekem mondod? – mosolyodtam el szomorúan. – Apu addig megkínálnád valamivel Iant? – néztem apára.

- Persze. Fiatalember jöjjön velem – hívta apa miután lemászott a létráról.

- Hej... nekem is hagyj a Bourbon-ből – szóltam Ian után.

- Nem ígérek semmit –kacsintott rám.

Mosolyogva sétáltam a hálószoba felé. Miután bekopogtam beléptem az ajtón, tekintetemet azonnal a Tv-re szegeztem.

- Ígérd meg, hogy ez örök – mondta éppen Elena Damonnek miközben mindketten bőrig ázva álltak az esőben.

- Ígérem – felelte Damon és utána csókolóztak.

Elmosolyodtam. Imádtam az összes ilyen Delena pillanatot

- Csenge. Nem hallottad mit kérdeztem? Hogy hogy itthon vagy már?

- Zoli megpróbált beégetni az egész iskola és Ian Somerhalder előtt azzal, hogy megmutatta neki a rajzaimat – válaszoltam.

- Micsoda? Ezt nem értem – rázta a fejét értetlenül.

- Zoli apja elintézte, hogy Ian Magyarországra jöjjön és ma bent volt a suliban. Látta a rajzaimat.

- Ugye csak viccelsz? De... de mit szólt hozzá? Ugye nem gúnyolt ki?

- Nem, tetszettek neki – néztem anyura mosolyogva. – A képregény a legjobban.

- Jaj, drágám annyira örülök – ugrott fel az ágyról és szorosan megölelt. – Mesélj! Milyen élőben? Kedves volt veled? Adott autogramot? Na, és közös fotó?

- Anyu, hé, nyugi – nevettem el magam és a vállára tettem a kezem. – Itt van a nappaliban.

- Kicsoda?

- Hát Ian – válaszoltam.

Anya szeme kikerekedett, a Tv-re nézett majd vissza rám aztán kiszaladt a nappaliba. Utána siettem, mert féltem, hogy esteleg anya nagy izgalmában ráveti magát. Kicsit azért fura volt ez az egész. Ian ugye 41 éves anyu meg 39 szóval Ian akár lehetne az apám is. Nem, nem vétek lenne, ha ilyen helyes apukám lenne. Nagybácsi talán, de még az sem. Jó nekem az igazi apukám, Ian pedig legyen a férjem. Az lesz a legjobb. Persze csak titokban, még maga Ian se tudhat róla. Anya teljesen bezsongva legyeskedett Ian körül, aki türelmesen válaszolgatott neki majd kissé zavartan ült le az egyik fotelbe, hogy aláírja az összes Vámpírnaplókat.

- Na, jó anyu elég lesz – szólaltam meg olyan egy óra elteltével.

- Igazad van drágám, menjetek csak nyugodtan – engedett minket miközben próbálta magát lenyugtatni.

- Mehetünk várost nézni? – néztem Ianre.

- Kezdhetnénk a szobáddal. Az emeleten van ugye? – állt fel és a lépcső felé vette az irányt.

- Nem, nem teheted – siettem utána.

- Hát jó – sóhajtott fel.

- Nincs ott semmi érdekes tényleg – erősködtem.

- Elhiszem – bólintott. – Akkor megyünk?

- Jó, gyere – adtam meg magam, mert nem tudtam nézni a szomorú arcát.

Az ágyamon ültem, míg ő a szobámat tanulmányozta aztán szépen sorban aláírta az összes poszteremet, mindegyiken hagyva egy kis üzenetet.

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás? – érdeklődtem.

- Szerinted az? – kérdezte vissza.

- Nekem tetszik, de...

- Akkor jók ezek így! – jelentette ki. – Örülj neki, mert nem mindenkinek írogattam ilyen szépeket a falára. Kicsit azért ijesztő. Minden honnan saját magamat látom.

- Engem megnyugtat, legalábbis korábban megnyugtatott.

- Csenge... félsz tőle? Zolitól – nézett rám.

Lesütöttem a szemem és nem mondtam semmit.

- Nekem elmondhatod – mondta csendesen.

- Tudom csak... olyan nehéz... ha kimondom olyan valóságos lesz. Érted? – néztem rá a szám szélét rágcsálva.

- Muszáj lesz tenni ez ellen valamit.

- Nem fog sikerülni, semmivel se tudom bizonyítani, hogy valóban bánt engem.

- Én tudom bizonyítani!

- Nem Ian! Nem akarom, hogy belekeveredj ebbe! Neked sincs erre szükséged, hisz nem is ismersz, engem mégis úgy bánsz, velem mintha rég óta ismernél – hadartam.

- Mert azonnal megkedveltelek, ahogy megláttalak – vágta rá.

- Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – mosolyodtam el zavartan.

- Hé, Cseng anya valami olyat mondott, hogy itt van Ian Somerhalder – rontott be Bence.

- Helló – köszönt Ian.

- Helló – húzta össze a szemét Bence. – Ragályos az élénk fantázia és ezt most csak te vetíted nekem? – nézett rám kérdőn.

- Ó igen, hogyne. Igazából a Salem-i boszorkányok egyike vagyok – bólintottam.

- Azt mindig is tudtam, hogy egy boszorka vagy – borzolta meg a hajam. – Balogh Bence – nyújtott kezet Iannek.

- Ian Somerhalder – rázta meg a kezét.

- Oké, szóval te valóságos vagy. Már csak egy kérdésem van. Mit keres itt Magyarországon azon belül a házunkban, a te szobádban az ágyadon ülve?

- Hát, ami azt illeti Zolinak köszönhetően van itt – suttogtam mire Bence arca azonnal vörösben kezdett égni.

- Mit tett az a görény már megint?

- Az apjával idehívatta Iant, aki nem tudott arról, hogy csak azért kell, hogy megszégyenüljek előtte – foglaltam össze röviden.

- Akkor nem bunkóztál vele? – villant Bence tekintete Ianre.

- Utálom, ha valaki a gyengébbet bántja. Persze, hogy azonnal a védelmére keltem.

- Akkor Zoli bosszúja a fordítottjára sült el – vigyorodott el.

- Aha – bólintottam.

- Hiába, aki másnak vermet ás, maga esik bele – csapta össze a tenyerét Bence. – Meddig maradsz?

- Holnap reggel megy a gépem – felelte Ian.

- Nincs kedved bulizni egyet? Az egyik évfolyamtársam kecójában lesz. Állat egy hely.

- Azt hiszem, most kihagyom, már el ígérkeztem valakinek – pillantott rám mosolyogva.

- Nem túl fiatal egy kicsit hozzád? – érdeklődött Bence mire felháborodottan hozzá vágtam egy párnát.

- Gyereke és felesége van te hülye – hápogtam.

- Tudom, csak vicceltem – dobta vissza a párnát nevetve. – Tényleg csak vicceltem – nézett Ianre.

- Igen tudom, de hidd el, ha szingli lennék, és fiatalabb a húgod lenne az első számú kiszemeltem – karolta át a vállam.

- Hazudni azért nem kell – suttogtam.

- Nem hazudtam – jelentett ki.

- De igen – vágtam rá. – Valószínűleg az összes lánynak ezt mondod, akit megsajnálsz, de nekem nem kell mondanod. Úgyis tudom, hogy nem igaz – néztem rá.

- Ne is figyelj rá. Nincs önbizalma – szúrta közbe Bence.

- Kösz – sziszegtem.

- Bocs, ha megbántottalak ezzel – szólalt meg Ian.

- Nem gond tényleg, csak... mindegy nem fontos. Beszélek össze vissza – dörzsöltem meg az arcom.

- Pasi kell neki, de sürgősen – mondta Bence.

- Nem kell pasi!

- Ne hazudj már!

- Nem hazudok! Tökéletesen elvagyok pasi nélkül! Csak bántani tud mindegyik!

- Hé, én nem bántok – kiáltott sértetten Bence.

- Á... akkor jöjjek össze a bátyámmal?

- Fúj dehogy – fintorgott. – Nincs valami szingli ismerősöd? Esetleg egy iker tesó? – kérdezte Iantől.

- Szingli ismerősök vannak, de ikertesóm attól tartok nincs.

- Légyszi lapozzunk. Nem akarok a szerelmi életemről tárgyalni – nyögtem fel. – Inkább menjünk – pattantam fel.

- Merre mentek? – kérdezte Bence.

- Megmutatok neki pár jó helyet – válaszoltam megvonva a vállam.

- Normafa, Margit sziget, L&L könyvesbolt, akkor az a Harry Potteres étterem – kezdte el sorolni Bence.

- Nyitott vagyok mindenre – mosolygott rám Ian.

- Akkor indulás – vigyorodtam el. 

Az érzés amikor beszélgetsz egy nagyon rendes pasival, de közben tudod, hogy semmi sem lehet köztetek, mert idősebb tőled :( Komolyan mondom, hogy szerencsétlen vagyok :) Pedig tényleg jók lennénk együtt...