- Oké... szerintem eltévedtem – szólaltam, meg amikor már vagy órája kocsikáztunk a földúton, ami Isten tudja hova vezetett.

- Nem tévedtünk el! Menj tovább – paskolta meg a térdem Zoli majd feljebb csúsztatta a kezét és a combom belső oldalát kezdte el simogatni.

- El a kezekkel Szatmári Zoltán – szóltam rá vörös arccal.

- Jókislány – csípett bele a combomba finoman.

- Büszke is vagyok rá – húztam ki magam.

- Adj pár napot és rosszkislányt faragok belőled – alkudozott.

- Komolyan azt akarod, hogy rosszkislány legyek? Hogy ne tudj velem komolyan beszélgetni? Ha...

- Oké, oké, értem – tartotta fel a kezét. – Nem akarom, hogy megváltozz, csak legyél egy kicsit engedékenyebb az irányomba.

- Rögtön ugorjak az ágyadba?

- Tudsz akkorát ugrani?

- Hülye – nevettem el magam.

- Végre már, hogy nevetsz! Egy órája hallgatom a zsörtölődésed – vigyorodott el.

- Én nem zsörtölődök, csak megjegyeztem, hogy szerintem eltévedtem – ellenkeztem.

- De nem tévedtünk el!

- Honnan tudod? Lehet, hogy rossz helyen fordultam le...

- Akkor majd vissza fordulunk – vonta meg a vállát.

- Egyébként amúgy hova is megyünk? – pillantottam rá a szemem sarkából.

- Kikapcsolódni.

- Ilyen távol a civilizációtól?

- Pont úgy lehet kikapcsolódni, távol az emberektől – vágta rá.

- Ugye nem akarsz elrabolni?

- Maximum te tudnál engem.

- Meg se bírlak emelni – legyintettem. – Várj... itt van egy kapu – kaptam fel a fejem és leállítottam a kocsit.

- Pompás, mondtam, hogy nem tévedtünk el – vigyorgott.

- Aha, de ez magán terület – világosítottam fel.

- Parancsolj – nyomott a kezembe egy kulcscsomót.

- Ez mi?

- A lakat kulcsa.

- De, hogy kerül hozzád?

- Néha akkora baromságokat tudsz kérdezni – mondta kedvesen.

- Köszönöm szépen – háborodtam fel és kiszálltam a kocsiból majd gyorsan a kapuhoz sétáltam és a kulcsot bele tettem a lakatba.

- Mit vacakolsz már? – kérdezte.

- Fogd be – kiáltottam mire elnevette magát.

Kitámasztottam a kaput majd visszamentem a kocsihoz és morcosan beszálltam.

- Haragszol?

- Nem!

- Akkor miért morci a hangod?

- Nem morci a hangom – förmedtem rá. – Vissza zárjam?

- Azt megköszönném – biccentett.

Visszazártam a kaput majd beültem a kocsiba és Zolira néztem.

- És most?

- Csak kövesd az utat – válaszolta.

Az ölébe ejtettem a kulcsokat, majd beindítottam a kocsit és követtem a lebetonozott virágokkal szegélyzett utat egészen addig, míg meg nem pillantottam egy modern stílusú faházat mögötte a Dunával.

- Hűha – szólaltam meg amint megtaláltam a hangom.

- Tetszik?

- Aha, olyan békés – mosolyodtam el.

- Örülök, hogy tetszik – mosolyodott el.

- Zoli mi ez a hely?

- Egy vízparti nyaraló – válaszolta.

- Azt én is tudom, de kié ez? A szüleidé?

- Nem, csak az enyém.

- A tied? Mégis miből tudod ezt fenn tartani?

- Nagyapa rám hagyta örökség gyanánt, senki nem tud róla, csak én meg most már te. Ez a hely az én menedékem.

Zakatoló szívvel néztem Zolira.

- Szóval senki nem tud erről a helyről...

- Csak te meg én – bólintott.

Könnyes szemmekkel, de mosolyogva hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.

- Köszönöm – súgtam az ajkainak.

- Mit?

- Hogy bízol bennem – támasztottam a homlokom a homlokának. – Hogy megmutattad nekem ezt a helyet.

- Igazából fogalmam sincs, hogy miért tettem, de így érzem helyesnek. Te olyan érzelmeket váltasz ki belőlem, amiket még nem ismertem maximum csak olvastam róluk – vallotta be.

- Te is olyan érzelmeket váltasz ki belőlem, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, míg nem jöttél te. És bevallom megijedtem ettől, mert nem tudtam, hogy mit jelent, hogy neked mit jelent. De már nem akarok többé ellen állni, csak... csak veled akarok lenni anélkül, hogy arra gondolnék mi lesz holnap vagy 1 hónap múlva – hadartam lesütött szemekkel.

Zoli mellkasa sebesen emelkedett és süllyedt majd felém nyúlt és belehúzott az ölébe. Térdemet az oldalának szorítottam, kezemet a nyaka köré fontam és habozás nélkül megcsókoltam. Zolival már sokféle csókot megtapasztaltam, de ilyet még soha sem. Mindketten idegesek voltunk és minél többet akartunk a másikból. Zoli ajka a nyakamra siklott, fogai karcolták a bőrömet mire kénytelen voltam felnyögni. Egy részem várta, hogy mikor fognak a szemfogai a bőrömbe hatolni, de nem éreztem csalódottságot mikor nem történt meg. Zoli csókja mindenben kárpótolt.

- Talán be kéne menni – szólaltam meg rekedten miután már kénytelen voltam elszakadni az ajkától, hogy levegő után kapjak.

- Oké – válaszolta.

Remegő lábakkal kecmeregtem ki az öléből és szálltam ki a kocsiból. A hátsó ülésről kivettem Zoli sporttáskáját és a kocsiból éppen kiszálló fiúra néztem. A haja kócos volt, a nadrágja elég feltűnően kidudorodott. Elkaptam róla a tekintetem és mellé sétálva a kezébe csúsztattam a kezem.

- Kicsit azért meg vagyok döbbenve – szólaltam meg, ahogy a ház felé sétálunk.

- Min?

- Hát, hogy én vagyok az első lány, akit ide hozol. Azt hittem nagy nőcsábász vagy.

- Az is voltam, de egyik sem volt méltó rá, hogy ide hozzam.

- Én az vagyok?

- Igen kiérdemelted – mosolygott rám majd a kezemnél fogva magához vont és megcsókolt.

- Akkor hálásnak kéne lennem? – kérdeztem két csók közt.

- Semmi sincs ingyen – húzta meg lágyan az alsó ajkam.

- Miért nem lepődtem meg? – biggyesztettem le a szám.

Zoli halkan felkuncogott és egymásba fűzte az ujjainkat. Békés csendben tettük meg a maradék pár lépést a faház felé.

- Kulcs?

- Kulcs – nyomta a kezembe.

A zárba illesztettem a kulcsot majd az ajtót kinyitva beléptem a nappaliba. Belülről a falak szintén fából voltak, ahogy a bútorok többsége is. A bejárati ajtóval szemben végig teli talpas üveg ablakok voltak, hogy csodás kilátást biztosítsanak a Dunára. Jobbra volt a nappali, balra pedig a konyha és egy lépcső vezetett fel a galériába ahol egy franciaágy volt, Tv-el és egy komóddal. A galéria alatt pedig volt a fürdő egy hatalmas káddal és elvileg az jakuzziként is funkcionál. Jah és ott is volt egy Tv. Hogy a fürdőbe minek Tv arról elképzelésem sincs.

- A fürdőbe minek Tv? – fordultam Zoli felé csodálkozva.

- Hát tudod... hogy lehessen odabent is rosszalkodni – húzta perverz mosolyra az ajkát.

- Ez undorító – közöltem vele.

- Most még ezt mondod – vágta rá. – Amúgy azért van ott Tv... ha mondjuk, fontos meccs van, amiről nem akarok lemaradni, akkor csak beülök a kádba és nézem. Összekötöm a kellemest a hasznossal – magyarázta.

- Aha, értem – bólintottam. – És enni mit fogunk? – tapasztottam a korgó gyomromra a kezem.

- Arról már gondoskodtam, minden ott van a hűtőben, ami kellhet – vágta rá.

- Te biztos voltál abban, hogy eljövök veled? – néztem rá kérdőn.

- Jó a meggyőző képességem – mosolygott cukin mire oda léptem hozzá és megcsipkedtem az arcát. – Hé, ne legyél már öreg nyanya – hessegette el a kezem.

- Egyre jobban meghódítasz, ugye tudod? – karoltam át a nyakát mosolyogva.

- Nehéz dolgom van veled, téged nem lehet akárhogy meghódítani – simogatta meg a hátam majd magához ölelt és a hajamba fúrta a fejét. – Az illatod sem mindennapi – mormolta.

- Mmm... - mormoltam a fürtjeivel játszadozva. – Zoli...

- Igen?

- Ha kettőnkön kívül senki sem tud erről a helyről, akkor ki hozta a kaját?

- A kertész... mit gondolsz, én gyomlálok meg vágom a füvet?

- Hm... el tudnálak képzelni, ahogy félmeztelenül, tologatod fel s alá a fűnyírót – mosolyogtam.

- Fát nem-e vágjak? – érdeklődött.

- Felőlem azt is vághatsz – álltam lábujjhegyre és megpusziltam az arcát. – Éhes vagy?

- Csak egy kicsit.

- Akkor összedobok valamit. Mit szeretnél?

- Halat, egy jó kis rántott harcsa jól esne – tette a kezét a hasára.

- Ha harcsa, akkor harcsa. Hol találok horgászbotot? Csali van?

- Tudsz horgászni?

- Papával rengeteget jártam - mosolyodtam el nosztalgikusan. – Mikor kicsi voltam és náluk voltam, minden este megígértettem vele, hogy másnap hajnalban engem is költsön fel, hogy tudjak menni vele horgászni – meséltem.

- Szívesen megismerném, biztosan nagyszerű ember – mondta kedvesen.

- Igen az, szerintem bírnád. Már nem lát, ezért nem megy horgászni, de hatalmas dumája van – nevettem el magam.

- Akkor már két közös pontunk is van – jegyezte meg.

- De te újra látni fogsz – fogtam meg a kezét és megszorítottam.

- Bízzunk benne – szorította meg a kezem.

- Na, akkor hol az a horgászbot?

- Csak vicceltem, pár szendvics is tökéletes lesz. Megehetnénk kint – javasolta.

- Szívesen fogok neked harcsát – ellenkeztem.

- De az órákba telhet – csóválta meg a fejét.

- Akkor... holnap reggel korán kimegyek és mire fel kellsz addigra kész lesz a harcsa – tervezgettem.

Zoli nevetve ölelte át a derekam.

- Tudod, hogy milyen imádni való vagy?

- Örülök, hogy így gondolod – mosolyodtam el boldogan.

- Legszívesebben most azonnal... - kezdte.

- Zoli...

- Most mi az? Csak azt akartam mondani, hogy legszívsebben most azonnal megcsókolnálak – húzta fel az orrát sértetten.

- Annak nincs akadálya – nyomtam egy csókot az ajkára, majd még egyet és még egyet. – Maguktól nem készülnek el a szendvicsek – tettem a kezem a mellkasára és eltoltam magamtól. – Maradsz bent vagy kísérjelek ki?

- Kitalálok egyedül is... remélem.

- Zoli nyugodtan kérhetsz segítséget – fogtam meg a kezét.

- Annyira utálom, hogy ki vagyok szolgáltatva... nekem kéne neked csinálni a szendvicset... nekem kellett volna vezetnem, míg te bekötött szemmel ülsz az anyós ülésen, hogy igazán meglepődj. El van cseszve az egész – morgolódott.

- Nem semmi sincs elcseszve – nyitottam ki a terasz ajtót és kihúztam magam után.

- Azt nem mond, hogy neked jó ez így, hogy pátyolgatnod kell, mint egy nyomorékot – mondta keserűen.

- Ezt most fejezd be! Komolyan mondom Zoli, ha nem hagyod abba, fogom magam és elmegyek! – fenyegettem meg.

- Úgysem hagynál itt, ahhoz te túlságosan jó vagy – mosolyodott el halványan.

- Valószínűleg igazad van, de akkor sem tetszik, hogy itt bedepizel. Most ez van, ezt kell szeretni, majd ha újra látsz, elhozhatsz te ide és csinálhatsz nekem szendvicset – ígértem meg.

- De az már nem lesz ugyanaz – sóhajtott fel.

- Zoli örülök, ha veled lehetek, nem számít, hogy nem látsz... jó számít, mert azt akarom, hogy újra láss, de az, hogy most nem látsz, egyáltalán nem befolyásol semmiben. Nekem csak az a fontos, hogy most itt vagyunk együtt – simítottam az arcára a kezem.

- Igazad van – puszilt bele a tenyerembe.

- Gyere, csüccs – nyomtam le a hintára. – Tanulj addig, amíg készül a harapnivaló – tanácsoltam.

- Nem hoztam magammal tanulni valót – rázta meg a fejét.

- Nálam viszont itt van a mobilom – vigyorogtam.

- Jó helyen van az nálad – vágta rá.

- Na, jó, nem kínozlak – pusziltam meg az arcát.

- Gyere ide – ragadta meg a derekam és belerántott az ölébe.

- Soha nem fogunk enni, ha ezt így folytatjuk – kuncogtam fel a nyakába fúrva a fejem.

- Annyi baj legyen, én téged eszlek meg – mormolta szorosan ölelve magához.

Mosolyogva simultam hozzá, ujjaimmal apró mintákat rajzolgattam a mellkasára miközben a szívemet szétvetette a boldogság. Nem is kívánhattam volna ennél jobbat. Zolival egy eldugott kis faházban a vízparton. Tisztára filmbe illő jelenet. Felnéztem Zolira és sóhajtottam egy nagyot. Hogy lehet ő az enyém? Egy ilyen tökéletes pasi, hogy lehet az enyém?

- Mire gondolsz? – törte meg a csendet.

- Semmire – pirultam el.

- Én tudod, mire gondolok?

- Mire?

- Hogy örökre itt szeretnék maradni. Csak te meg én, távol az emberektől, távol az elvárásoktól – suttogta a fülembe.

Gyerekeeeek! Megszállt az ihlet! Vagyis pontosabban összeállt a fejemben egy sztori :D Az lenne a címe, mondjuk címnek még nem biztos, de egy Erdőzug nevű kisvárosban játszódna, ami a valóságban nem létezik. Mindenhol fák határolják, talán még egy patak is átfog rajta folyni. Ebben a kisvárosban minden megtalálható, így van aki soha még csak el sem hagyta a várost, mert nem érezte szükségét. 

Szóvaal lenne egy 18 éves lány, akinek nagy álma, hogy egyszer nyisson egy könyvesbolt/kávézót és a lehetőséget meg is kapja, mikor nagymamája meghal és a lányra hagyja, azt az emeletes házat ahol eddig élt. A lány nehéz szívvel ugyan, de elkezdi átalakítani, és ebben segítségére van egy író, aki az ő kisvárosukba ment ihletet meríteni, azt pedig meg is találta a lányban és olyan érzelmeket ébresztett benne, amiket már rég elfeledett. Csakhogy a férfinak van egy titka, ami majd ki fog derülni, most nem mondom el mi az a titok ;) 

Annyit még hozzá tennék, hogy a lány ugye 18 a férfi pedig a 20-as évei közepén jár. Vagy 25 lesz vagy 26. Vessetek meg, de én jobban szeretek olyan sztorikat írni, amikben korkülönbség van. Sokkal közelebb áll hozzám... :D 

Naa, hogy tetszik nektek?? <3 <3