- Na srácok akkor vacsora előtt kinek van kedve társasozni?- nyitota ki anya azt a szekrényt ahol a társasok voltak . Mire fel csillant a szemem.
- Szívem ezt még kérdezed? Az jobb kérdés hogy most ki a soros hogy játékot válaszon.- szólalt meg apa.
- Most Jessien van a sor- válaszolta Arthur. A kicsi lány el gondolkodott. Ezzektől az alkalmaktól szoktam félni. Általában kérdez felelek van ha Jessie választ. Ha jó napja van akkor aktiviti vagy valami mást választ.
- Most legyen a Trivial Pursuit Harry Potteres- válaszolta.
- Imádlak húgi- öleltem meg a pici lányt.
- Nem miattad választottam. Az elmúlt években meg emelkedett a való színűsége hogy a Harry Potter szerepel az irodalom tételekben. Ezzel csak fel készítem saját magamat.- magyarázta el.
- Persze, nekem meg tollas a hátam- ültem vissza a helyemre. Mire meg szólalt a csengő.
- Ehhez megyek- patantam fel a helyemről, siettem ajtót nyitni. Ahogy ki nyitottam az ajtót Leon ált ott.
- Szia.
- Szia. Nem baj hogy egy kicsit korábban jöttem?- kérdezte meg.
- Nem, de hogy. Gyere csak, most ültünk le játszani- húztam be az ajtón. Be vezetem a nappaliba.  Szüleim rögtön fel kapták a fejüket.
- Áh biztos te vagy Leon- kelt fel a fotelból apa.
- Igen uram. Leon Diamond- nyújtotta a kezét.
- Carter Watson- fogott kezet vele. Anya is fel kelt.
- Lillith Watson- nyújtotta kezét anya.
- Üdvözlöm- fogott kezet anyával is.
- Gyere- húztam a fiút magam után hogy foglaljon helyet melletem.
- Mit játszotok?- nézet rám a fiú.
- Egy Harry Potteres társat, van szabályzata hogy kellene játszani, de mi úgy csináljuk hogy körbe megyünk és írjuk ki mennyi pontott szedett össze.- kevertem össze a kártyákat.
- Amilyen színt dobtál azt a kérdést teszik fel- tette hozzá Arthur.
- Jessie kezd- mondta Kate dadus. A kicsi lány dobott  és a kocka a citrom sárgán ált meg.
- Rendben, Hány teáskanál  cukorral issza Umbidge professzor a teáját?- olvasta fel a kérdést anya.
- Három- vágta rá húgom.
- Helyes. Emma te jössz- adta anya nekem a kockát,  amivel egy szép zöldet sikerült dobnom.
- Oké,  Umbidge roxfordi irodájában,  a falon lévő tányérokon milyen állatok tömkelege látható? - olvasták fel a nekem szánt kérdést.
- Macskák. Mi van itt az egyszerűekel kezdünk?- néztem a kártya kupacot, ahogy tovább adtam Lionak a kockát. Aki egy rózsaszín dobott.
- Hagrid szerint, mivel fenyegese meg Harry Dudleyt, ha az gonosz vele a nyári szünetben?- a fiú szemei el kerekedtek.
- Hú, em talán hogy el varázsolja?- vakarta meg a tarkoját.
- Majd nem. A helyes válasz " Hogy kap két malacfület is a farkincájához"- olvasta fel anya a helyes választ.
- Ne aggódj  pont ez a varázslatok és bájitalok kategória a legnehezebb- simogatam meg az alkarját. Kéz fejemre a kezét és le mosolygot rám.Végűl még egy fél órát játszottunk, majd szólt Alfred hogy mehetünk enni. A vacsora finom volt, ahogy végeztem meg köszöntem és a tányéromat el vittem a mosogatóba. Nem sokkal utánam Leon is végzet,  ő is hasonló képen cselekedet.
- Akkor gyere- intetem neki hogy kövesen . Fel mentünk a szobámba.  Ahogy be jött fiú a szobámba  be csuktam mögötte az ajtót.
- Miről szeretél volna beszélni?- ültünk le az ágyra. Meg fogta a kezemet. Kicsit mint ha ideges lett volna.
- Figyelj Emma, én...- szorítottam meg kicsit a kezem. Kezemet fel vezete mellkasára. Szíve nagyon hevesen vert.
- Szeretlek. Tudom hogy hülyén hangzik de tényleg szeretlek- nézet szemeimbe.
- Mit mondasz?- kérdezi meg . Zöld szemeibe néztem. Kezeimet fel vezetem nyakáig. Be haraptam a számat.
- Én is szeretlek- sütöttem le a szemem. Erre a fiú csak az álam alá nyúlt,  fel emelte fejem.  Az örömtől arca ragyogott. Közelebb hajolt és egy puszit nyomott a homlokomra, egyet a szemem ál,  majd meg csókolt. Az érintésétől, a csókjától hevesebben vert a szívem. Nem az idegeségtől. Nem, melegség árat végig a mellkasomon. Nem pedig a pánik,  amit a bátya vált ki belőlem. Ha a fejem ne is, de a szívem tudja azt amit Rebeka mondott. Ő nem olyan mint a bátya.