Reggel fél álomban nevetés ütötte meg a fülemet. Már nem tetszet. Erre a fejemtől egy pár centire egy vízes lufi  durant ki. Amire rögtön ki patantak a szemeim. Annyira meg ilyedtem hogy ki borultam az ágyból.
- Jó reggelt hasadra süt a nap- mosolygott rám apa. Mellete bal oldalt ott tornyusult Arthur, jobb oldalt pedig Thomas ált. A nagyobb fehér és kék haján nem látszott semmi,  de a kisebbik  fekete fürtös haján látszott hogy vízes. Szóval el könyveltem hogy csak én nem kaptam a fejemre vizet.
- Mivel érdemeltem ki ezt az ébresztést?- vakartam ki szememből a csipát.
- Aki 11 után ér haza meg érdemli- nevetet Thomas. Én meg csúnyán néztem a kis srácra.
- 11 után jöttetek haza Leonnal?- nézet rám Arthur.
- Igen...- vakartam meg a tarkom.
- Ki az a Leon?- néz fiú testvéreimre apánk. És én húzni kezdtem a szemöldököm hogy komolyan csak ezt hallotta meg .
- Emma egyik osztálytársa, és új barátja- mondta Thomas
- Ja szerintem jó fej srác, egy pár lakásal fentebb lakik mint mi- mondta ki Arthur. Végűl én csak fel keltem és rájuk csuktam az ajtót. Oda áltam a szekrényem elé. És el gondolkoztam mit is vegyek fel. De végűl a gondolataim el kalandoztak másik irányba. A másik irány pedig Leon volt. Fejemet a fa szerkezetnek döntöttem és egy nagyot sóhajtottam.
- Miért ennyire fura az egész. Logikusan gondolkodva csak egy pár hete ismerem. Akkor miért leszek zavarban a közelében. Picsába is az egészel- vertem bele homlokom a szekrénybe. Egyenesedtem ki. Előszedtem egy fehér trikot és egy fekete farmert. Vissza nyúltam a telefonomért. Ami ahogy hozzá értem csipant egyet. Azzal nem is lett volna baj. Csak ahogy meg néztem ki volt majd nem ki ejtetem a kezemből a készüléket. Leon volt az.

Leon:
Szia Emma
Tudom  beszéltük  hogy ma nem érsz rá.  De tudnánk majd később beszélni személyesen?

Szívem hevesebben kezdet verni, az ujjaim remegtek, arcom meg el kezdett fel hevűlni.
- M mit kéne erre vissza írni?- adtam hangot a gondolatimnak.
- Akár mi is az. Azt hogy igen- jött a hátam mögül  a válasz.  Hátra néztem és csak Kate dadus volt.
- K komolyan?- nézek rá.
- Mutasd csak- nézte meg a mobilom . El kezdet gondolkodni.
- Figyelj én meg beszélem a szüliedel. Te csak írd meg neki hogy rendben van, és hívd át vacsorázni- veregete meg a vállam. Végűl itt hagyott. Le ültem az ágyra. Néztem hogy akkor hogy kéne ezt meg fogalmazni.

Emma:
Szia Lion
Figyelj rendben van. Csak meg kellet beszéltem és úgy jó lenne ha vacsora  után  beszélünk. Meg azzal a feltétel jó ha meg hívlak vacsorára.

Küldtem el az üzenetet mire nagysokára ki agyaltam mit írjak . Rögtön jött is a válasz.

Leon:
Rendben. Akkor mikorra mennyek át?

Luna:
Fél nyolc

Lion:
Oké Em. Akkor nem sokára.

El raktam a telefont és  le kusztam az ágy tövébe. Fel húztam a lábam és át öleltem a térdem. Amire rá hajtottam a fejemet. "Miért kell túl agyalni mindent ". Végűl vettem egy mély levegőt és sóhajtottam.
- Na jól van. Valahogy üsük el az időt,  anélkül hogy agyalni kezdenék- keltem fel a padlóról, majd ki indultam a szobámból.