Alig értünk át a parkon, már hallottuk a zenét, s láttuk a fényeket. Be mentünk, Leon, gondolom a házigazdával, le pacsizott.
- Lucio, már most nem kicsi a buli. A park közepén lehetett látnia fényeket-mondta mellettem a zöld szemű. Vele szembe egy albínó fiú vigyorgott, fekete ing virított rajta, felső három gombját nem gombolta be. Egy fekete farmerba volt be türve.
- Örülök hogy el jöttél Leon- mondta és rám vezetett a tekintetét
- Serbus caro-(Szerbusz drága) jött közelebb hozzám
- Lucio McLaw vagyok señorita - nézet rám.
- Emma Watson-nyújtottam neki kezem.
- Áh akkor te vagy az a belleza akiről  Leon mesélt nekem- nézet meg közelebbről.
- Mo se de quien te hablo- (Nem tudhatóm kiről mesélt neked ) hajtottam oldalra a fejem zavaromban.
- No te avergüences, el chico grande solo dijo cosas buenas de ti. - (Ne legyél zavarba,  csak jókat mondott rólad a nagy fiú) fogta meg kezem bátoritoan. El engedett majd hátba veregete a melletem aló fiút.
- Barátom vigyáz rá- mosolygott Leonra,  majd ott hagyott minket.
- Miről beszélgetetek?- kerdezte meg
- Semmi lényegesről- válaszoltam

------

Rá néztem telefonomra, hogy meg tudjam az időt. " Mindjárt 11". Körbe néztem, talán meg látom Leon-t hová lett. Két kar fonodot a derekamra.
- Kit keresel Em ~- mondta, lehele a fülemet csiklandonzta. " Már megint túl közel van". Hátra néztem, ebben a fényben mintha világítottak volna azok a zöld szemek.  Meg fordultam karjai között, arcát meg két kezem közé fogtam.
- Pont téged,  csak szólni akartam hogy indulok haza- elengedte derekam. Megfogta kezem.
- Akkor mennyünk - lehelete a meg szokott mentolos-dinyés helyett, alkoholtól bűzlőtt. Maga után húzott a tömegben. Egészen ki az utcára, ahol meg csapott a friss levegő. Kezem nem engedte el, de én se akartam szólni miatta. Csendben a parkon keresztül eléggé idilli pillanat volt. És ez egészen a lakás ajtóig tartót.
- Majd hétfőn találkozunk- mondtam neki, ő közelebb hajolt és egy  lágy csókot lehelt ajkaimra. Miután elhajolt úgy fogta meg a kezem mint ahogy az est folyamán Lucio
- Akkor hétfőn- puszilta meg a kezem
- Szép álmokat - ment tovább, én meg meg se tudtam szólalni. Az arcom éget, és össze voltam zavarodva. Nem tudtam hogy ezt most az alkohol miatt csinálta, vagy csak ő is olyan mint a bátya. És csak játszadozni akar velem. Mutató ujjamat végig húztam  ajkamon. És csak remélni tudtam hogy ez csak az alkohol hatása volt.Miután meg ráztam a fejem hogy el hesegesem a gondolataim be mentem végre a lakásba. Le vettem a cipőm és próbáltam minél halkabam fel osoni a szobámba. Mert így is le késtem a takarodot. És nem kell egy bünti a nyakamba azért mert fel keltettem a többieket. Végül be mászva az ágyba kezdtem a plafont szugerálni. És többnél több kérdés cikázot a fejemben. Mint mondjuk Lion más, vagy tényleg ő is olyan mint a bátyja? Az előbbit miért csinálta? Csak a pia tehet róla? Miért ilyen szép a plafon? Jó az utolsót senki ne vegye komolyan. Telefonomért nyúltam,  és reméltem hogy Rebeka még fent van. Egy nagy kő esett le a szivemről ahogy láttam a zöld kis ikont a képe mellet.

Emma:
S.O.S.

Rebeka:
Itt vagyok mi történt?

Emma:
Leon meg csókolt😳

Rebeka:
😵‍💫🤯🥹
Ez remek!

Emma:
Igen, de most nem tudom hogy ez az alkohol volt vagy olyan mint a bátyja.

Rebeka:
Nyugalom! Leonnak semmi köze Mr. Diamondhoz. Inkább örülj és próbálj aludni

Ezzen csak mosolyogni tudtam.

Emma:
Rendben.  Jó éjt

Rebeka:
Jó éjt és szép Leonos álmokat 😏

Emma:
Köszi 😅🤣

Le raktam a telefonomat,  majd az oldalamra fordultam hogy le feküdjek. Csipant a telefonom. Úgy voltam vele biztos még egy utolsót írt Rebi. De ahogy a képernyőre néztem nem a lány üzenete várt rám. Ha nem Lion írt nekem egyet.

Leon:
Szeretlek

Vissza le zártam a mobilom. És mosolyogva el kezdtem reménykedni.