Ahogy az utolsó ember is ki ment az ajtón a tanár úr oda lépett és be zárta. Fel álltam hogy meg akadályozzam de lassú voltam. Közeledni kezdet mire én hátráltam. De neki mentem az aszatalnak. Ő meg egyre jobban közeledett. Meg próbáltam el futni, de ő a csuklomnál fogva vissza rántott, lefogta kezeim.
- Engedjen el- vergötem alatta.
- Nem-húzta egy pimasz mosolyra a szályát. Amivel egy csókba hívott aztán. Nyakamra hajolt, nyaldosni és harapdálni kezdte.
- Engedjen el, nem akarom- próbáltam el lökni magamtól.Az asztalra fektetett. Majd a fejem fölé tette keteim.A fejem felett le szorította kezeim egyik kezével. A másikkal trikóm alá nyúlt. Egyre feljem csúsztata kezét. Mire egy kő törte be az ablakot. Figyelmetlenségét ki használva legérzékenyebb pontját meg rúgtam. Ő a földre rogyott fájdalmában. Fel keltem a padról oda siettem az ajtóhoz, kinyitotam és egészen a föld szintig rohantam ott is a szekrényemig. Ott ki kaptam a táskám belőle. És ki futottam a kapuban a többiek már ott voltak.
- Köszönöm- öleltem át sírva öket.
- Mégis mit? - néztek ártatlanul.
- Tudom hogy ti törtétek be az ablakot- szipogtam. - De mennyünk mielőtt utól ér. - mondtam. Rebekanak el kellet sietnie mert üzenetet kapott hogy valami történt otthon.Út közben a fiúk be mentek boltba. Mert azt mondták kell egy két dolog. Én kint maradtam az ajtótól két lépésre. Nem akartam be menni, nem vagyok oda az emberekért. Egy autó lassítót le. Fel néztem és azt hittem rosszul leszek.
- Emma várj- jött oda Mr. Diamond. Megint meg fogta a csuklóm
- Hallgas meg - nézet szemembe.
- Nem!! Engedjen el! - kiáltottam
- Hallgas meg- szorította meg a csuklóm.
- Azt mondta nem!- jött Kendall és be húzott a férfinak. A kezét enyémre fonta úgy húzott hazáig. Mikor be szálltam a liftbe szorosan át öleltem a fiút. Könnyeimnek megint utat engedtem.
- Most már rendben van, nem hagyom neki hogy még egyszer hozzád nyúljon - nyugtatott, de ahogy simogata a fejem éreztem hogy remeg a keze a szíve pedig szaporán vert.

----

Másnap reggel fájt a fejem és a szemeim. A torkom meg egyszerűen kapart. Le kulogtam a pizsimben reggelizni.
- 'Reggelt- köszöntem.
- Jaj szívem, nagyon rosszul nézel ki- jött oda Kate
- Nem is érzem magam fényesen- ittam bele a narancs levembe.
- Akkor mondom hogy mi lesz- kezdte el a dadusom
- Felmész veszel egy meleg fürdőt, és piheny. Ha még mindig rosszul vagy meny el az orvoshoz.
- Rendben- ettem meg egy tükör tojást. Meg köszöntem a reggelit és meg tettem amire a dadusom kért.
De utána az alvás rész nem akart sikerülni az istenért sem.Mikor majd nem el sikerült aludnom valaki hívott. A telefonomhoz nyúltam nem néztem meg ki az fel vettem.
- Nem tudom ki vagy, de ha nem életbe vágó véged- szólaltam meg orr hangon
- Csak azt akartam meg kérdezni hogy mért nem volt órán Ms. Watson. De a hangjából hallom hogy beteg- száz közül fel ismerem ezt a hangot.
- Honnan van meg önnek a telefon számom- estem majdnem ki az ágyból.
- Bizalmas iskolai dolog- halottam hogy vigyorog. Nagyon elegem van. Ki nyomtam. Le némitotam a telefonom, át fordultam a másik oldalamra. És el aludtam.

----

Mikor fel keltem egy cseppet se voltam jobban. Így fel öltöztem. Egy fekete hosszú ujjú ingbe és a tegnapi bőr nadrágomba. Egy fekete bakancs, utána a második legvastagabb kabátomat fel vettem. Meg néztem a telefonom.

20 nem fogadott hívás és 5 üzenet

Néztem. Kiknek hiányoztam? Megnéztem 6 Kendall volt, 5 anya. A másik 9 meg telefon szám.
- Ch, biztos az a vén ember- biztos mert három üzenet is arról jött. A másik kettő csak annyi volt hogy hívj vissza. Fel öltöztem valami meleg ruhába.Ki léptem az ajtón és el estem. Meg néztem, Stan a fél éves Husky volt. Fel keltem le poroltam magam. Ki léptem a lakás ajtón és egészen az orvosi rendelőig meg se álltam. Még vártam a vároban vissza hívtam Kendallt.
- Végre Emma- szólalt meg Kendall
- Bocsásatok meg, de most jelenleg az orvosi vároban vagyok- mondtam
- Akkor majd órák után át visszük a leckét és nasit is viszünk- mondta a
- Rendben, de most megyek Szia
-Szia- ezel meg szakítottam a hívás. Pont jó kor mert én következtem. Egy rutin vizsgálat után fel írt a doki 4 gyógyszert és ki írt 2 hétre. Miután a gyógyszereimet ki sikerült váltanom (nagy soká)plusz vettem egy nagy adag zsepit hazza indultam. A lift ajtó már csukodot volna mikor egy kéz nyúlt be. Mikor a tanár úr lépett be próbáltam minél távolabb maradni.
- Emma hadd magyarázam meg- fordult felém.
- Még is mit? - mondtam úgy hogy nem nézek rá
- Azt amit tettem- válaszolta
- Még is mit kéne beszélnünk róla- meg fogta a válaim hogy rá nézek. Teljesen meg lepődtem mikor könnyek csordultak a szeméből.
- Azt hogy nagyon sajnálom- mondta
- Azt hogy nem a józan eszemet követem hanem a farkam- nézet mélyen a szemembe. Nem láttam mást csak meg bánást és szomorúság. Nyílt a lift ajtó.
- Nem tudom hogy ezek után mit gondoljak őnről. De azt sem tudom el dönteni hogy a mostani szavaiban higgyek vagy sem- szorítottam meg a szagyrom
- Ha lehetséges kerüljön el egy ideig- mentem el mellette és be futottam a lakásba .