Jelzet a telefonom hogy ideje lenne fel kelni. Ki kapcsoltam az ébresztőt, és neki álltam a napi rutinnak. A szekrényem előtt álltam hogy mit vegyek fel. Végül egy bőr nadrágnál döntöttem, mellé egy fekete trikó, egy hosszú szárú fekete sport cipő. A nyakamba fel vettem egy kicsi Amerika kapitány pajzsával ellátott nyakláncot. Meg fogtam mindent ami kellet és le siettem reggelizni a konyhába.
- Jó reggelt család-ültem le öcsém mellé.
- Rántotta és pirítós- rakta le elém az étel az inasunk.
- Köszönöm Alfred - mondtam és enni kezdtem
- Tudtátok hogy új lakó van a házban-jött fel a dadánk a postával.
- Én igen- álltam le az étkezésel
- Ő az új osztály főnököm- húztam szám grimaszra. "Korán reggel el is lett rontva a kedvem"
- Akkor anélkül el tudok beszélgetni vele hogy be kelljen mennem az iskolába. Dupla haszon- monda Kate
- Nem azért de valljuk be, én vagyok a legkevésbé simlis tagja a családnak- itt a velem szemben ülő bátyámra néztem, akinek odatoltam a reggelimet. El is ment az étvágyam.
- Ez azért túlzás- kezdte el a reggelimet enni.
- Vald be Arthur és gyorsabban szabadulsz- monda húgom Jessie.
Ahogy Arthur meg ette a reggelim maradékát az űres tanyért oda vittem a mosogatóhoz. Össze szedtem a cuccom amit le hoztam magammal.
- Puszi mindenkinek én mentem- és már ki is léptem az ajtón. Sietek a lifthez hátha el bírom kerülni Mr. Diamond-ot. Pont jókor értem oda mert Kendall ép akkor szállt be.
- Hová sietsz ennyire- mosolygott
- Siettek hogy tovább élvezhesem a társaságodat- mondtam két levegő vétel mellett.
- De úgy látom valamit el felejtetél
- Akár mi az nem megyek érte vissza
- A kabátod, tessék vedd fel - adta át a South Side Serpents feliratos bőr kabátját.
- Komolyan- néztem rá.
- Ja ja, az ál barátnőmnek mindent- tornyosult fölém, meg álltunk.
- Haver menyetek szobára- lépet a liftbe Logan. Mire nevetni kezdünk. Már csukodott volna az ajtó,  mire ki nyúlt rajta. Ahogy nyílt vissza az ajtó egy lihegő Beka eset be rajta.
- Késtél- jegyezte meg Logan a lánynak.
- Bocsi, nem keltett az ébresztőm- dőlt a lift falának.Fel vettem Kendall kabátját. Le értünk a portára, és ki mentünk fel szálltuni a buszra. Majd  egymáshoz közel le ültünk.
- Csak engem zavart hogy mindenki meg bámult minket? - kérdeztem
- Hát egy ilyen kabát van az egész iskolában, az úgye Mr. KendallMindenLányATenyerembőlEszikNight-é. Nem csoda- rántott válat vörös barátnőm
- Van benne valami, de honnan jött ez a név? - nézet ránk
- Ha azt én tudnám, vannak ilyen random pillanataim.- válaszolta
- Főleg hajnalban- tettem hozzá
- Főleg hajnalban, mikor veled irkászok- valóta be.
- Nekem a meg tiszteltetés fiatal író nő

----

- Hogyan sikerült büntetést kapnotok? - jött oda hozzánk Logan
- Úgy hogy a vén embernek nem tetszett hogy a csajomal csókolózok- monda Kendall. Közben átkarolta válaim.
- Én meg nem tehetek róla hogy pont véletlen volt nálam egy adag kék festék és véletlen a nyakába borult- nézet ártatlanul Rebeka. Ezt a mondatott persze Logan nem hitte el a lánynak.
- Emma!!! - szólt utánam egy ismerős hang, meg fordultam.
- Mi bajod Arthur? - nézek rá keresztbe tett kezekkel.
- Suli után el kéne menned Jessie-ért. Büntetést kaptam. - monda
- Hát ezt be nézted mert én is- mondtam és elő vettem a telefonom.
- Kinek írsz?
- Thomas
- Mert mit tudna csinálni az öcskős ez ügyben?
- Nem azért de mondjuk szól Alfrednak és el megy Jessie-ért?
- Tudod hogy ára lesz- meg jött a válasz
- Heee két heti zsebpénzem lezs az ára- sokolodtam
- Aljas ám a kis legény
- Mit tud csinálni 72 dollárral az öcsétek? - jött vissza Kendall
- Ha azt én tudnám

----

- Nem lehet igaz hogy megint ez a tanár és megint a 96-es terem- morgom Kendall hátán
- Én meg azt nem hogy te egy órával tovább büntetést kaptál- mondta alatam a szőke fiú
- Nekem bűzlik valami benne- morogta Beka
- Jól is érzed-be sétáltunk a terembe
- Mindenki meg ál- szólt Mr. Diamond
- Akik tegnap is büntetésben voltak üljenek a tegnapi helyükre- ez valami vicc lehet. Ránéztem Kendall-re és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nem lesz semmi baj- súgta a fülembe
- Ha mégis akkor elintézem- indult el a tegnapi helyére. Utána én is.  Beka nem mozdult. Csúnyán méregete a tanárt. Majd ő is oda ment a helyére. Már megint hozzáér a lába az enyémhez. Nem nézek fel, de így is érzem tekintetét rajtam. A padban észre vettem egy papír cetlit, hajtott a kíváncsiság. Meg néztem

"Most nem menekülhet előlem Miss Watson."

Csak ez szerepelt rajta. A szívem egyre hevesebben vért. Ahogy csak 15 perc, és vár a szenvedés. A lábaim remegnek magamban meg egyfolytában az az egy mondat jár. Csöngetek. Ahogy Kendall el jött mellettem kezébe nyomtam az a levelet amit a tanár úr írt, minél jobban próbáltam észrevétlenül…