Lelkem függőágyán révedve libbenek,

ábrándos szemedbe nézve, elveszek.

A világ elmállik, én is vele olvadok,

pupilládon keresztül a testedbe folyok.

Fátylába von tekinteted lágysága,

mint nyári éjek könnyű sóhajtása.

Zümmögő bokrok árnyának hűvösén,

reszketve inal a sápadt közlámpa-fény.

Felragyogó csillagok búsongó ábrándja,

becsomagol minket bársonyos bűbájba.

Csak én vagyok ki áhítattal eped irántad?

Vagy te is érzed ezt a ki nem mondott vágyat?

Szívemből suttogom feléd félőn epedve,

mit érzek, belefontam ebbe a love letterbe.