Ott vagy a tömegben, látlak,

mégsem nyúlok utánad,

nem érintelek, nem foglak,

nem merlek és nem tudlak,

hagyom, hogy más játsszon

veled, félek, hogy ne látszon rajtam

milyen féltékeny vagyok valóban.

Látom, hogy keze hova kúszik,

füledhez hajol, lelked úszik

a ragacsos mámorban?

Vagy csak figyeled, hogy a távolban

mit teszek, hogy látom-e?

Látod, hogy esek kétségbe?

Gyomromban nem a lepkék szállnak,

féltékenység savja tépi a számat,

hiába akarom lenyelni,

hagyni akarom elmúlni,

de az csak kúszik a torkomon

felfelé, hiába tagadom konokon

hogy mennyire szeretlek,

hogy mennyire oda vagyok érted!