A rádióban, mikor felcsendül a dalunk

úgy érzem, megint csak magunk vagyunk,

újra elveszek mélyen a szemedben,

feloldódok, ha fogom kezed a kezemben.

Elmerülök a szerelmemben,

ami most csak az én fejemben

létezik, és én érzem, nekem fáj,

nem törődik, nem tud erről a világ.

Magam vagyok magamba bezárva,

körülöttem minden a szokásos táncát járja,

megy ahogy szokott, megy ahogy kell,

lelkem nyugalomra sohasem lel.

Újra érzem kavargó fejemben,

táncát járja meggyötört lelkemben.

Mérgező szerelmünkben

elmerülök teljesen.

Visszaránt a valóság pillanata,

lélegzet vesztetten felbukkanva

a víz alól, újra a hangos kocsma

vesz körül, ránézek a barátokra,

hogy tudják, látják-e mire gondolok

legbelül, hogy a fejemben a gondok

elemésztik a lelkem, te vagy az ok,

amitől megbolondulok.