Emlékszel? Mikor először fogtad meg a kezem, épp kigyúltak a fények, színes lampionok ragyogtak. Tücskök húzták a nyáresti dallamot, szád a számra simult, úgy andalogtunk.

Emlékszel? Mikor forrón öleltél és odakint tombolt a vihar, a fák ágait törte ropogva, dörgött az ablakban. Az eső suhogott a tetőn, de az ágyunkban mi forrón öleltük egymást. Testek hevültek, a szívek elégtek. Mint a villám az apró gallyat, a te tüzed engem is felemésztett.

Emlékszel? Mikor utoljára néztél a szemembe, nem volt kint tél, épp tavaszba borultak a fák. Csak idebent leheltünk egymásra zúzmarát. A szemed volt jég és a lelked hideg, csupán bennünk fagyott meg a lendület.