Hangod körbeöleli elmém,

mint langyos tavaszi napsugár,

elmerülök benne én,

szavadon a múltba utazván.

Hallgatom, amit mondasz,

de igazán nem is az érdekel,

csak zenéjét figyelem hangodnak,

abban utazom messzire el.

Olyan mintha a semmiben

ülnék, nincs bánat, se öröm;

csak ringok egy érzésben,

ami teljesen elönt.

Szétmállik a lelkem,

mondatodba olvadok,

nincsen már testem,

csupán belső dallamok,

azokban létezem.

💜💜💜Happy Valentine!💜💜💜

***
Hát itt a vége az utazásnak Romantikába... 😊
Hogy tetszett? 
***