Aki a legjobban bánt,

az ismer igazán,

ami a legjobban fáj,

amit te mondasz rám.

A nyíl, amit kilősz,

mondod, önvédelemből

engem talál meg igen közelről,

mert te tudod, hogy hova célozz,

hiába bármi, ami megacéloz,

te megtalálod a rést a pajzson,

nem akarod, hogy irgalmazzon,

a mérgezett nyíl, ami fel nyit

engem, előtted...és te belőtted

a halálos sebet ejtő lövedéket.

Mert te tudsz a legjobban bántani,

mer te vagy képes mindent látni

minden hibámat megtalálni.

Aki a legjobban bánt,

az ismer igazán,

ami a legjobban fáj,

amit te mondasz rám.

Mert te tudod jól,

mindent a titkaimról,

mi bánt mi fáj,

mi hipnotizál.

A dolgok, amiket tudsz rólam

az nyom a padlóra nyomban

kegyetlenül rátalálsz,

nem kímélsz, nem sajnálsz.

Aki a legjobban bánt,

az ismer igazán,

ami a legjobban fáj,

amit te mondasz rám.

Amit te mondasz rám...

Az hasít ám engem ketté

minden bánat már a múlté....

fájdalom porrá válik,

lefújom, gyorsan eloszlik.

Aki a legjobban bánt,

az ismer igazán,

ami a legjobban fáj,

amit te mondasz rám.