Üres éjszakán, üres tekintet,

Visszautasítottál...

hogyan lehetséges?

Nincs benned irgalom?

Nincs bocsánat, tudom,

én hibáztam, magam okolhatom.

A fájdalom, mégis, rá se hederít,

csak jön és szétfeszít.

Nem érdekli, hogy ki a hibás,

csak gyötri-gyötri a félnótást,

aki épp én vagyok.

Elvesztettelek...

Könnyem tieddel folyik,

az én lelkem sem szabad,

a bűnöm bennem ordít.

Én tettem, vagy csak hagytam?

Ettől nem könnyebb, hidd el,

nem csak téged bántottalak,

én is több lettem egy sebbel.

Nem maradt másom éjnek éjjelén,

csak amit itthagytál, az éhező remény.