A tanítás nagyon gyorsan eltelt, szinte csodálkoztam azon milyen hamar repül az idő. Mire észbe kaptam már a többiek mögött sétáltam a kollégium irányába. A bőröndöm nehéz volt, egy kicsit még mindig fájt a fejem a Mikasával való esés óta, és már a lábaim is fájtak.

'Kényelmesebb cipőt is vehettem volna fel...'

"Minden rendben van <Név>-chan?"-Lépett oda mellém Armin.
"P-Persze Armin csak egy kicsit nehéz a bőröndöm, szóval remélem hamar odaérünk"-Mosolyodtam el.

"Várj, segítek..."-Azzal kivette a bőrönd fogantyúját a kezemből és ő húzta tovább.

"De A-Armin...Megoldom egyedül is, nem kell helytettem vinned."-Mondtam neki, de ő csak kicsit elpirulva rám mosolygott és ment tovább.

'Oké...Armin egy angyal. Ilyen aranyos emberi lény nem lehet. Esélytelen.'

"<Név>-chan!! Ne maradj le!"-Kiabálta Sasha.
"M-Megyek!"-De amint léptem egyet a telefonom megcsörrent.

'A-Anya? Vajon mit akarhat?'-Néztem rá a telefonom kijelzőjére.

"Várjatok egy pillanatot légyszi!"-Kiabáltam a többieknek.

"Haló? Itt <Név> beszél."-Kezdtem el beszélni a telefonba.

"Szia angyalom! Hogy vagy?"-Hallottam meg anya hangját.

"Jól vagyok köszi"-Mosolyodtam el. Tudom, hogy nem látta, de boldogsággal töltött el, hogy beszélhettem vele.

"Egy nagyon fontos dolog miatt telefonálok most. Van számodra egy meglepetésem."

"T-Tényleg? Tudod hogy imádom a meglepetéseket."

"Tudom. Hol vagy most?"-Kérdezte.

"Abban azt utcában ahol az iskola van."-Válaszoltam a kérdésére.

"Rendben, akkor menj tovább egyenesen és a következő nagy elágazásnál balra."-Kuncogott a mondat végén.

"R-Rendben..Akkor most leteszem és hívlak ha ott vagyok. Majd később beszélünk. Szeretlek. Szia"

"Én is szeretlek kicsim. Szia"-Majd letettük a telefont.

"Azt mondtad a telefonba, hogy szeretlek? A barátoddal beszéltél?"-Kérdezte kíváncsian Mikasa.
"Dehogy is, nincs barátom. Anyukám volt és azt mondta hogy a következő elágazásnál forduljak balra."-Válaszoltam, majd láttam, hogy Mikasa Erenre mosolyog.
"Rendben, akkor menjünk."-Ragadott karon mosolyogva a lány.

"V-Várj Mi-Mikasa! Ha te engem húzol nem tudom hozni a csomagomat!"

"Arról majd én továbbra is gondoskodom."-Lépett oda mellém mosolyogva Armin még mindig a bőröndömet húzva.

"D-De Armin...."
"Nyugi. Nem megterhelő segíteni."-Mosolyodott el még jobban.

Ezután még pár percen keresztül sétáltunk a hosszú úton. Látszott mindenkin, hogy nagyon szereti a másikat. Bár Eren-ben és Jean-ban kételkedem, szerintem ők képesek lennének néha megölni egymást....

Mikor elértünk a bal kanyarhoz elfordultunk, és egyből ott volt egy fekete autó, nekidőlve pedig egy hosszú <H/sz> hajú nő.

"A-Anya??"-Kérdezem teljesen meglepődve, majd odaszaladtam és a nyakába ugrottam.

"Szia szépségem. Ohh látom a barátaid is elkísértek. Sziasztok, a nevem <Anya Teljes neve>. Nagyon örvendek."-Mosolygott rájuk.

"Mi is nagyon örülünk Mrs.<A.veztéknév>"-Köszöntötte Mikasa a többiek nevében is.
"Ugyan, elég a(z) <A.keresztnév> is."

"Hogyhogy itt vagy?"-Kérdeztem elengedve őt.
"Van egy nagy meglepetésen számodra, és itt akartam lenni, amikor meglátod."
"És hogyha valami baj lett volna útközben? Komolyan, csak én tudok gondolkodni?..."-Mondtam aggodalommal telt hangon, miközben lenéztem a földre.
"De nem lett baj. Még mindig jól vagyok."-Mosolygott.
"Hazug..."

Ezután anya bekötötte a szemem.

"A-Anya?"
"Csak hogy még nagyobb meglepetés legyen. Valaki tudna segíteni vezetni őt, ameddig mutatom az utat?-Nézett a többiekre.

"Majd Armin segít!"-Hallottam meg Eren hangját.
"E-Eren!"-Kiabálta Armin.

"Ne pirulgass már haver, hanem segíts a barátnődön."-Nevetett a barna hajú fiú.

"N-Nem a barátnőm...."-Dadogta Armin, majd éreztem, hogy valaki megfogja a kezem.
"A-Armin?"

"N-Ne aggódj, majd segítek hogy el ne ess."-Válaszolta.

Ezután egy ideig mentünk, és Armin végig szorosan fogta a kezem.

"Megérkeztünk!"-Kiáltotta anya majd levette a kendőt a szememről.

"Úristen...Ezt nem mondhatod komolyan..."-Ámultam el teljesen.

"De bizony. Ez a tiéd."-Ölelt meg szorosan.

"Te komolyan vettél nekem egy házat? Te nem vagy normális."-Öleltem vissza.

"Akkor már tudom honnan örökölted"-Nevetett.

Anya megfogta a kezem, odahúzott az ajtóhoz, kinyitotta azt, majd bementünk.

"Komolyan csak ott fogtok állni, vagy bejöttök végre?"-Néztem az osztálytársaimra.
Ők csak egymásra néztek, majd ők is bejöttek.

"Hát...amilyen nagy, olyan koszos.."-Mondtam egy kicsit kínosan nevetve.

"Ne aggódj, segítünk kitakarítani."-Tette kezét a vállamra Ymir.

"T-Tényleg?"-Kérdeztem meglepődve.

"Persze"-Mosolyodott el.

"Na hát akkor kezdjük is el!"-Kiáltott fel Christa.
"Tudjátok ki kell ide, ugye?"-Kérdezte Marco.

"Már felhívtam"-Mutatta fel a telefonját Jean.

Ekkor heves kopogást hallottunk meg az ajtómon, én oda szaladtam és kinyitottam azt.

"L-Levi-sensei?"
"Úgy hallottam takarítani kell. Akkor jobb ha elkezdjük."-Mondta, majd egy kendőt kötött az arca elé.

Nagyon jól szórakoztunk, bár Levi-sensei egyszer megcsapkodta Eren-t a felmosónyéllel, de az is egész vicces volt. Szegény Eren...Mikor végeztünk mindenki ledőlt és szinte azonnal elaludt, kivéve Eren, Mikasa és én, anya pedig elindult vissza Sinába...Nagyon nem maradt sokáig...

"Jól vagy Eren?"-Kérdeztem kicsit nevetve, miközben leültem mellé a hintaszékbe a hátsó udvaron.
"Tsk...Azt hittem kinyír..."
"Mit csináltál hogy megcsapkodott?-Kérdeztem egy kicsit kuncogva.
"Én sem tudom...De valami nem tetszett neki..."-Válaszolta.

"Srácok nagy baj van!"-Futott oda hozzánk Mikasa.

"Mi a baj Mikasa?"-Kérdezte aggodalommal telt hangon Eren."
Most telefonáltak, hogy a helyet ahol tartani akartuk Armin szülinapját nem tudják biztosítani nekünk holnapra! Így most nincs hely, ahol meg tudnánk tartani a meglepetésbulit!"-Mondta el az egészet szinte egy levegővétellel.

"Mikor lesz Armin szülinapja?"-Kérdeztem összezavarodva.

"Holnap!"-Mondta még mindig kétségbeesve.

"Nyugi Mikasa! Megoldjuk valahogy!"-Mondta Eren a kezét Mikasa vállára helyezve.

"H-Ha akarjátok...Tarthatjuk itt nálam.."-Mondtam kicsit elpirulva.

"Kedves tőled <Név>-chan, de nem hiszem, hogy lenne időnk feldíszíteni az egész házat..."-Mondta Mikasa.

"Kivéve akkor, ha Armin-t lefoglalja valami, és korán eltudjuk kezdeni."-Nézett rám Eren.

"Értem mire célzol...Oké. Holnap elmegyek a vidámparkba Armin-nal, és reggel héttől tiétek a ház."

"T-Tényleg megteszed ezt nekünk <Név>-chan?"

"Persze."-Mosolyodtam el.

"Köszönjük! Armin nagyon boldog lesz"-Ölelt meg szorosan Mikasa.

"Oké-Oké, de most már haza kéne zavarnom mindenkit, mert senki sem tud majd felkelni holnap, ha nem alszotok eleget. Legalábbis azt figyelembe véve, hogy este kilenc van, és mindenki ki van dőlve."-Kuncogtam egy kicsit.

"Áhh igazad van...Akkor keltsük fel a többieket."-Mondta Eren.

Bementünk, felébresztettünk mindenkit, és már csak Levi-sensei aludt.

"Oké...Ki vállalja, hogy felébreszti Levi-senseit?"-Kérdezte Connie.

"Én biztos nem! Engem megint meg fog csapkodni a felmosóval!"-Kezdett el hátrálni Eren.
"Nahát, mintha azt hallottam volna, hogy nyitva van a közelben egy kajálda! Gyere Connie nézzük meg!"Húzta ki a házból Sasha a fiút.

"Akkor majd felkeltem én..."-Sóhajtott Mikasa, majd odament Levi-sensei-hez és meglepően gyorsan felébresztette.

"Akkor majd holnap"-Suttogta Mikasa, majd ő is és a többiek is elhagyták a házat.

Ezután elmentem fürdeni, majd az ágyamba bedőlve írtam egy üzenetet Arminnak.

'Hogy lehet ilyen aranyoooos? Na mindegy az a lényeg, hogy sikerült rávennem.'

Ezután jött egy értesítés a csoportból amibe Mikasa még korábban vett be.

'Oké, legalább most tudok nekik szólni arról, hogy Armin beleegyezett'

Feldugtam a telefonom töltőre, majd letettem az éjjeliszekrényemre és elmentem aludni.

Reggel mikor felébredtem egyből az órámra pillantottam.

"Fél hét?!?"
"Basszus-basszus-basszus! Van 15 percem hogy elkészüljek! Miért nem állítottam be az ébresztőm!"-Kiabáltam kapkodás közben.

Gyorsan felvettem egy rövidnadrágot, egy felsőt majd bementem a fürdőbe.
Megfésülködtem, összekötöttem a hajam és fogat mostam.

Lementem a földszintre és pont ekkor szólalt meg a csengő.

"M-Megyek!"-Kiabáltam, majd odamentem az ajtóhoz és kinyitottam azt.

"Szia Armin. Adj egy percet, gyorsan felveszem a cipőm aztán mehetünk is."-Mosolyogtam rá.

'Boldog szülinapot...'

"R-Rendben"-Pirult el teljesen

"Jól vagy Armin?"-Kérdeztem tőle, miközben leültem a földre és úgy vettem fel a cipőm.

"I-Igen jól vagyok"-Válaszolta még mindig elpirulva.

"Akkor jó"-Mosolyogtam rá, majd felpattantam a földről.

Nem is én lettem volna, ha nem esek el... Egyenesen Armin karjai közé estem, ő pedig elkapott.

"<N-Név>-chan? Minden rendben?"-Kérdezte fülig elpirulva.
"I-Igen jól vagyok! S-Sajnálom!"-Ugrottam hátra.
"S-Semmi baj. Na de menjünk!"-Fogta meg a kezem és kihúzott az ajtón.

"V-Várj! Be kell zárnom az ajtót!"-Kiáltottam neki.

"Ohh Bocsi!"-Engedte el hirtelen a kezem.

Vissza szaladtam bezárni az ajtót, majd gyorsan írtam egy üzenetet Mikasa-nak hogy jöhetnek és elindultunk.

Hamar odaértünk a vidámparkba, és az nem kifejezés, hogy sokan voltak. Már az első percben sikerült elvesznem Armin-tól.

"A-Armin?!"-Kezdtem el egy kicsit pánikolva kiabálni a nevét.

'Már korábban is voltak gondjaim azzal ha egyedül voltam a tömegben édesapám halála után...azt hittem már jól vagyok...Armin...Ments meg!'

Pánikolva néztem körbe, de sehol sem találtam. Egyszer csak valaki hirtelen futott oda hozzám és szorosan megölelt.

"A-Armin..."-Kezdtem el sírni.
"Sajnálom...Jobban kellett volna rád figyelnem...Azt hittem elveszítelek..."-Mondta kicsit megremegő hangon.

"M-Most már minden rendben...Megtaláltál..Már nem fogok elmenni többet.."
"Nem, mert nem hagyom"-Mondta, majd megfogta a kezem és úgy indult el. Én csak elmosolyodtam, majd mellé siettem és viszonoztam a kézfogást.

Armin-on egész nap a szomorúság jelei voltak láthatók. Elvittem felülni a hullámvasútra, de ott sem tűnt vidámabbnak. Vettünk vattacukrot, de attól sem lett jobb kedve...

"Armin megtudnál itt várni? Ígérem sietek vissza, de nagyon el kell mennem a mosdóba."-Mondtam egy kicsit elpirulva nézve rá.
"Menj csak, itt várok."-Mondta mosolyogva, majd leült egy padra.

~Armin szemszöge~

'Nem hiszem el hogy mindenki elfelejtette...Azt hittem fontos vagyok nekik...de senki sem emlékezett a szülinapomra...'

Próbáltam nem gondolkodni, de mégis mindig eszembe jutott, hogy a barátaim nem emlékeztek a szülinapomra...

Ekkor észrevettem, hogy egy srác oda megy <Név>-hoz/hez. Megérintette az arcát és közeledett hozzá. <Név>-án/én látszott, hogy nem akarja, de a srác nem engedte el. Felpattantam a padról és elkezdtem feléjük futni.

Mikor odaértem megragadtam <Név> csuklóját, elkezdtem vele rohanni, és meg sem álltam az óriás-kerékig, ahol gyorsan beszálltunk egy kabinba.

"Köszönöm Armin...Megint megmentettél..."-Lihegte.
"Hát...vagy ez, vagy megverem a srácot, de mivel nagyon nem vagyok erőszak párti ezért inkább e mellett döntöttem."-Nevettem egy kicsit kínosan.

~<Név> szemszöge~

Ezután pár percig csönd honolt a kabinban. Egyikőnk sem szólalt meg...
A nap már egy kicsit elkezdett lemenni, így csodálatos látvány tárult a szemünk elé.

Felkeltem az ülésről és odasétáltam az üveghez. Teljesen megbabonázott a látvány.

"Szép ugye?"-Kérdezte Armin.
"Igen...Nagyon szép."-Mondtam egy kicsit elpirulva, majd ahogy hátraléptem egyet megbotlottam Armin lábában és beleestem az ölébe.

"S-Sajnálom!"-Keltem volna fel az öléből, de ő vissza húzott oda.

"A-Armin?"

"Í-Így vagy a legnagyobb biztonságban..."-Mondta teljesen elpirulva.

Ezután megint percek teltek el, majd ránéztem az arcára. Megint olyan szomorú volt a tekintete...

"Armin? Mi a baj? Ennyire nem érzed jól magad itt? Sajnálom...Ha ennyire nem akartál jönni csak szólnod kellett volna..."-Mondtam egy kicsit lehajtva a fejem.

"Nem! Nem erről van szó! Csak...ez a nap különleges számomra...de erre senki sem emlékezett..."

'Dehogynem...Mindenki emlékszik...'

Nem tudtam tovább elviselni azt a szomorú arckifejezést...

A kezeimet átkulcsoltam a nyaka körül és elkezdtem közeledni hozzá.

Egyre közelebb és közelebb mentem...

Végül szorosan megöleltem.

"Ne legyél szomorú Armin. Biztos vagyok benne hogy nem felejtették el...Lehet hogy csak a megfelelő alkalomra várnak..."-Öleltem szorosabban magamhoz, ő pedig visszaölelt.

Észre sem vettük az idő múlását az ölelés közben. Olyan érzés volt, mint amikor...az az utolsó érintés...
Arra lettünk figyelmesek, hogy az óriáskerék leért, és ki kell szállnunk belőle.

"Armin van kedved eljönni hozzám? Ha már az egész napot együtt töltöttük, akkor legyünk együtt végig. Videójátékozhatunk, meg ilyenek. Már ha van kedved hozzá."-Mosolyodtam el kedvesen.

"J-Jó. Miért is ne"-Mosolyodott el ő is elpirulva.

'Túl aranyos vagy az én idegrendszeremnek Armin. Ezt egy ember sem bírná idegekkel...'

Ezután küldtem egy üzenetet Mikasa-nak hogy indulunk, és ha nincsenek kész, akkor jobb ha sietnek.

Szépen lassan haladtunk a házam felé, én pedig egyre izgatottabb lettem....Aztán oda értünk a bejárati ajtóhoz. Lassan kinyitottam azt, majd bementünk.

"Boldog szülinapot Armiiin!!!"-Kiáltotta mindenki egyszerre, miközben felkapcsolták a lámpákat.

Armin csak lesokkolódva állt ott, ezért oda mentem mellé, és megfogtam a kezét.

"Boldog szülinapot Armin"-Néztem rá mosolyogva.

Ő rám nézett, majd a szemei megcsillantak, és könnyei elkezdtek lefolyni arcán. Végül teljesen felém fordult és szorosan megölelt.

"Hé! Minket se hagyjatok ki a buliból!"-Kiáltott fel Ymir, majd mindannyian odajöttek és közösen öleltük egymást.

"Na kezdődjön a buli!"-Kiáltott fel Connie, kiszállt az ölelésből és bekapcsolta a zenét.

Elengedtem Armin kezét, levettem a cipőm, majd hagytam, hogy Mikasa, Sasha, Ymir és Christa elrángassák mellőlem a fiút táncolni.

Ahogy ott ugrált és táncolt a lányokkal az eszméletlenül aranyos és felemelő érzés volt.

Ekkor olyan éreztem, amit eddig még csak egyszer életemben. A szívem erősen megdobbant mikor ránézem mosolygó arcára.

A jobb kezem a mellkasomhoz emeltem és úgy tekintettem a földre. A pulzusom a kétszeresére gyorsult, és teljesen el voltam pirulva.

'Nem...Az nem lehet...Csak egy napja ismerem...csak össze vagyok zavarodva...Egyszerűen lehetetlen.'

"<Név>-chan! Ne csak állj ott, hanem gyere te is ide!"-Kiáltotta Christa, majd Armin mosolyogva odafutott hozzám, megfogta a kezem, és odahúzott magukhoz a nappali közepére...

Sziasztok drágaszágaim❤❤

Ez ma, november 3-a, egy nagyon-nagyon különleges nap a számomra, hiszen a kis édes Armin-nak szülinapja vaaan❤❤

Tudom, hogy sosem olvassa majd ezeket a sorokat, de ha lehetne elmondanám neki mennyire imádom és azt akarom hogy boldog legyen❤❤

Ezzel a fejezettel szeretnék boldog szülinapot kívánni a kis szőkeségnek.

Több ezer szóban sem tudnám kifejezni az imádatomat, még akkor sem ha ez a fejezet 2000 szavas lett.

Boldog Szülinapot Armin Arlert❤

Remélem nektek is tetszett ez a fejezet, és követni fogjátok a sztorit a továbbiakban is❤❤

(JoReki tudod mi lesz a következő fejezetben remélem😉 )

Annyi mindent lehetne most még írni ide...de egyszerűen nem tudom megfogalmazni😂😂

Imádlak titeket, mint Armint, és hamarosan hozom a követekező fejezetet, addig is:

Sayonara drága FanGrell-jeim❤❤

(Instant Fangöörcccssss😍❤❤😂)