Otthon voltunk. Anya egy kupacba kaparta a Scott lakásból megszerzett dolgokat én pedig elterültem apával a kanapén. A szememet lehunyva próbáltam abbahagyni a sírást, de egyszerűen nem ment.

Már vasárnap reggel volt, de még mindig nem tudtam magam mögött hagyni a tegnapi nap történéseit. A vasfüves doboz. Matthew félelemmel teli arca. Anyám örömkönnyei. A sírásás. Eloise varázslata. Eloise halála. Evie tűzköre. Apám feltámadása... Még mindig alig bírom felfogni. De muszáj, nem lehetek gyenge és érzelgős. Az nem én lennék.

– Mik a tervek mára? – kérdeztem anyától, aki leült hozzánk és mindkettőnk karját megsimította.

– Legyünk egy boldog család. Legalább egy napig. Ezek után úgyse lesz nyugtunk. Scotték tudnak rólunk és le fognak vadászni minket.

– Hacsak mi nem vadásszuk le őket előbb – mondta apa, mire ijedten felé kaptam a fejem.

– De csak a polgármestert és a feleségét igaz? Matthew és Lillian nem tettek semmit ellenünk.

– De fognak – vágta rá anyám. – Mit gondolsz, Matthew-nak ezer darabra tört a szíve. A legnagyobb vágya az lehet jelenleg, hogy kitépje a tiéd.

– Nem tenne olyat – ráztam meg a fejem. – Matthew nem olyan.

– Minden Scott olyan. Még az a szőke fruska is.

– Hölgyeim csendesebben. Nem ezért éledtem újjá – apám felpattant a kanapéról. – Én meglátogatom azt a kedves kis családot. Amúgy is ki akartam próbálni, hogy működik-e még a napfény gyűrűm.

– Veled tartok – álltam fel én is azonnal. – Anya?

– Én maradok. Próbáljatok meg nem meghalni jó?

– Úgy érzem ezentúl sokszor fogjuk ezt a mondatot hallani – mosolyodtam el és felnéztem apára. – Kicsit feltűnő a kinézeted.

– Majd orvosoljuk. Csak előbb tudatni szeretném a polgármesterrel, hogy visszatértem – mosolyodott el és kinyitotta a bejárati ajtót. Működik a napfénygyűrűje, határozottan működik.

Egymás mellett sétáltunk az utcán, igyekeztünk kerülni az embereket, bár néhányan így is megbámultak minket. De apám nem zavartatta magát, alaposan felmérte a terepet.

– Mennyire megváltozott minden – mondta. – Hihetetlen ez a modern világ.

– Ugye? Hatalmas fejlődés, nem is gondoltuk volna, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet.

– De te is megváltoztál – nézett a szemembe apám.

– Vámpír lettem – vontam meg a vállam. – Sok mindenen keresztül mentem és nagyon nehéz volt nélküled.

– Most már itt vagyok. Minden kalandodról beszámolhatsz, és én is mesélek majd neked. Tudod mióta várok erre? – tette fel a költői kérdést.

Nem választoltam, csak szomorúan elmosolyodtam, aztán magunk elé néztem. Megérkeztünk a Scott-ház utcájához. Vettem egy mély levegőt és apámmal együtt odasuhantam a ház ajtajához. Nagyon remélem, hogy nem akar semmi meggondolatlanságot csinálni. Nagyon remélem, hogy nem akarja megölni Matthew-t. Csengettünk egyszer, kétszer, háromszor, mire a polgármester és a felesége ajtót nyitottak nekünk.

– Jóreggelt – mosolygott a döbbent házaspárra az apám. – Esetleg beengednének?

– Maga... Maga... – dadogta Roger Scott.

– Wade Garcia vagyok. Személyesen.

– Nem engedjük be! – Matilde már kész lett volna becsukni az ajtót, csakhogy arról megfeledkezett egy pillanatra, hogy én már be tudok menni a házba. Ahogy anya is.

– Ne féljenek, nem bántjuk önöket – a lábammal megtámasztottam az ajtót és újra kinyitottam.

– Így igaz, csak szerettem volna bemutatkozni – mondta az apám ártatlanul.

– De hogy... Mégis hogy...

– Vagyok életben? – nézett Rogerre az apám. – Egy szó: mágia. És hiába próbálna Albert nyomdokaiba lépni. Valószínűleg tudja mi lett a sorsa.

– A mocskos vámpírok bosszút álltak rajta és megölték őt.

– Úgy bizony. Remélem senki sem lepődött meg akkor.

– Csak ő – vágtam rá mosolyogva. – Milyen szép halált halt. Beszéltem a gyilkosával. Azt mondta pocsék íze volt a vérének.

– Még ilyet – máris imádtam az apámmal való közös ijesztgetést.

Tisztán látszott a Scott házaspáron, hogy reszketnek félelmükben. Tőlem nem tartottak tegnap, azt hitték, hogy a vasfüves dobozzal és a lángeszükkel elintézhetnek. Azt hitték csak egy gyenge senki vagyok. Az apámról viszont egy percig se feltételeznék ezt. Mindent tudnak róla, ez pedig pont elég ahhoz, hogy rettegjenek tőle.

Egészen addig volt jó móka ez a társalgás, amíg Matthew meg nem jelent a szülei mögött. Rögtön lehervadt a mosoly az arcomról, elkomorodva néztem vele farkasszemet.

– Á, te lennél a legifjabb Scott fiú? – nézett át apám Roger és Matilde válla között. – Az a fiú, akit a lányom az ujja köré csavart?

Ijj. Az a rettegett apa-barát találkozás nálunk sokkal másabban nézett ki. És ez még rosszabb, mint amiket a filmekben szoktak mutatni. Az ajkamat harapdálva néztem ahogy Matthew lélegzete elakad, és ahogy apám elmosolyodik ezen.

– Maga...

– Wade Garcia. Örvendek – biccentett felé. – Neked is elmondom, hogy nem akarunk bántani titeket. Nem bántunk titeket, ha ti is békén hagytok minket. Ha viszont csak egy apró lépést is tesztek annak érdekében, hogy a családom meghaljon, akkor – előre lépett egyet, Matilde pedig sikoltva hátrálni kezdett. Tudta, hogy nem tudja átlépni a küszöböt, de így is rettenetesen megijedt tőle.

Egy percre se vettem le a szemem Matthew-ról. A tekintete még mindig zavarodottságról árulkodott, elképedve nézte az apámat, aztán rám tévedt a tekintete. Szótlanul bámultuk egymást, mégis annyi mindent közöltünk a másikkal.

– Remélem fiú, hogy egy percre sem hitted el, hogy a lányom szeret téged. Ő okosabb ennél. Sosem szeretne bele egy hataloméhes gyilkos vérébe.

Matthew a megszólítás miatt még szomorúbb lett, láttam rajta, hogy csalódott bennem. Láttam a szemén és a szája görbülésén.

– Sajnálom – tátogtam és nyeltem egy nagyot.

Alig bírtam visszatartani a sírást. Muszáj volt minél hamarabb eltűnnünk innen. És el is tűntünk.

– Nagyon örültem a találkozásnak – búcsúzott el apám az ajtóban állóktól és a kezemet megfogva már el is suhant onnan.

Otthon a kanapén ülve tasakos vért ittunk és pakolásztuk az ereklyéket. Már besötétedett, a felhők nem takarták a holdat.

– Mi ez az emberbarát megoldás? – kérdezte apa fintorogva. – Még hogy vérestasakból igyak. Alig várom, hogy végre elmenjek egy közös vadászatra az én gyönyörű lányommal – simította meg mosolyogva a hajam.

– Én is várom már – mondtam miközben feltúrtam az egyik dobozt. – Van is egy-két tippem kit lehetne itt levadászni.

– Apja lánya – nézett ránk anya mosolyogva. – Add ide a dobozt, ha nem látsz benne semmi különöst.

– Ami azt illeti – tartottam fel az ujjam. – Találtam itt valamit – kiemeltem egy kis piros dobozt, amiben egy gyűrű volt. Egy kékesfehér, gömb alakú kő volt a közepén. – De szép!

– Az egy holdgyűrű – mondta apám mellőlem. – Egy vérfarkastól szereztem még jóval azelőtt, hogy Gartownba jöttem volna.

– Szerintem hordd, bájosan festene rajtad – nézett rám anya mosolyogva és kivette a kezemből a nagy dobozt.

– Hát jó – megvontam a vállam és felvettem a holdgyűrűt a jobb mutatóujjamra – a napfénygyűrűm volt a gyűrűsujjamon. Ám ekkor a kő erős fényt bocsájtott ki magából, szinte megvakított minket. – Ez meg mi volt? – kérdeztem döbbenten.

– Nem tudom, de szerintem nincs miért aggódnunk – apám a kezébe vette a jobb kezem és megvizsgálta a gyűrűt. – De azért, ha rosszul éreznéd magad vagy ilyesmi, akkor szólj.

– Jézusom, akkor inkább leveszem – nyúltam a gyűrűért.

– Csak vicceltem – nevetett fel apám, mire anyám is felnevetett és leült a másik oldalamra a kanapén.

– Nagyon vicces volt – dünnyögtem, de végül én is elmosolyodtam.

Boldog voltam – bár nem teljes szívemből. A szüleim ott voltak mellettem. Anyám az egyik oldalon – akit mintha teljesen kicseréltek volna – apám pedig a másikon. Kell majd egy kis idő, mire végleg megszokom apa jelenlétét, de azt kell mondjam jól fogok szórakozni. Sok minden történt az elmúlt hetekben, és ezután is sok eseményre számítok még. De tudom, hogy apám jelenlétével minden könnyebb lesz. Minden, leszámítva azt, hogy rendbe hozzam a kapcsolatom Matthew-val. Már ha valaha rendbe lehet ezt hozni...

Nos. Ezzel itt az első rész vége. 😔💔
Van folytatás, egy befejezett második rész, valamit utána lévő események, amiket még mindig írok – és fogok is egy darabig. Sajnos ez a történet nem sokakhoz jut el, pedig a legjobb könyvemnek tartom, én nagyon szeretem, és remélem, hogy akik ezt olvassák szintén szeretik és élvezték az olvasást. Szerintem nem sietem el a folytatást, inkább azon dolgozom, hogy a még be nem fejezett részeket megírjam. Addig is ne felejtsétek el, ne engedjetek be akárkit a házatokba... 🧛‍♂️🧛‍♀️🧛