Nagyjából mindent kipakoltunk, elosztottuk ki melyik szekrényt kapja, aztán nagy nehezen betuszkoltuk a ruhákat. Leginkább Davinának gyűlt meg vele a baja, aki mint már említettem, elhozta a fél ruhatárát. Mivel csak két ágy volt, ezért nyilván osztozkodni kellett. Egyértelműen én is Mia foglaltunk el az egyiket, amíg a másikat Davina és Charlotte. Könnyen meghúzzuk magunkat, hiszen Mia rengeteg időt tölt nálam, és nekem is franciaágyam van amin simán elférünk, tehát nem lesz gond. Davina és Charlotte is meglesznek, mert annak ellenére, hogy Davina kicsit magasabb, olyan százhetven centi lehet, Charlotte olyan apró lány, hogy az én százhatvankét centimhez képest is kicsi. Szóval azt hiszem ezzel nem lesz gond. Miután mindent elpakoltunk fáradtan dőltünk el az ágyakon pontosan egyszerre, aztán egy nagy sóhaj után beállt a csend. Senki nem szólt semmit, csak feküdt és nézett ki a fejéből.

– Mi a szar? – mordult fel Davina, miután mindenki egy éles kopogásra ült fel az ágyon.

– Én nem tudom ki ez, de kimegyek és megverem! – állt fel Charlotte, majd nagy léptekkel az ajtóhoz lépett és olyan erővel nyitotta ki azt, hogy féltem kiszakad a helyéről a kilincs. – Mi van már seggarc?

– Ezt a kedves fogadtatást! – mondta gúnyosan Nate, majd belépett a szobába, majd megállt a két ágy előtt és körbe fordult. – Ja, a ti szobátok így jó szar!

– Hé hé hé! – pattant fel Davina. – Kint van ajtón, hogy kutyákat behozni tilos! Na szia!

– Luna, te normális emberekkel tényleg nem tudsz barátkozni? Állandóan valami szar bandába keveredsz ahol engem valami oknál fogva mindenki utál – akadt ki Nate. – Én komolyan mondom, nem vagy magadnál. Egyszer találnál normális baráti kört, de neeem, te ezek között kötsz ki!

– Szépen beszélj, különben megnézzük a teraszról, hogy tudsz-e repülni! – lépett elé Charlotte, mire Nate elkezdett színlelve röhögni.

– Menj már innen basszus – sóhajtott Davina, miközben hosszú szőke haját próbálta befonni.

– Felix mondta, hogy jöjjek ide – jelentette ki végre talán normális hangnemben, erre pedig mindenki rá figyelt. – Azt mondta, hogy szóljak a Kislánynak és a csajoknak, hogy ilyen nehéz nap után megérdemlünk egy kis pihit, tehát mindenki vegyen fel bikinit mert elvileg van valami tó a közelben – mondta szemöldökét ráncolva, majd kérdően pillantott rám. – Jól sejtem, hogy a "kislány" alatt téged értett? Csak mert ritka undorító, hogy így hív, te pedig engeded neki annak ellenére, hogy együtt vagyunk.

– Itt egy valami ritka és undorító, az pedig szőke hajú és éppen hozzá beszélek! – csatlakozott Mia is a beszélgetéshez, mire Charlotte és Davina felnevettek, Nate pedig távozott a szobából.

– Baszki, keress már valaki mást. Ez a faszi egyáltalán nem érdemel meg! – fogta fejét Davina, én pedig csodálkozva néztem rá, mivel az eddigi találkozások alatt ez volt az első, hogy nem lekezelő módon bánik velem.

– Nem értem, hogy mi bajotok van vele.

Mert oké, Nate néha tényleg túl tudta tolni a beszólásokat, meg úgy nagyjából mindent, de ettől függetlenül nagyon kedves ember volt, csak ezt másik nem tudták. Egyedül én. Szerintem ez épp elég volt, de emiatt, hogy mindenki így bánik vele, kezdett kicsit elegem lenni már, hogy nem értik meg Nate-et. Mert mégis mit várnak? Hogy Nate kis aranyos lesz, miközben ők ilyenek vele? Igen, haragudtam rájuk, mindenkire. Mert félre ismerték a számomra egyik legfontosabb személyt.

– Mi nem? – kérdezett vissza Davina, mire csak sóhajtva lehunytam szemeim.

– Félreismeritek – ráztam fejem, majd kedvetlenül a szekrény elé álltam és előkerestem a két részes fekete bikinimet. És persze, hogy hallottam ahogy a lányok suttognak mögöttem, de próbáltam figyelmem kívül hagyni. Végülis, csak jót akarnak nekem. – Inkább szedjétek elő a bikiniket csajok, megyünk csobbanunk egyet!

– Ja, tényleg – pislogott nagyokat Mia, majd a másik szekrény elé lépett és kidobált minden egyes ruhadarabot ami keze ügyébe került, hátha így könyebb lesz megtalálni a bikinijét.

Felváltva siettünk a fürdőszobába, először Davina ment, ami elég rossz döntés volt, tekintve hogy bent volt legalább fél órát, merthogy neki el kell gyorsan készítenie a vízálló sminket. Utána Mia ment, aki nagyjából három perc múlva kilépett az ajtón, majd vissza sietett a szobába mert elfelejtett törölközőt hozni magával. Ezután Charlotte következett, ő is viszonylag hamar megvolt, aztán jöttem én. Miután felvettem a bikinimet csak egy kényelmes rövidnadrágot vettem rá, tekintve, hogy nagyon meleg van kint így nem lenne sok értelme erre még egy pólót is felvennem. Miután felöltöztem megfogtam a csuklómon díszelgő fekete hajgumit és a vállig érő barna hajamat egy gyors mozdulattal copffá varázsoltam, hogy ne lógjon a szemembe. Miután ezzel is meg voltam a mosdó két szélét támasztva álltam, és farkasszemet néztem tükörképemmel, aztán egy megkönnyebbült bólintással nyugtattam magam, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.

Vállamra dobtam egy törölközőt, majd így sétáltam le a lányok után egészen a bejárati ajtóig ahol a fiúk ásítozva vártak minket. Shane egyből Davina felé kapta a fejét, aki egy rózsaszín ruhát vett a szintén rózsaszín bikinire, majd mikor meglátta, hogy Shane mosolyogva nézi csak felvonta szemöldökét, és az eddig szőke hajában pihenő szív formájú napszemüveget a szemei elé tolta. Kevin leült a padka szélére, közben cipőjével az apró kavicsokat rugdosta. Nate félre vonulva telefonozott - nem meglepő... Dean és Felix pedig a faház oldalának dőlve tökéletesen egyszerre lökték el magukat, majd felmérték, hogy indulhatunk-e. Persze Felix ezután kíváncsian nézett végig rajtam, miközben arcán olyan vigyor volt jelen, hogy esküszöm úgy csillogott a foga mint azokban a tipikus tini filmekben, tudjátok. Aztán mikor tekintetünk találkozott szemöldökét felvonta olyan "mizu?" stílusban, én pedig nagyot nyelve elkaptam a tekintetem, és Miát kezdtem keresni, aki mindeközben letelepedett Kevin mellé, és éppen egy mély beszélgetés közepette voltak, tehát nem is zavartam őket. Charlotte és Dean is egymással beszéltek, miközben Dean nyilvánvalóvá téve a kapcsolatukat átkarolta a lány derekát, és így tartotta maga előtt, mintha ezzel próbálná védeni. Shane Davina körül legyeskedett, aki rágózva telefonját nyomkodta, közben néha Shane-re nézett, aki folyamatosan neki beszélt. Néha már kezdtem sajnálni a fiút, annyira nyilvánosan tetszik neki Davina, és totál le van ignorálva. Tehát egyedül én, Felix és Nate álltunk magunkban. Bár Nate egész jól el volt a telefonjával, így odamentem Felixhez, aki ezt egy meglepett arccal fogadta.

– Szóval szóljon a kislánynak meg a lányoknak, mi? – fontam egymásba karjaimat, majd kérdően néztem fel Felixre aki az erdőt bámulta, közben próbált nem nevetni. Szemei pedig szinte ragyogtak az erős napsütésben, így szinte lehetetlen volt nem azokat nézni.

– Utána kijavítottam magam – válaszolt, de még mindig a fákban gyönyörködött, így hát én is azokat kezdtem nézni és így folytattuk a beszélgetést. – Elmondtam neki, hogy a Kislány Luna.

– És ezzel szerinted segítettél a helyzeten?

– Nem akartam segíteni a helyzeten – rázta meg fejét, majd tekintete a fákról Nate felé siklott. – Konkrétan ide sem jött hozzád mióta kijöttél, pedig tudja, hogy itt vagy. Szerinted ez így egy normális kapcsolat?

– Na te csak ne papolj nekem a normális kapcsolatról! – nevettem hitetlenül. – Davina láthatóan beléd van esve, te meg hagyod, hogy fusson utánad. Úgyhogy szerintem te csak ne próbálj tanácsokat adni.

– Tényleg bejöttem neki, de most ezen miért csodálkozol, csak nézz rám! – mutatott végig felsőtestén, én pedig szememmel követtem a mozdulatot, egészen amíg Felix fel nem emelte fejemet az államnál fogva, hogy a szemébe nézzek. – De komolyra fordítva a szót, azóta én beszéltem vele, tehát nem értem honnan szedted ezt a hülyeséget, hogy hagyom szenvedni. Mert tudom milyen, mikor valaki olyat szeretsz, aki nem szeret viszont, és azt is tudom, milyen rossz tehetetlenül állni vele szemben – mondta szépen artikulálva, közben végig szemeimbe nézett.

– Aha, csúcs! – fordultam el zavartan, erre pedig Felix megköszörülte a torkát majd egy biccentés után ellépett mellőlem és Shane-hez sétált.

– Vehettél volna egy pólót! – lépett mellém fejét rázva Nate miközben végigmért. – Mit kelleted magad?!

– Csak melegem van – mondta idegesen, majd fejemet rázva inkább elmentem onnan, még mielőtt hülyeséget csinálok.

Megint a nulláról indulunk, és ő akarja megmondani mit vegyek fel. Végülis igaza van, rohadjak bele egy pólóba, mert ő Nate Batch. Argh, annyira elegem van már belőle néha! Eszem megáll! Olyan ideges lettem, hogy hangosan káromkodtam miközben egy jókora kavicsot rugdostam, aztán mikor besokalltam egy jó nagyot belerúgtam, ami Dean hátát érte.

– Áú! – fordult meg röhögve, mire behúzott nyakkal bocsánatot kértem tőle, és hadarva úgy négyszer elmondtam, hogy véletlen volt.

– Tényleg bocsi, csak... – néztem a földet.

– Sejtettem, hogy van valami.

– Mégis hogyan? – emeltem rá kérdően tekintetem, mire felemelte a kavicsot és megforgatta ujjai között.

– Különben biztos nem csűrsz háton ezzel az életveszélyes fegyverrel – nevetett fel halkan, én pedig számat húzva a földet kezdtem bámulni. – Nate?

– Miért van az, hogy ti ilyen jól ismertek engem, de én nem ismerek senkit? – nevettem fel hitetlenül, Dean pedig lazán vállait vonogatta.

– Jó emberismerő vagyok – biccentett, én pedig csak egy olyan "naná" stílusban bólintottam. – Tehát tényleg Nate?

– Mi más lenne? – kérdeztem költőien, erre pedig Dean kérdően figyelte arcomat, hogy akkor elmondom mi történt vagy sem.

– Ööö... – vakarta tarkóját Dean, miközben a teraszt nézte. – Figyelj, nagyon szívesen meghallgatlak meg minden, de úgy látom Felix és Shane nagyon készülnek valamire!

– Mi? – kérdeztem rémülten, majd kissé hátráltam pár lépést, hogy rendesen rá lássak a teraszra, ahol Felix és Shane vízzel töltött lufikat fogtak, és szemükkel kommunikáltak egymással.

Gyorsan megfordultam, hogy megnézzem mire céloznak onnan fentről, aztán mikor rájöttem, hogy a háttal álló Nate a célpont, gyorsan oda kiabáltam neki.

– Nate! – kiabáltam fel, mire mindenki felém fordult, még Nate is, de ekkor már mindegy volt és azt kívántam bár ne szóltam volna neki, mert Shane már eldobta a lufit ami így telibe Nate arcába robbant. – Tudod mit, hagyjuk...

– Ne már Luna! – dobbantott Felix, mire megint megfordultam és felnéztem a két fiúra akik egy gyors pacsi után mindketten engem figyeltek. – Elrontottad a meglepetést, ezért büntetésben részesítelek – kacsintott, majd gondolkodás nélkül össze nyomta a lufit, így a tartalma a hajamra zúdult.

A hirtelen hideg vízre becsuktam szemeimet, és amíg a többiek röhögve szóltak fel Felixnek, hogy "ez jó volt" "hülye vagy!" meg hasonlók, addig én kezemmel végigsimítottam arcomon majd nagyokat pislogva végül kinyitottam szemeim, és gyilkos pillantásokat vetettem Felix felé, aki erre csak magabiztosan intett egyet, miközben a terasz szélén támaszkodott.

– Ki foglak nyírni! – prüszköltem, majd újra fogtam hajamat miközben folyamatosan Felixet néztem.

– Alig várom, Kislány! – vigyorgott öntelten, erre pedig Nate mellém lépett és ő is Felixet kezdte bámulni.

– Persze ha nem én nyírom ki előbb! – szólt közbe Nate, mire Felix egy elég fura hangot adott ki, és megrázta a fejét. – Ne rázd a fejed. Kezd elegem lenni belőled!

– Most nagyon szomi vagyok – biggyesztette a száját Felix. – Nekem már az elejétől fogva elegem van belőled. Asszem kvittek vagyunk!

– Luna, tényleg megütöm – fordult felém Nate, majd újra Felix felé pillantott és amikor látta, hogy szemöldökét ráncolva néz ránk, hirtelen magához rántva megcsókolt, közben szorosan fogta derekam.

– Jó, induljunk végre! – tapsolt Kevin, mire Nate hirtelen elengedett és szó nélkül elsétált tőlem, én pedig kezeimet széttárva álltam ott a ház előtt, amíg Shane és Felix le nem értek mellém.

– Nem szimpi – súgta Shane miközben elhaladt mellettem, majd sietősen Davina mellé lépett és elvette tőle a törölközőt, ezzel kedveskedve sétált tovább mellette.

Így hát Davina és Shane sétált elől, mögöttük Nate ismét telefonozva, utánuk haladt Kevin és Mia, az utóbbi pedig ebben kis leveleket tépkedett, majd Nate hajába szórta. Nem meglepő, Mia afféle csendes gyilkos. Utánuk pedig Charlotte és Dean sétált kézen fogva. Tehát megint utolsóként maradtunk Felixszel.

– Megint te kezdted – ráztam fejem előre haladva, mert tudtam, hogy Felix mögöttem jön és hallgat, sőt, azt is tudtam, hogy hozzám fog szólni.

– Ugyan már, – karolt át, erre pedig felnéztem rá és felvontam szemöldököm. Valami oknál fogva már természetesnek tűnt ez, hogy átkarol, tehát nem törődtem vele különösebben. – jó móka volt! Azt mondjuk bevallom nem nagyon gondoltam át, hogy a másikat a fejedre durrantom...

– Mindegy – ráztam fejem.

– Azért Nate szépen visszavágott azzal a csókkal, de tényleg – bólintott egy grimasszal, majd tehetetlenül vállat vont.

– Ezt hogy érted Felix?

– Tudod te nagyon jól – bólintott keserűen nevetve, majd leszedte vállamról a karját és csendben sétált tovább. – Csak valamiért nem akarod elfogadni... – mondta egy kis idő után.

– Mert csak szórakozol! – vágtam rá, mire Felix felvont szemöldökkel pislogás nélkül meredt rám.

– Azta! – nevetett fel hitetlenül. – Azért ez elég sértő volt, Luna – mondta csalódottan, majd egy ideges felhorkanás után otthagyott.

Csodás, mostmár Felix is gyűlöl. És kinek köszönhetem? Persze, hogy magamnak! Mert persze, hogy az előtt cselekszem, mielőtt gondolkodom. Miért kell nekem folyton ekkora baromnak lennem? Ahj istenem...