Másnap reggel óriási hangzavarra keltem, ezért lementem a nappaliba. Nos, lehet jobban jártam volna, ha maradok a szobában. Kevin az asztalnál ült és nagy szemekkel pillantott körbe, Charlotte Dean mellett ült, aki eléggé másnaposnak tűnt, Davina éppen valami zabkását készített, Mia ugyan azt tette, mint Kevin, Nate meg fogalmam sincs, hogy merre van. Valószínűleg fent telefonozik. És a másik két jómadár, Shane a Felix pedig éppen veszekedtek valamin.

– Basszus, ez nagyon drága cucc! – hitetlenkedett Shane, miközben fejét fogta közben ide-oda sétált, kezében valami törött vázával.

– Jó, bocsánat – mondta félálomban Felix, majd szemeit dörzsölte. – Nem direkt vertem le a polcról, csak megbotlottam. Minek nyomtál a kezembe annyi sört tegnap.. – magyarázkodott.

– Mindegy tesó, megoldjuk – kezdett gondolkodni Shane. – Fogjuk rá Nate-re!

– Mivan? – szólaltam fel az ajtóban, mire mindenki ledermedve állt meg, és az összes szem felém szegeződött. – Semmit sem kenünk rá Nate-re! Jelen sincs az ember!

– Hangulatromboló – nézett rám szúrós tekintettel Felix, majd a konyhapulthoz lépett és egy húzással megitta a kávéját. – Ez ritka szar kávé, ki csinálta?

– Én – nézett rá Mia, mire Felix védekezően felemelte kezeit.

– Mármint... – kortyolt egyet a fekete folyadékba, majd nagyot fintorgott. – Nagyon finom!

– Így már jobban hangzik – helyeselt Mia, aztán kiröhögte Felixet, aki próbálta fintor nélkül elfogyasztani a reggeli megmentőjét.

– Sajnálom, de én ezt nem bírom meginni, olyan kegyetlenül keserű – rándult grimaszra Felix arca, majd fejét rázva, megborzongva nyelte le a kortyot. – Bocs Mia, bírlak meg minden, de ez a kávé elmenne kínzó eszköznek is!

– Jó, valaki adjon a kávéjából Nate-nek! – dobta fel az ötletet Mia, mire a legtöbben felnevettek.

– Bolondok – ráztam fejem visszafogott nevetéssel.

– Hogy aludtál? – lépett mellém Felix, karját pedig fejem fölött támasztotta meg a falnak döntve.

– Egész jól – bólintottam. – De ugye Nate él még? Nem láttam tegnap este óta.

– Sajnos – biccentett Felix, aztán ivott a kezében levő vízből., majd öblögetni kezdte száját. – Kóstoltad már a barátnőd kávéját?

– Persze – horkantam fel.

– És neked ez ízlik??

– Dehogy! – nevettem. – Tudom, hogy ihatatlan kávét csinál.

– Jó, mert már azt hittem, hogy velem van a baj – nevetett Felix, lehelete bársonyos érintése pedig elérte nyakamat, amitől kissé megborzongtam, és nagyon nyeltem, annyira, hogy az egészen hallható volt. – Bocsánat – súgta, majd kisétált mögülem, aztán csatlakozott a többiekhez reggelizni.

– Luna, nem csatlakozol? – nézett rám Kevin a szemüvege lencséje mögül, a többiek pedig mind egy emberként néztek rám. Egy ideig csak szótlanul álltam, aztán végül enyhén bólintottam.

– De, csak előtte szólok Nate-nek – indultam a lépcsők felé, de ekkor Felix megszólított.

– Hagyd Nate-et. Ha éhes lesz, gondolom majd letolja az a mocskos pofáját – vont vállat lazán, közben villáját a szájához emelte. – Akarom mondani, akkor biztosan lejön a szobából.

– Mindjárt jobban hangzik! – bólintottam elismerően, aztán helyet foglaltam Mia és Davina mellett.

Az asztalon mindenféle kaja volt, de tényleg. A zöldségektől egészen a csokis palacsintáig. Egy ideig gondolkodtam, hogy mit egyek, addig a többiek kiszolgálták magukat. Shane egy jó adag bacont és rántottát vett maga elé, majd villájával szó szerint lapátolni kezdte azt. Kevin paradicsomot és felvágottat evett, Mia szintúgy. Davina már jóval visszafogottabb volt, és zabkását kanalazott némi áfonyával meg fehér csokival, miközben telefonját bámulta. Charlotte és Dean szendvicseket készítettek, és azon versenyeztek kié lesz finomabb. Charlotte nyert, Dean pedig csak vállat vont, és boldogan ette az előbb összedobott reggelijét. Felix nem evett, helyette inkább azt nézte, hogy én mit csinálok. Mikor ezt észrevettem, kérdően felvontam szemöldököm, amit Felix rögtön utánam viszonzott.

– Most akkor eszel, vagy nem? – tátogta el a mondatot a velem szemben ülő fiú, mire kissé oldalra biccentett fejjel néztem végig az asztalon. Minden nagyon gusztusos volt, de jelenleg valahogy egyik sem volt az ínyemre.

– Nem tudom – válaszoltam, majd döntésképtelenül vállat vontam.

– Mit szólsz egy kis melegszenyóhoz? Tudod, amilyet már csináltam neked – ezt már hangosan kérdezte, mire szétszórva az asztal körül ülő emberek közül néhányan felemelték tekintetüket. – Na? Enned kell valamit.

– Jaj, nem – ráztam fejem zavaromban mosolyogva, miközben próbáltam kiszedni arcomból a hajam. – Ne pazarold rám az időd Felix. Inkább egyél valamit!

– Ha valami olyannal töltöm az időt, ami veled kapcsolatos, az számomra sosem időpazarlás, Kislány – nézett rám azokkal az igéző szemeivel, amitől eldőltem volna, ha nem ülök éppen.

Jó nagy szarban vagyok.

– Izé – álltam fel esetlenül, közben felborítottam a széket, amit egy nagy csattanás követett. Erre mindenki lehunyta a szemét, kivéve Felix. – Megnézem mi van Nate-tel!

– Ahj, ne már! – csapott az asztalra csalódottan Mia, mire a legtöbben felnevettek, Felix pedig egy olyan "értettem a célzást" bólintással felállt, és kisétált a házból.

– Ez most hova ment? – dőlt kissé balra Shane, hogy ki lásson az ablakon, de a szék már nem bírta, így a fiú eldőlt. – Na bazdmeg...

– Idióta – fogta fejét Davina, miközben felállt, és elmosta a koszos edényt, aztán azt lerakta, és elindult fel az emeletre.

Mindeközben Shane feltápászkodott, aztán megtámaszkodott az asztal szélében, én pedig ledobtam magam a kanapéra, aztán ujjaimmal a combomon kezdtem dobolni. Unottan bámultam magam elé, miközben azt hallgattam, ahogy Shane végig kérdezi a társaságot, hogy Davina látta-e ahogyan eldől. Hiába mondtam mindenki, hogy igen, azért beállt elém is, majd kérdően bámult, amíg én meg nem szólaltam. Felix már legalább fél órája eltűnt.

– Igen Shane, Davina látta, ahogy felborulsz a székkel, bár nem értem, ha elmondtam már ötven ember, hogy igen, akkor mi a francot nem fogsz fel?! – hadartam idegesen, mire Shane kék szemei elkerekedtek.

– Nem ezt akartam, de oké – vonta fel szemöldökét, majd lehuppant mellém. – Te nem azért indultál, hogy meg nézd Nate él-e?

– De – bólintottam, miközben már egy jó ideje a fa padlót bámultam. – Csak nincs kedvem már korán reggel összeveszni vele. Úgyhogy inkább nem megyek fel hozzá.

– Csak egy kérdésem van – simított végig állvonalán, majd rám emelte tekintetét, ezért én is szemeibe néztem. – Ha folyamatosan veszekedtek, akkor miért vagy vele?

– Mert... – kezdtem bele, de ekkor a bejárati ajtó hangos nyikorgása mindenki érdeklődését felkeltette, ezért oda néztünk. Amúgy sem tudtam volna befejezni amit elkezdtem mondani.

Felix két doboz eperrel lépett be az ajtón, aztán lábával berúgta azt, és letette az asztalra a gyümölcsöt. Utána Shane elé sétált, és kezében nyomta a kocsi kulcsát.

– Ezt mikor nyúltad le? – fogadta el a kulcsot Shane, majd kérdően pillantott Felixre.

– Előbb – vont vállat lazán.

– És visszamentél a városba, csupán két doboz eperért? – ráncolta homlokát Dean.

– Az... legalább húsz percre van innen, nem? Vagyis negyven percet utaztál  – mutatott az asztalon díszelgő piros eprekre. – ezért?!

– Muszáj volt – bólintott.

– Mi? – nézett értetlenül Kevin, mire Mia arca is elég fura grimaszt villantott. – Miért, különben megtámad Eperke, és a többi gyümölcslány? – kérdezte, mire felhorkantam.

– Hülye – röhögött fejét rázva Felix. – Luna nem akart enni.

– Hol az összefüggés? – léptem közelebb az asztalhoz, ami mellett Felix állt.

– Az, hogy láttam a minap, mennyire oda vagy az eperért. Gondoltam talán ha mást nem, akkor ezt enni fogsz – vont vállat. – De még mindig csinálok szenyót, csak egy szóba kerül. Vaaagy.... – vigyorodott el, mire felemeltem kezem, hogy ne folytassa.

– Jó lesz az eper – mondta égő fejjel, majd torkomat köszörülve ültem le, és kezdtem bele az evésbe.

Baromi jól esett, hogy Felix csak miattam autókázott majd egy órát, így nem bírtam nem vigyorogni. A többiek már nagyjából szétszéledtek, egyedül Charlotte maradt bent a házban, aki a haját próbálta copfba fogni, de a rakoncátlan fekete fürtök nem engedelmeskedtek gazdájuknak.

– Segítsek? – sétáltam mellé, kezemben egy kis tál istenien finom eperrel. Hogy lehet valami ennyit finom??

– Nem kell, megoldom – rázta fejét, amitől a copf teljesen széthullott. – Nincs is kedvem a lófarokhoz...

– Meg tudlak érteni, régen nekem is nagyon hosszú volt a hajam. Csak meguntam, aztán levágattam. Utána megbántam, de egyébként sokkal jobban szeretem a mostanit.

– Pedig a hosszú jobban állt – csatlakozott a beszélgetéshez Nate, aki a lépcsőnek támaszkodva figyelt minket.

– Tényleg megütöm! – mordult fel grimaszolva Charlotte. Hihetetlen, hogy ez az alig másfél méteres lány milyen makacs és idegbajos tud lenni néha.

– Csak nyugodtan – hagytam rá a dolgot, mire Charlotte hirtelen megfordult, és kérdően pillantott rám dús szempillája alól.

– Jól hallottam? – kapta szája elé egyik kezét izgatottan. – Luna nem védi be Nate-et? Nahát, nem gondoltam, hogy megérem ezt a napot!

– Védje meg magát – mondtam nemtörődöm stílusban, mire Charlotte mosolya valami teljesen másra kezdett hasonlítani. Valami kérdő pillantás egy kis "lebuktál"-lal fűszerezve.

– Nate, kérsz epret? – kínálja meg Charlotte, mire Nate alig láthatóan megrázta a fejét.

– Allergiás – mondom két harapás között.

– Akkor végképp ennie kell! – dörzsöli egybe tenyerét Charlotte ördögien, mire egy "ez most komoly?" biccentéssel nézek rá. – Bocsi!

Közben Felix és Shane röhögve sétáltak meg az ajtón, mire én, Charlotte és Nate is oda néztünk. Erre a két srác kérdően figyeltek minket lányokat, Nate-et pedig köszönésre sem méltatták, mintha ott sem lenne. Őszinte leszek, Nate talán megérdemli azt, amit kap a többiektől. Nate nagyot sóhajtott, aztán a két fiú elé sétált, akik erre egyszerre egymásba fonták karjaikat, majd így néztek le Nate-re.

– Amúgy, délután mikor indulunk vissza a városba? Csak mert ugye arról volt szó, hogy hétvégére maradunk – tette fel a kérdést Nate, amivel most kivételesen egyetértettem.

– Ez tényleg egy fontos kérdés – bólintottam, majd én is a fiúkra néztem.

– Mennyi az idő jelenleg? – nyúlt zsebébe Shane, majd előhalászta telefonját. – Már dél van?? Mi a fa.... Akarom mondani, hogy miii?

– Beszélek a többiekkel – indult el Felix, én pedig követtem tekintetemmel, amíg az meg nem állt az ajtóban, és meg nem fordult. Egyenesen rám nézett, mintha érezte volna, hogy én őt figyelem. Tekintetét az enyémbe fúrta, majd láthatóan nagy levegőt vett, aztán hirtelen elfordította a fejét, megrázta azt, majd kilépett a szabadba.

Mi történik?...

Nagyjából egy órát vártunk arra, hogy Mia és Kevin végre vissza jöjjenek a házhoz, merthogy ők sétálni voltak. Ezután mind leültünk, és megbeszéltük, hogy négykor bőven elég lesz elindulni, mert mindössze fél órás útról beszélünk, úgyhogy addig lesz elég időnk a parkolásra is. Ezzel mindenki egyetértett, tehát a szobákba vonultunk, és pakolni kezdtünk. Davina volt az egyetlen, akinek egy órába telt az egész folyamat, mi már nagyjából tizenöt perc alatt meg voltunk a saját holminkkal. Igen ám, de az időjárás nem működött közre. Kellőképpen beborult, mikor már az autókba pakoltuk be a táskákat és bőröndöket. Sajnáltam, hogy ilyen hamar elment a hétvége, mert igaz, néha voltak nézeteltérések, de ezen kívül szerintem nagyon jó volt itt, ezekkel az emberekkel. Végre találtam magamnak olyan barátokat, akikkel tényleg jól érzem magam. És ennél többet nem is kívánhatnék magamnak.

– Biztonságos egyáltalán ilyen időben elindulni? – nézett fel az égre Mia, majd körbe fordult. – Ebből bazi nagy felhőszakadás lehet!

– Simán elindulhatunk, nyugi – csukta le a saját autójának csomagtartóját Nate.

– Ja, simán elindulhatunk, ha itt mindenkinek öngyilkos hajlamai vannak – mondta gúnyos hangnemben Kevin, mire Felix próbált nem nevetni.

– Beszélek a szülőkkel, hogy szerintük mit csináljunk. Várjatok itt! – mondta Shane, majd félre vonult telefonjával együtt.

– Tudjátok, egész elviselhetőek vagytok. Vicces kívül – támaszkodott az autónak Nate, majd Dean és Felix felé fordult.

– Te sajna nem – válaszoltak tökéletesen egyszerre.

– Viszont Felix – nézett az említett fiúra, aki sötét szemöldökét ráncolva nézett rám, majd Nate-re. – Örülnék, ha ezután kerülnél Lunát. Tudom, hogy nálatok dolgozik, és nem hiányzik az, hogy rá szállj.

– Nyugi – válaszolt Felix a lehető legnyugodtabb hangon. – Együtt vagytok, szeretitek egymást, felfogtam. Nem fogok bepróbálkozni többet Lunánál. Ígérem.

– Kösz – bólintott Nate.

– Habár... – gondolkodott el Felix. – Hm, talán mégis – idegesíti tovább. – Ami azt illeti, biztos! Legalábbis addig, amíg végre rám nem jön, hogy egy szar alak vagy. Mert...

– Felix – szóltam közbe. – Fejezd be, kérlek!

Felix bólintott, és amíg rám figyelt, Nate behúzott neki egyet, így Felixnek egyből elindult az orra vére.

– Az igen – törölte le kezével a vért, majd megnézte karját, amit így a sötét piros folyadék fedett. – Van benned erő bőven. Ezt nem gondoltam volna. Bocs, Luna – mondta, mire értetlenül fordultam felé.

Ekkor Felix Nate felé indult, aki próbálta megjátszani, hogy nem fél, de én ismerem. A kezeit ilyenkor mindig próbálja ökölbe szorítani, hogy ne látszódjon ahogy remeg, de jelenleg olyan, mint a kocsonya. Ennek ellenére is Felix arcába röhög. A srác nem késlekedik, megfogja Nate két vállánál fogva, majd egy nagy lendülettel orron fejeli a fiút, aki erre elveszti egyensúlyát és a földre esik. Kezemet szám elé kapva néztem a jelenetet, amíg Charlotte oldalba bökte Deant, hogy induljon már meg, és szedje le Nate-ről Felixet, aki már ököllel veri szegény fiút. Mindketten véres orral ütik egymást, kisebb-nagyobb esélyekkel, de így is Felix marad felül. Davina szerintem azt sem tudja mi történik, Mia pedig hangosan drukkol Felixnek. Eközben én és Charlotte egymás mellett állunk, és lefagyva várjuk, hogy Dean ketté szedje azt a két bolondot. A szőke fiú óvatosan megfogja Felix vállát, aki először ledobja magáról, ezért Dean szinte letépi Nate-ről, aztán próbálja felsegíteni őt is, de Nate ellenkezik.

– Menj anyádba azzal a nyomorult kis cafkáddal együtt! – löki meg Deant, mire Dean felvonja szemöldökét.

– Minek nevezted Lottie-t? – hajolt lejjebb, hogy Nate magasságába kerüljön. Egyúttal új esélyt adott Nate-nek, hogy jól meggondolja mit mondott.

– Nyomorult cafkának – köpi a szavakat Nate tiszta gyűlölettel, mire Dean is orron fejeli akárcsak az előbb Felix, de ekkor már csontok reccsenése hallatszik.

– Baszki! – szisszen fel Nate. – Eltörted az orrom seggfej!

– Örülj, hogy nem a nyakad! – vigyorog Dean, mire Charlotte fejét rázza, és inkább visszamegy a házhoz. – Lottie, várj... – szalad utána Dean.

– A szülők azt mondták, hogy inkább ne induljunk, mert bármikor neki állhat esni az eső – sétál vissza boldogan Shane, majd szemügyre veszi a földön ülő Felixet, akinek már az állán is vér csöpög, aztán Nate-et, aki kifeküdt a füvön. – Miről maradtam le?

– Ne akard tudni tesó – Kevin megveregette Shane vállát, majd elhaladt mellette, és ő is elindult vissza a házhoz.

– Melyik ütött először? – suttog felém Shane, mire szemeimmel Nate felé bökök. – Már azt hittem Felix. A gimis balhéj.... – kezdi Shane, mire Felix gyilkos tekintetét a földről rá szegezi, erre a fiú elcsendesül.

– Micsoda? Milyen balhé? – kapkodom ide-oda tekintetem, de egyikük sem válaszol. – Hova kerültem, te jó ég... – indultam meg én is a többiek után.

– Luna, kérlek... Basszus, állj már meg, kérlek szépen! – szól utánam Felix, de nem fordulok meg, csak sétálok tovább.

A levegő egyre hidegebb, és néha már mennydörgés hallható, ezért gyorsabban sétálok, hátha az eső nem ér utol, de a mai napra azért még kell egy lapáttal, tehát a következő pillanatban egy nagy dörgés, majd a nyakamba zúdul több ezer hideg eső csepp.

Bakker, mégsem volt olyan jó ötlet ez az egész hétvége!

De ami még jobban érdekel: Milyen balhéja volt Felixnek, amit annyira nem akar elmondani nekem?