Hangosan csobogott a forró víz a hófehér kádba. A kicsiny fürdőszoba megtelt a felszálló gőzzel, a légkör párás és izzasztó volt.
Megterhelő volt levegőt venni.

Jimin rövid ujjacskái kinyúlt pólójának rojtos szegélyéhez vándoroltak, karjait keresztbe vetette maga előtt, úgy emelte meg felsőjét. A vékony anyag hangtalanul siklott felfelé puha bőrén, s minél magasabbra jutott, annál többet fedett fel az alatt megbúvó sovány testből. Először a kiugró csípőcsont éles vonala tűnt elő, melyen kiszáradt bőre feszült.
A póló tovább emelkedett, s óvatosan előbukkant a mellkasa is. A bordák gyűrűs vonala és a medencecsont feszítő ereje között derekának beesett íve bújt meg, mintha belülről kiszipolyoztak volna mindent, s csak a csontok tartották meg valamelyest emberi formáját. A piszkos szürke anyag a földre hullt, s nem sokkal később egy rövidnadrág követte. A fiú a kádhoz lépett, sovány karjával kinyúlt és elzárta a csapot.

Az első könnycsepp halkan és finoman zuhant alá csontos álláról. A második már kövérkésebb volt, nehezebben és súlyosabban csobbant a forró vízcseppek tengerébe. Jimin felhúzta csontos vállait, tökéletesre faragott, szobor szépségű, merev vonásai sápadtak és kifejezéstelenek voltak. Csak a könnye hullt félig leeresztett szemeiből. Dús, fakó ajkai cserepesek voltak, itt-ott néhány vércsepp rászáradt, ahogy túl vastag bőrréteget hántott le gyöngyfehér fogaival.

Azonban a kádban ücsörögve már nem rágcsálta ajkait. Mozdulatlanul gubbasztott a lassan kihülő vízben, magányosan várva könnycsatornáinak elapadására.

Sápadt volt és apró.
Borzasztóan elenyészőnek érezte magát mind a több liternyi vízben, mind az életben. És ez talán igaz is volt, de csak azért, mert a fiú maga akarta így. Saját magát rekesztette ki, és sötét gondolatainak tetemes súlya alatt lassan megfulladt.

Váratlanul megrezzent, pedig nem fázott és semmilyen hanghatás nem ijesztette meg. Mégis reszketett.

Mélyen szívta magába a fojtogató páratartalmú levegőt, mielőtt hátradőlt volna. Szemeit lehunyta, s az utolsó könnycsepp kristálytisztán ragyogva gurult végig arcán, majd fejest ugrott az ismeretlenbe.
Sovány, erőtlen teste megpihent a kellemes hőmersékletű fürdővizben. Elernyedtek a végtagjai, szabályos metszésű arcán egy pillanatra mintha fájdalom okozta kín jelent volna meg, ám gyorsan leküzdötte magában az érzést.

Lehunyt szemhéja mögött karcsú fiatalember alakja elevenedett meg, keskeny metszésű szemeinek perzselő tekintete futólagos mosolyt csalt telt ajkaira. A szúrós pillantás akkoriban égette a mellkasát, most azonban csaknem tébolyult, keserédes gyönyört hintett szívébe.
Mély levegőt vett, majd hagyta, hogy a langymeleg oxigén kényelmesen szivárogjon ki résnyire nyílt ajkai között. Csontos mellkasa megsüppedt, ahogy a bordák ölelő íve követte a zsugorodó tüdő mozgását.
Hagyta, hogy elgyengült teste szépen lassan egyre lejjebb csússzon az ívelt kád oldalán.
A víz finoman hullámzó érintése idegen volt, mohón falta magába az összetöpörödött, mozdulatlan testet, s Jimin megborzongott az időközben megnövekvő hőmérséklet különbségtől.

Elméjében a mellkasán felfelé kúszó, vibráló víz helyét csontos, holtsápadt ujjak vették át, játékosan hódítva meg egyre többet és többet a libabőrös bőrfelületből.

Sötét, igéző tekintet siklott fehér, márványosan ragyogó arcára néma imádattal.

A finom érintés már telt alsóajkának ívelt peremét ostromolta, s a másodperc tört része alatt keskeny, hűvös ajkak vették át a helyét.
A csók elmélyült, melegen töltötte ki szájüregét s puhatalózva hatolt egyre beljebb. Hűvös simítást érzett a fejbúbján, majd könnyű súlytalanság ragadta magával. Ösztönösen szorította össze ajkait, elutasítván az idegen habkönnyű csókját.

- Nyisd ki - kérte rekedtes hangon a rég látott alak, de Jimin csak megrázta a fejét.
A kép ijesztően élesen lebegett előtte, a fiú ébenfekete haja csillogva úszott krétafehér arca körül. Jimin számára nem volt különös a kép, ám az ajkain pihenő féloldalas mosoly igencsak meglepte.

Mellkasában égető nyomás nőtt egyre nagyobra, levegőt akart venni, megszabadulni a kíntól. Mozdulni akart de a sovány ujjak határozott érintése visszatartotta attól, hogy felüljön.

- Megígérted, Jimin - súgta szemrehányóan a fiú, fénytelen íriszei azonban néma gyönyörrel fürkészték a szenvedő arcát.

Jimin szíve bűntudattal telt meg, mely jobban sajgott, mint a pattanásig feszülő tüdeje.

- De úgy fáj - akarta mondani, ám a szavak helyét hűvös, selymesen hömpölygő víz vette át. A végtelen mennyiségű folyadék kíméletlenül töltötte meg tüdejét, s Jimin fuldokolva kapott a mellkasához, összegörnyedt a szúró fájdalomtól, mely úgy tűnt eszét veszi. Sós könnyei elkeveredtek a színtelen vízcseppekkel, s egyé váltak velük. Köhögött, hörögve kapott levegőért; mindhiába.

- Mindjárt jobb lesz, édesem - búgta az angyali hang, s a küszködéstől eltorzult arcára hideg tenyerét tapasztotta. Az érdes ujjbegyek puhán siklottak arcélén, míg elnyílt ajkaira újabb, elcsendesítő csókot hintett.

Jimin nem viszonozta, csak mozdulatlanul élvezte a gyengéd törődést. Fuldoklásának fülsértő zajai abba maradtak, s a gyötrő, égető kín elhagyta a testét.

Hideg nyugalom áradt végig ereiben, ahogy ellazult az ismerős érintés alatt.
Hallgatagon tűrte a keskeny ajkak lágy, becéző mozgását, melyet jól megérdemelt.
Mert betartotta az ígéretét.