Yaoyorozu Momo szemszöge:

– Omiai?! – harsant az összes végzős hőstagozatos lány, mind a 12.

– Igen, a szüleim azt mondták, hogy amint betöltöm a 17-et, el kell mennem legalább egyre. Már jó ideje esedékes. – Magyaráztam bánatosan.

– De ez már nem a Meidzsi-korban vagyunk, akkor hogy küldhetnek el egy ilyenre? Ez nem igazság, mi lesz a szerelemmel? Mi lesz saját döntéssel? Mi lesz... Mr Tudodkivel? – Kérdezte Mina, olyan hévvel, mintha az életemre törtek volna.

Enyhe pír szökött az arcomra, már megtanultam, ha a csajokkal vagyok, akkor nem kel megfelelnem a társadalmi normáknak. Ochako és Kyoka két oldalamról megfogták a kezem biztatásként és bólintottak, én pedig erőt gyűjtöttem.

– Ő és én, nem vagyunk többek, mint barátok. – Mondtam ki letörten – Már 2 éve próbálom nyomósítani arról, hogy mit is érzek iránta, de ő csak barátként tekint rám, semmi több. Én mindent latba vetve próbáltam mellette maradni, de... de ő nem tudja mi az a szerelem. Az apjának köszönhetően nem képes erre, 2 évig próbáltam őt átsegíteni rajta, de. Jobban lett miután elkezdett mások felé nyitni, barátokat szerezni, közel engedni magához, de ő... ő... szerintem soha nem lesz készen egy kapcsolatra, így... így úgy döntöttem, hogy feladom és elmegyek arra a hülye házasságközvetítésre. – Mire befejeztem, már a könnyeimet töröltem, amiről azt se tudtam, hogy kicsordultak, de most már elengedtem magam és a tenyerembe temettem magam.

Hírtelen megéreztem, hogy valaki átölel, aztán még egy valaki, aztán még egy és egyszer csak arra eszméltem, hogy az összes lány összeölelkezik körülöttem és mindenki sír. Ez akkora melegséget okozott a mellkasomban és én is átöleltem őket és mosolyogva, még mindig sírva hangosan felnevettem.

– Köszönöm lányok, nagyon sokat jelent ez nekem, hogy meghallgattatok! – Mondtam magabiztosan, mire ők is elmosolyodtak és még utoljára megöleltük egymást.

A 17. születésnapom igazi csajbuliba ment átt. A hatalmas csokoládétorta után elkezdtünk beszélgetni a többiek állapotáról. Kyoka azt mondta, hogy Kaminari túlságosan hülye ahhoz, hogy őt észrevegye, Ochako szerint Midoriya túl naiv, Toru szerint pedig Ojiro túl szende. Szinte mindenki panaszkodott az általa kedvelt srácra és elviccelte azt. Szinte jól is éreztem magam, szinte.

– Holnap megmondom neki. – Nyögtem ki, mire mindenki elhallgatott és megdöbbenve engemet figyelt. – Elmondom Todoroki-sannak, hogy Omiaira megyek, így talán... talán lesz bátorságom bevallani az érzéseimet.

Erre a kijelentésre az összes lány fangirlként felvisított és éljenzett vagy bíztatott, hogy megteszem az első lépést.

– Te leszel az első lány, aki vallomást fog tenni, ezt meg kell ünnepelnünk! – kiáltotta Ochako

– Várjatok, várjatok, harmad évesek vagyunk és még senki sem tett egyszer sem vallomást? – kérdezte a b-s Setsu-chan, mire mind ledöbbentünk, majd felnevettünk mindnyájan.

– Igazából, - kezdett bele Itsuka, a b-s osztályelnök – ah, mindegy nemlényeg.

– Mi az, hogy nem lényeg, haljuk! Kiabálta Toru, akit csak onnan lehet tudni, hogy itt van, hogy láttunk egy lebegő rövidnadrágot és egy topot.

– Igen, igen, haljuk! – kiáltott Pony is a cserediák Amerikából.

Kis hallgatás után kibökte

– Tetsu vallomást tett nekem. – de ezt olyan piros arccal, mint egy éret paradicsom.

Erre akkor a visítás lett az eredménye, hogy Midnight-sensei ránk nyitott, aminek meg az lett az eredmény, hogy csatlakozott a bulinkhoz, aminek meg az lett az eredménye, hogy Aizawa-senseinek kellet leállítania a csajos partit éjféltájt.

Másnapreggel úgy mentünk lányok gyakorlati órára, hogy legszívesebben visszabujtunk volna az ágyunkba. De ez fontos óra volt, ugyanis eljönnek azok a hősök, akikhez szárnysegédként csatlakozunk. A felolvasáson egész idő alatt nem figyeltem oda, azon gondolkoztam, amire tegnap elszántam magam.

Tényleg megteszem? Jól lesz ez? Szükséges? Mi lesz, ha nem fogom tudni kimondani? Mi lesz, ha rám szakad a plafon vagy elönt egy cunami? Mi lesz ha...

A gondolkodásomat Todoroki szakított félbe, én meg nem értettem mi történt és kérdőn néztem rá. Erre ő a fejével előrebökött, mire rájöttem, hogy miért is vagyunk itt és biztos felsorolták a nevem. Hoppá.

– Yaoyorozu Momo? – Hallottam Aizawa kérdő hangját.

– Bocsánat, itt vagyok! – Emeltem fel a kezem és már índultam is.

– A hő, akihez ki lettél jelölve, 'A szerszámosláda hőse: Tsuru' !

A megismerkedés és a tájékoztatás után a Hősnő elengedett. Én pedig boldogan indultam az osztály felé és az előbb elhangzottakat emésztgetem. Tsuru hősügynöksége még csak 3 éve alakult, de mivel mentésre és nyomozásra specializálódtak szoros kapcsolatodban álnak az állami szervekkel, így sok a munka és okos, tehetséges szárnysegédeket keresnek, akik megkönnyítik a munkájukat.

Ez elégé meginogtatott engem. Már nem vagyok az a kis naiv, magába forduló kislány, aki voltam. Már nem hiszem azt, hogy nem vagyok semmire való vagy visszafogó erő, tudom mire vagyok képes és mire nem. De azért minden emberben lehetnek kételyek. A szüleim megengedték, hogy hősnek álljak, míg nem sodornom magamat nagy veszélybe és átveszem majd a családi üzletek egyikét, ha eljön az ideje.

A nagy gondolkodásban beleütköztem valakibe, magamhoz térve meghajoltam és bocsánatott kértem.

– Mélységesen sajnálom! – Harsogtam kínosan.

– Minden rendben, Yaoyorozu-san? – Kérdezte egy ismerős hang.

Mire felnéztem, megláttam a mostanra elég hosszú hajat növesztett magas Todorokira, aki mint mindig, aggodalmasan nézet rám, amikor érezte, hogy gondjaim vannak. Csak az a lényeg, hogy minden barátjával így szokott törődni. Néha félreérthető, de tudom, hogy ő csak ilyen gondoskodó és ezt tényleg szeretem benne, de néha nagyon nehéz ezt elviselnem.

Hazudni nem akartam neki, úgyhogy elmondom az igazat neki.

– Nem, nem vagyok jól! – Ahogy kimondtam, újra sírás környékezett, de tartottam magam.

– Mi a baj? Fáj valahol? Valaki valami rosszat mondott? Talán nem tetszik a hős, ahova beosztottak? – kérdezte kicsit élénkebben, kicsit pánikolva is. Lehet nem tudja, hogy kezeljen egy síráskörnyéki lányt. Ez olyan aranyos, ahogy így próbálkozik.

– Todoroki-san, néha a kedvességed nagyon meg tud sérteni – suttogtam hallkan és fájdalmasan.

– Tessék? Nem értettem, megismételnéd, kérlek? – kérdezte kíváncsian.

– Nem semmi, nem fontos. – Legyintettem, majd elhallgattam mire ő is elhallgatott.

Hogy lehet az, hogy köztünk sosincs kínos csend? Hogy lehet, hogy köztünk mindig kellemes légkör van, még akkor is, amikor engem a sírás kerülget? Hogy tud itt nem feltűnően, de mégis mosolyogni? Talán ez a megfelelő pillanat? Talán ha most elmondanám, nem fájna a visszautasítás annyira? Képes leszek rá? Képesnek kell lenem rá! Hajrá Momo Fighting!

– Az a helyzet, hogy... –Kezdtem bele, mire teljesen kiszáradt a torkom, de én tovább mondtam – tetszel nekem, Todoroki-san! De mivel te nem mutatsz felém semmi érdeklődést és csak barátként tekintsz rám, ez pedig túlságosan nehéz nekem, ezen kívül a szüleim el akarnak küldeni egy Omiai-ra így... így... így úgy döntöttem feladlak, Todoroki-san, viszont rendes lezárást akartam az én első és egyoldalú szerelmemnek, ezért összegyűjtöttem az összes bátorságom és elmondtam neked. Félre ne értsd, nem akarok semmit, tudom ez lehetettlen, hogy viszonozd, de elmondtam, hogy büszkén vissza tudjak nézni erre a szerelemre, úgyhogy ennyit akartam mond, úgyhogy viszlát. – Meghajoltam és mentem volna elfele, de Todoroki-san megfogta a kezem és nem engedett, nekem pedig előjöttek a könnyeim – Todoroki-san, kérlek, engedj el, elkések az óráról. – Próbáltam hűvösen, de a könnyeim kicsordultak, mire ő elengedett és én már futottam is az osztályba.

Viszlát, első szerelmem.

Todoroki Shoto szemszög:

Könnyezett és miattam, nem tehettem mást, mint elengedem, már nem akart engem.

Leguggoltam, és sóhajtottam egy mélyet.

Ki érti a lányokat? Mi lelte Yaoyorozu-sant, hogy így viselkedik, én azt hittem, hogy jól megvagyunk, erre közli velem, hogy egy házasság közvetítésre megyen. Nem értem, csak ennyit értem neki?

– Shoto-kun, mit csinálsz itt összegörnyedve, nem vagy jól? – Kérdezte aggódva Izuku, a szintén aggódó Tenya mellett állva.

Az utóbbi időkben nagyon jó barátok lettünk, főleg a nagy leszámolás után, amikor a gonoszok szövetsége ellen küzdtünk. Hála nekik teljesen elfogadtam azt, aki vagyok, és olyanokká váltak, akikre tényleg számíthatok. Most tényleg szükségem van rájuk.

– Izuku-ku, Tenya-kun, szerintettek, ha egy lánynak azt mondjátok, hogy mellete álltok és számíthat rátok, akkor az mit jelent számára? – Kérdeztem kétségbeesve.

– Egyértelmű, megbízol benne és biztosítod felőle, hogy ő is megbízhat benned, és nem csalodik a barátságodban. – Mondta halálkomolyan Tenya, mire ez teljesen sokkolt.

– Hahahahahahaha – nevetett jóízűen Izuku – Szerintem Shoto-kun nem így értette, ő romantikus viszonylatban gondolta, amit mondott a lánynak.

Tenya nem értette, de Izuku rögtön megértette, talán Yaoyorozu is máshogy értette?

– De miért mondana bárki is ilyet annak a lánynak, aki tetszik neki? – Kérdezte értetlenül Tenya

– Ahhhhh, evvel nem segítesz Tenya-kun, – mélyet lélegzet Izuku, majd felem fordult – Shoto kun, figyelj jól és válaszolj őszintén, – mondta komolyan – Amikor ezt mondtad neki, hogy reagált...

– Yaoyorozu – segítettem ki, mire Midoriya cseppet sem döbbent le, mint ahogy számítottam. Talán jobban ismer, mint gondoltam.

– Ez sok mindent megmagyaráz. – Vágott közbe Tenya

– Tenya, mi lenne, ha egy kicsit csendbe lennél? – Szólta a szeplős srác, mire a szemüveges megrezzent.

– Ezt hogy érted? – Néztem kíváncsian a kékhajú barátomra.

Tenya kicsit gondolkodott, majd belekezdett a mondandóját.

– Egészen kiskorotok óta ismerlek titeket és, ne vedd sértésnek, de Yaoyorozu nagyon tárgyilagosan vesz mindent, sőt, szó szerint vesz mindent, így nem csoda, hogy félreértette. Egyébként te is ilyen vagy, túlságosan komoly vagy és szó szerint veszel mindent. Nem mintha probléma lenne. – Magyarázta Tenya.

– Nem is! – Tiltakoztam, mire ők unalmasan rámnéztek.

– Múltkor az egyik srác azt mondta, nehéz felfogású vagy, mint a vasmacska, erre azt mondtad, hogy nincs is vasmacskád – Mondta Izuku.

– A minap pedig a gyerekgyakorlaton a tanár friss hajtásnak nevezte őket, te pedig megkérdezted, hogy milyen műtrágyát használjunk náluk.

– Jó-jó értem a célzást – állítottam le őket, mire mindketten elnevették magukat.

– Figyelj Shoto-kun, ha fel akarod kelteni a lányok figyelmét, akkor egyszerűen mond el nekik! Akármennyire nevezik magukat romantikusnak, nem értenek a virágnyelvből. – Világosított fel Iida.

– És megtudhatom, hogy honnan lettél te női ügyekben ekkora Guru? – Kérdeztem szarkasztikusan.

– Hehehe. – Nevetett, feltolta a szemüvegét, majd győztes pózba vágta magát.

– Tenya-kun múlthéten vallomást tett Hatsume-sannak, azóta együtt vannak. – Világosított fel Izuku.

– Uahh! – Szaladt ki a számon, mire Tenya ijesztően rámnézett – Akarom mondani, gratulálok!

– Jó-jó srácok, álljatok le, – békített Midoriya – Shoto-kun, őszintén! Elhagyta a szádat az alábbi szavak: „Tetszel!" „Szeretlek!" „Járjunk!" ? – sorolta a szavakat, mire én ráztam a fejem, majd ő fáradtan sóhajtott. – Akkor nem csoda, hogy Yaoyorozu-san nem vette észre az érzéseidet.

– És most mit csináljak? – kérdeztem őt.

– Ne néz rám, 17 évem alatt nem volt még egy barátnőm se. – Szabadkozott szerényen, majd Tenyára mutatott. – Kérdezd a Gurut.

– Egy, nem vagyok Guru. Kettő, miért nem tudod egyszerűen elmondani neki?

– Mert nemsokár Omiaija lesz. –Vágtam rá reflexből, mire mindketten megmerevedtek.

– Minek megy el rá? – kérdezte Izuku együttérzően.

– Biztos a szülei akarták

– De miért kell ilyen, a mi időnkben?

– Ha nem lenne nekem Mei-san, akkor nekem is kellene mennem. Tudod ez már nem olyan, mint régen, itt nem csak ketten vannak. Itt van egy hatalmas Luxusterem, tele luxuskajákkal, meg luxusbútorokkal, köztük luxuspulyákkal. Ez már inkább a gazdag szülők kapcsolatépítés miatt van, hogy elmondhassák, vannak olyan gazdagok, hogy be tudták juttatni ide a gyerekeiket. Nii-san, meg Fuyumi-oneesan is ott találkoztak elsőnek, bár ők csak barátok lettek ott a mi korunkban. – Világosította fel Tenye Izukut, mert biztos nem tudta mi is ez igazából.

– De ők végül nem összeházasodtak? – Kérdezte elgondolkodva Izuku, mire mégrosszabb lett a hangulatom.

Mi lesz, ha találkozik egy sráccal, vagy a szülei bemutatnak neki egy fiút? Nagyon megnehezítené a dolgom.

– ...to, Shoto! Hé, Shoto! – Szolt rám hangosabban Tenya, mire felé fordultam.

– Mi az?

– Végre figyelsz, Izukunak van egy ötlete és meg kel mondjam, igaza van.

– Mondjad! – Csaptam le a lehetőségre.

– Hát izé, nem nagyon tudom, hogy hogyan működik ez az Omiai, de azt mondtad, hogy a nővéred is volt a te korodban. – Magyarázta a tőle megszokottan, de érthetőbben.

– Igen ott ismerte meg Tensei-niisant.

– Akkor a te családod részt vehet azon az Omiai-n igaz?

– Hát, mivel apám az első számú hős, bizonyára a szervezők és a szülök is őrülnének neki. De nem értem miért hozod ezt fel.

– Mi lenne... mi lenne, ha részt vennél rajta?

Az elején nem értettem, hogy mit akar ezzel, de rá kellet jönnöm, hogy tényleg értékes barátokkal vagyok körülvéve.

– Most annyira hálás vagyok, hogy megcsókolnálak, Izuku – Mosolyodtam el a gondolattól.

– Azt azért ne, maradjunk a baráti keretek között. – Aztán leeset neki. – Tenya! Shoto viccet mondott! Ijesztő!

– Oh, menj a fenébe! – Ütöttem vállon. – Srácok kérhetnék egy szíveséget tőletek?

– Igen!

– Persze!

Vágták rá egyszerre.

– Akkor, eltudnátok jönni velem, erre az Omiaira? Támogatás gyanánt, sokan szokták a barátaikat is vinni, meg gondolom nagyon sokan lesznek ott. 100-an biztosan, kellene a segítség a keresésnél. – Magyaráztam neki.

– Részemről rendben, – mondta Izuku, de gyorsan hozzátett – ha nem kellesz lányokkal beszélnem.

– Nem, nem kelesz szűzikém! – szívattam az én tisztalelkű barátomat.

– Várj! – Állított le Tenya – Megkérdezem Mei-t, több szem többet lát alapon.

– Mond ki, csak randira akarod hívni – mondta neki fáradtan Izuku.

– Azt azután is megtarthatjuk, ha segítettünk megtalálni Shotonak Yaoyorozu-sant. – vágta vissza, majd elővette a telefonját és felhívta. – Hé Mei-tan, lenne kedved ügynököst játszani?

– ...

– Shoto-kunnak kellesz segítség.

– Hogy mi az akció neve? – Mondta, majd rám sandított. – „Szerez barátnőt Shotának" , megfelel?

– ...

– Egy omiain.

– Én is cicus! Most le kell tennem, délután a kapunál várlak. Igen nem felejtem el a jelmezt, igen kibéreltem a stúdiót, igen, dehogy, jó, most már tényleg mennem kell, puszi. – mondta, majd felénk fordult. – Majd megértitek, ha lesz barátnőtök. Benne van és azt mondta, hoz segédanyagot.

– Ugye olyat hoz, ami nem fog felrobbanni? – kérdezte félve Izuku.

– Nyugi, most már csak a kütyüinek csak 5%-a robban fel, maximum 15%-a

– És mi van a többi kísérleti hibával, mondjuk az elektromos rázással, vagy rezgéssel?

– Na jó, le lehet állni, a barátnőm igen is zseni és ahhoz a mennyiséghez képest amennyi kütyüt ő gyárt, ez a valószínűség igen csekély.

– Hány kütyüje van idáig? – Kérdeztem érdeklődve.

– Nem tudjuk, 3000 környékén leállt a számlálással és inkább neveket kezdet el adni nekik. Naponta 5-7-et készít el félig-meddig. Na, jó eltértünk a tárgytól. Shoto, elsőnek ki kel derítenünk, hogy melyik Omiaira megy és ehhez kelleni fog Ochako-chan, ő biztos segíteni fog nekünk főleg, ha te kéred, Izuku.

– Van benne valami, Uraraka-san mindig segítőkészebb amikor Izukuval van. Van közte...

– Jól van, le lehet nyugodni, mi csak barátok vagyunk, ha pedig a segítségemet akarod, akkor ne vájkálj a magánéletembe, mert most azt a tiédben tesszük. Erre csak bólintottuk Tenyával. – Akkor a „Szerez barátnőt Shotának" akció elkezdődik.

Helló, hőstagozatosok!

Tudom, hogy sokan nem szeretik a TodoMomo shipet, én viszont igen, ők pedig az első ship, akinek a love story-át elmondom, azt is két részben, ez volt az első és majd lesz egy második is. Remélem tetszeni fog.

Addig is, míg készül a kövi rész, nézetek el az első fejezethez, ahol még lehetséges a jelentkezés a shipchildekhez. A TodoMomo után az összes felsorolt ship sztorija el lesz mondva. Ha tetszett a rész, kérlek mond el a véleményed. Viszlát, pulyáim!

Plus Ultra