Bocsi a nagy kimaradásért, de sok godom volt, majd Covidos lettem, szóval nem tudtam írni most viszont elhoztam egy részt, remélem tetszeni fog.

(előzetesen elárulom, hogy van egy kis névismertető a rész végén)

Mt. Lady szemszöge:

Haru-san! Árultok fehér nárciszt? – kérdeztem rá cseppet sem türelmesen. – A a legtöbb boltban most nem árulják, mert nincs is szezonja.

Haru-san csak nézett rám csöppet meghökkenve, minthogyha valami megijesztette volna, aztán gyorsan az arcára villantott egy 1000 wattos mosolyt, mintha semmi se történt volna és negédesem beszélni kezdett.

– Igen Yu-chan árulunk. Ez az egyik különlegesség a boltunknak, hogy a legtöbb virágot akkor is virágzik, ha nincs idénye. Én és a nővérem, valamint a családunk fele rendelkezik ezzel a képességgel. Shinji-nii sajnálatunkra ő nem rendelkezik ezzel a képességgel, ezért inkább a fa növényekkel foglalkozik, ha van rá ideje a hősködés mellett – tájékoztatott.

– Akkor megmutatnád nekem ezeket a Nárciszokat? Szépen kérlek! Légyszi! – rebegtem meg a szempillámat, kissé meg is növesztettem őket.

– Sajnálom, Yu-chan de most nem tudom, mert nem az a nap van, amikor ezt a virágot fakasztjuk.

Értetlenül néztem rá, ő pedig nyugodtan mosolyogva elővett a zsebéből egy kis lapocskák és a kezembe adta azt. A lapon egy Havi naptár volt, ugyanazzal a mintával diszítve, mint a bolt mennyezete.

– Bizonyos hetek, bizonyos napjain, adott növényeket fakasztunk – mutatod a táblázat egyik rubrikájára.

– Akkor tegnap, vagy ma nem is fakasztottatok Nárciszokat? –kérdeztem.

– Láthatod, hogy se ma, se tegnap nem fakasztottunk nárciszokat, ma Tigrisliliomot, Orgonát és pipacsot fakasztottunk. Tegnap pedig Jázmint, Tulipánt és Sáfrányt – egy későbbi időpontra mutatott, lejebb a naptárban. – Jövőhéten növesztünk nárciszokat. Ha visszajössz, akkor tudunk neked mutatni.

– És most nem tudsz fakasztani? Egy ilyen szép hősnő kérésére biztosan teljesíted, főleg, hogy mostanában nagyon elfoglalt vagyok – próbálkoztam nála újra.

– Azt látom, hogy gyönyörű vagy és azt is tudom, hogy keményen dolgozol, Nii-san szokott rólad mesélni, ami azt illeti elég sokat – itt egy kicsit megdobban bennem valami, de figyelmen kívül hagytam. – Viszont nem azért nem mutatom meg neked a nárciszokat, mert nem akarom, hanem azért mert nincsenek hozzá magok, csak jövő héten érkeznek meg, amiből majd elő fogjuk fakasztani a virágokat. Ezt – mutatott a hajtókájában lévő nárciszra – afféle reklám, hogy tudják a vevőink, olyan virágokat is tudunk fakasztani, amiknek nincs is szezonja. Ez volt az uccsó nárciszmagom.

– Értem. Akkor biztos nem ti voltatok – mondtam az előbbi lelkesedésem nélkül.

– De Minek kérdezed? – biggyesztette félre a fejét aranyosan.

– Nem fontos! – ráztam meg zavaromban a fejem. – Ez a kedvenc virágom é ezért kérdeztem – bújtam ki a kérdés alól.

– Értem, sajnálom, hogy nem tudtam segíteni. – mondta szomorkásan.

– Semmi baj, nem a te hibád! – próbáltam bizonygatni.

– Ah! – szólalt fel hangosan – Gyere el jövő héten, ha szabad vagy, félre rakok néhány magot és megmutatom neked, hogy miként is fakasztjuk a növényeinket – lelkesedett be.

– Erre semmi szükség, nem akarok gondot okozni! – mentegetőztem.

– Dehogy okoznál, sőt, szívesen megmutatnám neked – vigyorodott el, majd enyhén elpirult és felkapta a zöld hajú fiúcskát. – Akarom mondani, megmutatjuk! Igaz, Tsubomi-kun? Az unokaöcsémnek igazi zöld ujjai vannak! – próbálta elrejteni a zavarát.

A zöld hajú fiúcska ránézet, majd rám és kajánul elvigyorodott.

– Nem akarok én betolakodni a randidra, Haru-nii. – röhögte el magát – Adja a menőt, de igazából nagyon sokat dolgozik és már jó ideje nem volt randizni – suttogta, vagyis tettette, hogy suttog, amitől Haru-san csak mégjobban elpirult. – Láthatod –tette még hozzá és kiugorva nagybátyja öléből elszaladt kacagva.

– Gyere vissza te kis csirkefogó! –kiáltott égő arccal utána – Gyerekek, folyton csak viccelnek, igen is randizok! Néha! Amikor van rá időm! Talán! Most úgy elbújnák a föld alá! – guggolt le és az égő fejét a lába közé fogta.

Nem tudom miért, de ez a kis közjáték teljesen zavarba hozott. Az hogy egy kiskölök zavarba tud hozni egy felnőtett, és a randira hívás, teljesen megzavart. Már rengetegszer hívtak randevúra, hősök és civilek egyaránt, mégse váltott ki belőlem senki se ezt belőlem. Eddig mindig megoldottam, rejtélyesen és díva módjára. Most viszont? A szívem zakatol, a tenyerem izzad, a jelmezem hűtésrendszere ellenére és érzem, hogy a fejem olyan vörös, mint egy megérett paradicsom

Egy férfi, aki függetlenül attól milyen észveszejtően jóképű, elpirul egy kis szivatástól, nem is tudtam, hogy ez bejöhet nekem. Eddig mindig a azok a férfiak voltak az ideáljaim, akik nagy hatalommal, sok pénzel és kiváló megjelenéssel rendelkeztek. Sztárok, cégvezetők, Top hivatásos hősök, mégis a város eldugott kis zugában lévő virágárus fickó jön be? Aki nem rendelkezik semmivel? Ez teljesen összezavar. Tisztába kell tenni ezt, de mielőtt válaszolhattam volna, a mutató úját a számra rakta és belémfolytotta a szót, majd közelhajolt a fülemhez. Éreztem a leheletét, amitől a torkomban éreztem a szívemet.

– Jövőhét, péntek, hét óra, várni foglak! – mondta halkan, férfias hangon.

A fülemhez kaptam, és ha eddig nem éget az arcom, most már biztos. Ő pedig csak mosolygott diadalittasan és stoptáblavörösen. A hajtókájához nyúlt és kivette a nárciszt és a fűlem mögé tűzte.

– Illik hozzád a nárcisz. Tudod mit jelent? – kérdezte lágyan, még is férfiasan, perzselő tekintettel.

Igen, tudtam a jelentését, ezért is szeretem ezt a virágot. Akkor, mikor nehéz döntést hoztam meg egy csokor nárcisz és egy üdvözlőkártya rajta a jelentéssel és már erőt adott nekem. Ezt viszont biztos nem fogom neki elmondani, úgyhogy megráztam a fejem, mire szélesebben mosolygot.

– Maradj olyan amilyen vagy. Fogad el magad. Úgy vagy jó amilyen vagy. Úgy szeretlek, ahogy vagy – mondta és az utolsót kimondva teljesen megsemmisülve a mellkasomhoz kaptam és megszólalt a vészharang, hogy ideje indulni.

– Köszönöm a meghívást, meg kell néznem a naptáramat, hogy szabad vagyok-e. További szép napot! – meghajoltam és már indultam is elfelé.

– Remélem szabad leszel az nap! – kiáltotta még utánam Haru-san.

Hogy lehet, hogy még csak ma találkoztam vele, mégis úgy érzem, mintha ismerném. És a megismerkedésünk órájában nem csak lehetséges gyanúsított, a nárcisz incidensben, hanem még a kedélyemet is felostorozta. Ez így nem jó, nagyon nem!

Kivettem a virágot a fülem mögül és mélyet szippantva megszagoltam és arra gondoltam, amit Haru-san mondott. „ Úgy szeretlek, ahogy vagy ". Ezt a jelentését nem is ismertem.

Magamhoz szorítva a virágot megcsapkodtam az arcomat.

– Térj észhez Mt Lady, te profi hős vagy és profi randi partner is! Egy randi a virágárussal nem fog neked gondot jelenteni... remélem.

Kamui Woods szemszöge:

– Mekkora egy kamu gép vagy! – szólalt meg egy hang mögöttem, mikor megfordultam, a nővéremet vettem észre.

A családunkra jellemző zöld hullámos haja lófarokba van kötve, ugyanolyan zöld szemei vannak, mint nekem és pajkos vidámság csillog bennük és amolyan „Lebuktál öcsi" tekintettel és mosollyal néz felém keresztbe font karral. Harmincas évei elején jár, de nem lehetne megmondani, hogy 3 ördögfióka fiúnak az édesanyja... plusz időnként az enyém is.

– Ha kérhetem, ne settenkedj a hátam mögött és ne is leselkedj utánam! Reika-nesan – förmedtem rá. – Ez rád is igaz fiatalúr! Ha elbújsz anyád mögé, az nem old meg semmit! – mormogtam Tsubominak.

– De abban nincs semmi érdekes! – lépet elő anyja mögül a zöld hajú fiúcska, aki úgy látszik, hogy csak tettette az elszaladást és elrejtőzött valahol a közelben, hogy hallgatózhasson.

– Így igaz, fejlesztenie kell a kémkedési technikáit, ha szeretne a családi bizniszben résztvenni – mondta Nee-san próbálva a mosolyát visszatartani sikertelenül.

– Anyu! Én nem kém vagyok, hanem ninja! – kiáltott majd kezét hatra hajtva szaladgált párat az anyja körül. – Látod?

– Igen, látom! Na, suhanj odébb Ó Én Shinobim, beszélni valóm van a nagybátyáddal! – adta ki az utasítást a fiának, az pedig engedelmeskedve már itt se volt.

Miután a nővérem szemébe néztem, látom, hogy öröm, aggodalom és düh kavarog benne. O-ó, ez nem ígérkezik sétagaloppnak.

– Mivel kezdjem? A virgonc tinédzser énemmel vagy az aggódó szülő énemmel? – kérdezte tőlem karba font kezekkel.

– Legyen a tinédzser, ha kérhetem, de lehetne bent? Több tucat anyuka néz minket. – próbáltam mosolyogni rá és beirányítani a boltba.

Ő csak bólintott huncuton és már indult is be a Green Days-be. Beérve rögtön belekezdett nem kertelve a véleményével.

– Ugye tudod, hogy az arcodra van írva, hogy nem csak tetszik neked ez a lány, hanem szerelmes is vagy belé? – Emelte föl a szemöldökét, amit mindig is irigyeltem tőle. – És most nem bújsz ki alóla! Amikor elkezdtél dolgozni vele, azt mondtad nekem, egy kibírhatatlan szépségkirálynő. – emlékezett vissza. – Mi változott meg?

Hogy bevalljam magamnak az igazat, nem tudom. De tényleg. Viszont ezzel nem csúszhatok ki most a karmai közül. Úgyhogy komolyan elgondolkodok rajta.

– Az csak az első benyomás volt, az amit a sajtó felé mutatott. Az elején azt hittem, csak egy unatkozó modell, akinek sok szabadideje van. – kezdtem bele lehajtott fejjel a cipőm orrára összpontosítva. – De az idő teltével, miután együtt dolgoztunk, rájöttem, hogy teljesen másmilyen, ha nincsen reflektorfényben. Vicces, kedves, el lehet vele beszélgetni, nem az a beképzelt liba, akinek hittem. Igaz, hogy elvicceli a dolgokat, de köteleségtudó és tiszteletet mutat a feljebbvalói felé, még akkor is, ha kicsit pimasz. Nem tudom, hogy mikor kezdődött, de egy idő után a szemeim elkezdték követni őt. – magyaráztam halkan és mosolyogva az emlékek hatására.

Amikkor felnéztem a nővéremre ő csak nagyban vigyorgot és szinte csillagokat hányt a szeme, hogy végre megszólalhasson.

– Úgy tudtam! Már a TV-ben is látni lehetett, hogy Kamui Woods, a hetes számú hős nem csak kollégaként tekint újonc társára. Én már akkor megmondtam a famíliának, hogy ott készülőben van valami! – Lelkesedett be, majd felvette a szigorú nézését. – Akkor mégis mire jó ez a színjáték? Kamui Woods-ként nem tudnád ugyan ezt megtenned? Mint, hogy felvedd a halott ikertestvéred személyazonosságát? Úgye tudod, hogy ez nem fogja visszahozni Harut bármennyire is szeretnéd? Bármenyire szeretnénk mindannyian? – kérdezte könnyes szemekkel.

Igen, tudom, hogy ez nem fogja visszahozni sem a szüleinket, sem Harut. Már több mint 15 év eltelt, de még mindig fájó pont a családunkon belül az a baleset. Nem csak bűnözőktől halnak meg emberek, néha történek balesetek is. Ettől még nem fog kevésbé fájni. A nővérem akkor fejezte be a középiskolát és ép csak elkezdett a családi üzletekben dolgozni, amikor történt a balesett. Egy csúszós út, eső idejében és három ember az életét veszti. Igaz, hogy a nagyszülők, a nagybácsik és nagynénik azonnal segítettek, de a szülőket senki se tudja pótolni, Nee-san mégis megpróbálta. Gondoskodni akart az alig 12 éves öcséről. És meg kell mondjam, nagyon jó munkát végzet, ott volt nekem mindig, jóban, rosszban, vidámságban és szomorúságban. Életem végéig hálás leszek Matsunari-sannak, hogy támasza volt neki attól a pillanattól egészen mostanáig. A gyerekkori barátja előlépet azzá a férfivá, akire számíthatott a nővérem. Én igazi bátyámként szeretem őt és ő a példaképem, nem is tophős, hanem egy szerető családapa. Most viszont csak ketten vagyunk itt, én és a nővérem. Közelebb megyek hozzá és átkarolom.

– Tudom, hogy fáj neked, de ezt végig kell csinálnom, ez a hagyomány és szeretném, ha önmagamért szeretne, nem pedig azért mert top tízes hős vagyok, vastag pénztárcával. – próbáltam nyugtatgatni őt.

– Fenébe a Nishiyák hagyományaival, nem tudnád egyszerűen csak elmondani neki? Nekem se kellet végig csinálnom az egészet, lehetne, hogy te is megtehetnéd – kérlelte.

– Tudod, hogy ez nem lehetséges, nagyapa már nemsokáig fogja elbírni a családfejének terhét. Tudod jól, hogy a fő családnak ezt végig kell csinálnia és én vagyok az egyenes ági leszármazott, a legidősebb fiú. A te és Matsunari esete más volt, mindenki tudja, menyit tett érted és nem is külsős, a család oldalágához tartozik, de attól még ő is Nishiya, az öregek csak ezért bólintottak rá. Én viszont más vagyok és erről már számtalanszor beszéltünk. Ha külsöst választunk, végig kell ezen esni, a „Nishiyák választó ceremóniáján". Anya és apa is végig csinálták, szeretném én is átélni azon, amin ők. –magyaráztam kedvesen.

– Jól van, na! Túl sokat papolsz, megértettem – duzzogott felnőt nő létére. – De akkor is, muszáj Haruként megtenned?

– Csak... – kerestem a szavakat, de úgy döntöttem, hogy az igazat mondom – szeretném, ha ő is átélné ezt, hogy egy kicsit közelebb legyek hozzá, hogy ő is részese legyen. Megérted?

A szemembe nézet és letörölt néhány könnycseppet és elmosolyodott, majd bólintott.

– Aztán nehogy elszúrd! – ütött vállon, pont úgy, ahogy gyerekkorom óta, ha bíztatni akart valamire.

– Mindent beleadok, Nee-san! – ígértem meg komolyan a szemébe nézve, mire újra elmosolyodott.

– Akkor rendben! Többet nem foglak szekálni ezzel. – csapta össze a kezét, majd a pénztárhoz lépet. – Amúgy olyan cuki, hogy mindig eljössz a boltba segédkezni, mikor ebbe régióba van beosztva, hátha rátalál a boltunkra – mosolyodott el mindentudóan.

– Erre meg hogy jöttél rá? – kérdezte elámulva.

– Hé! Én is Nishiya vagyok! Nem látszik rajtam, de kiváló informátor vagyok! – tette csípőre a kezét – Légy oly kedves, hogy amikor visszamész a hősügynökséghez, átfordítod a táblát az ajtóban, az ebédidőnek már régen vége van. Ja, és ha megkérhetlek a fehérnárcisz magok rendelését hagyd rám, magamtól is tudom, hogy szükséged van rá. Igen-igen, csodálatos vagyok, de nem nagy ördöngösség, csak ránéztem a megrendelőlapra. – magyarázta mellékesen a leeset államra.

– Rendben! És Nee-san! – kiáltottam vissza az ajtóból, hogy rám figyeljen. – Köszönöm!

– Mit? Shinji? – kérdezte vissza.

– Mindent! – válaszoltam, amire csak egy lágy mosollyal válaszolt. – Elmentem!

– Vigyáz magadra! – Hallottam még a bezáruló ajtóból.

Na, itt az ideje visszatérni az őrjárathoz! Ép elég időt töltöttem a magánéletemmel, be kell pótolnom a kimaradás, hogy megmutathassam Yu-channak, milyen menő is vagyok igazából.

Na, hogy tetszett a rész? Jó sok ismeretlen dolog felhalmozódott, úgyhogy most mindent elmagyarázok:

Nishiya Shinji – Kamui Woods civil neve

Takeyama Yu – Mt Lady civil neve

Green Days – A Nishiya család egyik bázisa, hétköznapi virágosboltnak van álcázva, ami különlegeségeket árul, de az álca mögött egy hírszerző ügynökség áll.

Nishiya Tsubomi – Kamui Woods egyik unokaöccse, nevének jelentése Farügy (saját karakter)

Nishiya Reika-neesan – Kamui Woods nővére, nevének jelentése harangvirág (saját karakter)

Nishiya Matsunari – Kamui Woods sógora, Reika férje, nevének jelentése fenyőfa (saját karakter)

„Nishiyák választó ceremóniáján" – A Nishiya família, egy hatalmas család, sok oldalággal, legtöbbször a fő család az oldalcsaládból házasod, fent tartva a képességeiket (később azok is meg lesznek említve). Viszont, ha egy külsős személlyel akarnak összeházasodni, akkor végig kell esniük a ceremónián. Első lépésben, nem tudhatják meg az illető családi státuszát. Másodszor meg kell csinálnia egy elbeszélgetést az öregekkel. Harmadszor fogadalmat kell tennie az egész família előtt, hogy ezentúl Nishiyaként fog élni.

Remélem most egy kicsit segítettem evvel a kis magyarázattal, ha még szeretnétek valamit megtudni, kérdezettek nyugodtan.

Én viszont remélem, hogy elmondjátok a véleményeiteket.

Addig is, további szép napot Hőstagozatosok!

Plus Ultra!