Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Gyógyír [10]

Ivan Lightwood még sokkal azután, hogy a halálra rémült Elara feltápászkodott a padlóról és kiviharzott az ajtón. A fiú maga elé nézett, a semmibe és érezte, hogy a sebei újra feltépődnek és vérezni kezdenek. Azok a harci sebek, amiket akkor kapott amikor elvesztette a szüleit, amikor a szeme láttára kivégezték a parabatai-ját, amikor ebbe a márványos épületbe küldték szolgálnak, nyilvánvaló miért.  Gyűlölte Elarát határtalanul, abban a pillanatban amikor fölötte állt és neki volt hatalma a fogva tartója fölött,  nem ismert magára. Hatalmat, bosszút ordított minden porcikája és piszkosnak érezte azokat a pontokat,  ahol a keze a lányhoz ért.  Nem akart a lányhoz érni,  nem akart tőle az égvilágon semmit, csak hogy hagyja elmenni ebből a pokolból. Pedig tudta, hogy nem fogja elengedni. Nem azért mert nem fogja, de akarja, már az első napokban tisztázták, hogy nem akarnak semmit a másiktól.

Nem tudja elengedni, mert fél a következményektől. Ő fél a rendszertől, ami a házban uralkodik, gondolta Ivan. A szemét a tenyerébe temette és az álla meg mindig remegett. Dühös volt Elarára,  mert látott egy darabot belőle. Ivan nem akarta, hogy tudjon róla valamit is, felhúzta maga köré a falakat védekezés képpen remélve, hogy a lány nem lesz képes közéjük hatolni.  Felemelte a fejét és körbe nézett a szobán. A lapjai szanaszét voltak a földön, Ivan pedig mintha maga előtt látta volna a lányt kezében az ő lapjaival. Hideg futkosott a hátán és leengedte a kezét,  a láncok kacéran csillantak meg a felkelő nap fényében és őrjítő hangon zörögtek. Ivan nehéznek érezte a szívet és már rá sem tudott nézni a verseire. Mit képzeltél? Elélsz majd a pokolban? 

X
Elara olyan sokáig nem volt lent a fiúnál, hogy Adair már kezdett gyanakodni. Folyton kérdezgette: hogy van a Lightwood fiú? Elara megszeppenve mindig mást-mást hazudott neki,  hogy befogja a száját. A legutolsó hazugsága, hogy a Ivan megcsókolta a legnagyobb hazugság volt, amit valaha be akart adni Adairnak és ezt Elara is nagyon jól tudta. A fiú közel nem volt ahhoz, hogy megcsókolja. A Lightwood fiú meg akarta inkább fojtani,  mintsem az ajkához érni. Amikor csak látta, hogy Adair figyel, az alaksor felé indult, de amint tehette visszafordult. Sohasem nyitott be a fiú szobájába, ahogyan azt bizonygatta, csak megállt az ajtó előtt és elütötte rajzolással az időt.  Sokszor arra gondolt, ha a fiú megtudná, hogy egy fal választja el őket, bizonyára újra düh roham kerülgetné.

Eltelt két nap és az ikrek, apjukkal együtt elhagyták a birtokot egy esős napon. Álmosító idő volt, Elara a takaró alatt kuporgott. Ivanon merengett, napjában már megszámlálhatatlanul sokadjára. Akármire is gondolt, a gondolatai visszatértek a fiúhoz és ahhoz amit mondott neki. Hibásnak érezte magát teljes mértékben hibásnak érezte magát, a bűntudat hosszú napi óta emesztette fel és belülről tüzelte fel. Szégyellte magát, amiért nem volt képes uralkodni a kíváncsiságán.
Nem csak azért félt lemenni Ivanhoz, mert a bűntudata bántotta, hanem mert rettegett mit fog tenni a fiú ha meglátja. Gyűlöl, végtelenül gyűlöl. Elara magához húzta a jegyzet füzetét, mintha pajzsa lenne. Belehatolt a fiú lelki világába, Ivan ezért úgy érezte, hogy meglopta. Valóban, adósnak is érezte magát  a fiúhoz képest. Ivan versén merengve, az álmositó esős idő és a takarók között elálmosodott. Ivan viszont továbbra is a gondolataiban maradt.

Amikor már majdnem elaludt,  egy ötlete támadt. Felpattant az ágyról és a rajztömbjét magához szorította, az írónját a zsebébe dugta és máris kiviharzott az ajtón. A könyvtárba sietett és a létra negyedik fokán ágaskodva elért egy vékonyka, piros borítójú könyvecskét. Leporolta és magához ölelte, a szemében könnyek gyűltek. Évek óta nem járt a könyv a kezében, mióta az apja majdnem elégette egyszer.  Artegal Torch nem akart a feleségére emlékezni, Evangeline régóta nem akart hallani sem a nőről akit feleségének tekintett egykor. Amikor évekkel ezelőtt egyszer megtalálta a lányát a piros kötésű könyvet olvasva. Dühében majdnem elégette, de Elara kétségbeesetten magához szorította a könyvét. A lány lelkére kötötte, hogy el kell égetnie a könyvet, közben hazugságokkal tömte a lány fejét az anyjával kapcsolatban.

Elara leszállt a létráról és leporolta a könyvet. A fakó piros kötés világosabb lett és élettel telibb, Elara pedig megsimitotta a kezét a kötésen és beleborzongott. Ő mindig is szürkének látta a borítót,  nem is láthatta másként. A szíve hevesen lüktetett, ahogyan belelapozott. Porszemek táncoltak a könyvtárszoba levegőjében, a múlt levegője tért vissza egy pillanatig.  Elara évek óta először pillantotta meg az ívelt betűket és könny gyűlt a szemében. Magához ölelte a könyvet és a másik kezével letörölte a könnyeit,  nehogy a könyvre hulljon.

Megállt a szoba ajtaja előtt és nagy levegőt vett. Elég korán volt még, mégis félt,  hogy ébren találja Ivant. Lassan benyitott és megnyugodott amikor megpillantotta az ágyon békésen szuszogó Lightwood fiút. A fiú elterült az ágyon és a karja lecsüngött. Nagy levegőt vett és közelebb lépett az ágyhoz. Megállíthatatlanul, a tekintete végigfutott a fiú testén. A könyökig erő fekete ingben ki tudta venni a fiú bicepszét, széles vállát, erős karját és arra gondolt, hogy Ivan valóban könnyű szerrel össze tudta volna roppantani őt amikor fölötte állt. Gombóc volt a torkában, a szíve hevesen dobogott. Amikor lehajolt hozzá, látta, hogy Ivan ívelt álla álmában nem remegett dühtől a közelében, mert nem tudja milyen közel van. Ivan csuklóján lánc csillogott és a lány szíven nehézség telepedett. Észrevette,  hogy a fiú ujjai nem feketék. Már napok óta nem írt,  gondolta elképedve Elara. A piros kötésű könyvet a földre, az ágy elé, majd habozva távozott.

X

A fiú szeme elkerekedett és először nem akarta tudomásul venni az könyvet. Már megént itt járt, gondolta bosszankodva. Csak nézte a piros kötésű könyvet és nem értette mi az. Az ajkába harapott és bizonytalanul megindult a könyv felé és a kezébe vette. A kötés rücskös volt, az idő megviselte már.  Aztán nagy levegő után belelapozott.

Versek voltak benne oldalakon keresztül, gyönyörű, gyöngy betűkkel írva.

Author's note : nemsokára lesz előzetese a történetnek :) valamikor a hónapban lesz kész

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro