A kérdés aztán sokáig közöttük lebegett a csendben. Ivan egy pillanatra megkövült, habozva, hogy legyen-e őszinte a lánnyal vagy sem. Végül, gondolva, hogy ez nem éppen a világ legnagyobb titka, evidens, hogy ő alig várja, hogy kijusson ebből a pokolból.

- Vissza akarsz tartani? - kérdezte rideg hangon, az ellenségesség nem volt idegen a hangjában

Elara továbbra is nehéznek érezte a szívet a kérdés feszengetésétől.

- Nem. - felelte kurtán, Ivan szeme pedig elkerekedett - De nem is segíthetek.

A fiú pillantása egyből feltette a kérdést: miért? Ivan megválaszolta magában a kérdést, azért nem akar neki segíteni a lány, mert fél. Egyszerűen fél elhagyni a kalitkáját, ezért még esély sincs arra, hogy vele együtt szökjön. Elara szíve a torkában volt, felállt a székből és a fiú mellé ült az ágyon. A matrac alig mozdult meg a lány pehelysúlya alatt. Ivan viszont arrébb csúszott az ágyon kicsit több helyet nyerve közöttük.

- Bosszú fűt. - magyarázta lassan Elara, a szavak keserűen siklottak az ajkán- Ha kijutsz innen meg fogod ölni a bátyjáim?

A fiúnak volt egy olyan érzése, hogy Elara még azt sem tudja, hogy milyen az a bosszú, hiszen hol tudott ezen a birtokon valakin is bosszút állni. Mégis, a fiú szívében gond nélkül felismerte. Ivan nem habozott őszintén válaszolni, a szemébe nézett:

- Igen.

Pontosan az a válasz, amire Elara is számított. Nem szépített, nem mesebeli mint a könyvekben. Nem mehetek vele, győzködte magát a lány. Elfordítottam a tekintetét és nézett a semmibe:

- Ezért nem segíthetek.

Ivan már nem bírta tovább és dühösen kifakadt, a mellkasából valami felszabadult:

- De hát gonoszak! - kiáltotta mennydörgő hangon, Elara egy pillanatra beleremegett ebbe - Nem látod mit tesznek még veled is. A húgukat arra kényszerítik, hogy lefeküdjön egy férfival akit hoznak neki ajándékba.

Elara szemei sarkát könnyek szúrták, de nem akart a fiú előtt sírni. Valahogy, már úgy néz a fiúra, mint valami könyvből kilépett hősre, aki ütközben minden mesei elemét. A kezét az ölében tartotta és nem mert a fiú szemébe nézni. Ő nem ilyen, és Ivan ezt nem érti még, hogy ő egész végig szabályok szerint élt. Ha 'jó' kislány volt, amikor kellett, akkor nem kellett semmilyen formában bűnhődnie. De ha igen... Elara emlékezett egyszer az volt a büntetése, hogy végig kellett néznie, ahogyan Jonathan megkínoz majd megöl egy démont. A lánynak túl törékeny lelke volt, hogy ilyet sérülés nélkül megéljen. Nincs hozzászokva és retteg attól, hogy az apja szabályai ellen menjen. Meg aztán, ki tudja hová vinné az a fiú is.

- Ők minden, ami adatott nekem, Ivan. Te sem hagynád, hogy valaki megölje a testvéred. - mondta csendesen, Ivan viszont erre mégis kitört

Az egyetlen személy, akit testvérének tartott, az Marcus volt, de ő már halott, Elara testvérének köszönhetően.

- Ha lenne testvérem nem lenne olyan mint ők. - vágta rá dühösen

X

Nem sokkal azután, hogy Elara megsértve és a sírás határán elment, Ivan nem értette miért van egy enyhe gyomorgörcse amikor a lányra gondol. Neki volt igaza, ezt a lány is tudj, a bátyjai szörnyetegek és megfosztják a szabadságától. Az ágyon feküdt és még a piros könyvet sem volt kedve olvasni. Az ágy alá dugta és a bűntudatával csatározott. Egyszer csak felcsapódott a szoba ajtaja és Ivan felkapta a fejét.

Adair Torch sétált be rajta, egy elsöprően haragos tekintettel és gúnyos vigyorral. Ivan teste máris dühvel telt meg, szét akarta feszíteni a láncait és megölni a Torch fiút. Nem érdekelte mit állított az imént Elara, ő puszta kezével is képes lett volna megölni Adair-t. Megállt a fogoly fiú előtt és lenézett rá.

- Meg akarod szöktetni a húgom?

Ivannak esélye sem volt válaszolni, Adair máris pofon vágta. Aztán még egyet a gyomorszájába, majd újra az arcának esett neki. Ivan nem tudott védekezni, a keze össze volt láncolva, esélye sem volt kitérni az ütések elől. Adair szüntelenül püfölte Ivant, aki jobb híján már beleharapott az ajkába, hogy ne adjon ki hangot a fájdalmairól. Adairnak tetszett a látvány és még néhány ütés után megunta az ágyon verni a fiút, megragadta a hajától és olyat rúgott bele, hogy a fiú földre gurult. Ivan már nem bírta tovább visszatartani a fájdalomtól a nyögéseit és feljajdult. Adair nevetett és ellépett a földön fekvő, fájdalomtól lihegő fiútól.

- Azt teszed amit a húgom mond. Tudni fogom ha nem. - jelentette ki, mielőtt még egyet rúgott volna bele

Ivan még soha nem érzett ekkora fájdalmat és megaláztatást. Azon kezdett gondolkodni, hogy honnan tudhatta Adair, hogy ő és Elara a szökésről beszéltek; csak egyetlen módot ismert, ha Elara elárulta. A szíve gyorsabban kezdett verni, fájdalmasan, akárcsak minden porcikája. Ivan a földről Adair fenyegetően magasló alakjára nézett, az volt az érzése, hogy akármit mond a fiú, az a lelkébe lesz vésve, mint kínzó ígéret. A barna Torch fiú folytatta a mondókáját:

- Ha kíván valamit kiszolgálod, ha azt mondja térdelj le előtte megteszed, ha szembeköp az még mindig túl nagy dicsőség egy ilyen selejt árnyvadásznak, mint te.

Ivan mellkasa fájdalmasan emelkedett és süllyedt, nem csak Adair kegyetlen ütései, hanem a szavak is sebezték meg halálosan. Ez az ő sorsa, szolgálni és kielégíteni egy lányt, akit még csak nem is szeret. A leigázottság és szolgaság keserű érzése keveredett a szája sarkában csorgó vérrel és Ivannak felfordult a gyomra. Adair elővette az írónját és Ivanban elakadt a lélegzet.

A szobából egy fiú fájdalmas ordítása hallatszott, de nem ért el Elara szobájáig.

X

Elara másnap reggel benyitott a fiú szobájába és köszönt. Ivan háttal ült neki az ágyon és nem szólt egy szót sem. A lány letette a lapjait az asztalra és bizonytalanul leült a székre. Nem látta sehol sem a piros kötésű könyvet, a fiú hallgatagsága is nyugtalanító volt számára.

- Ivan, van valami baj?

A fiú hallgatott és habár forrongott benne a düh, még nem akart kitörni. Elara az ágyra ült és mivel nem tudta rávenni a fiút, hogy megforduljon, a fiú elé ült az ágyon. Nem volt túl sok hely az ágyon, így a lány egészen közel került hozzá. Elara lélegzete majdnem elállt. Ivan rémesen festett, az arcán kék és vörös foltok, a szája sarkán vér maradék, a bal orca kissé feldagadva.

- Ki tette ezt veled?

Elara hátrahőkölt Ivan következő mozdulatától. A fiú megragadta a lány csuklóját és magához rántotta. A lány megrémült és behúnyta a szemét.

- Még te kérdezed? - sziszegte dühösen a lány fülébe -Azok után, hogy elárultad a tervem a hőn szeretett bátyjádnak...

Ivan lehelete elérte a lány nyakát és Elarán egy reszketés ment végig. Ivan ezt nem vette észre, túlságosan dühös volt a lány általa feltételezett álszentségére. Elara megpróbálta kirántani a csuklóját a fiatal férfi szorításából, de Ivan még inkább magához húzta, megmutatva ki is az erősebb. Aztán egyszer csak észbe kapott, meglátta a lány remegő alakját, a bőre selymességét, azt hogy mennyire közel van az arcuk egymáshoz. És elengedte a csuklóját, mintha megégette volna és elfordult.

X

Elara a zokogás szélén állt. Végtelenül sajnálta Ivant és bűntudatos volt. Egy szóval sem mondta senkinek a fiú tervét, nem tudta honnan tudhatta meg bárki is. A tornácon ücsörgött és a csendes májusi esőt hallgatta. Egyszer mintha egy sötétség ment volna végig a tornácon. Elara felnézett és Adair-t látta maga mellett. Nem is gondolkodott sokat azon vajon melyik bátyja vehette meg a fiút az alaksorban, máris az fiúnak szegezte a kérdést:

- Miért tetted ezt vele?

A fiú nevetni kezdett, a hideg nevetés pedig végigsiklott a tornácon és visszaverődve felerősödött, egy időre a lány fejében fog visszacsengeni.

- Ez egy figyelmeztetés. Mindkettőtöknek. - válaszolta Adair, a kezét Elara vállára helyezte - Megpróbálsz megszökni vele és én megölöm. Megértetted, drága húgi?

Elara megfagyott. A lelke a félelem ketrecébe záródott és mozdulni sem bírt. Sohasem akart semmi rosszat a Lightwood fiúnak, végképp nem, hogy meghaljon, így megverték miatta.

- Azt kérdeztem megértetted?

Erőszakosan felemelte a lány állát, akinek nem maradt más választása mint a Adair-ra nézzen.

- Igen.

Adair elhúzta a kezét és egy kaján mosolyt küldött Elarának.

- Helyes.