Nori szemszög
/másnap az edző mecs közben/
A srácok nagyon ügyesek. Nee-chan azt mondta jegyzeteljek szóval egy füzetbe elkezdtem írni mindent addig amíg kiabálásokat nem halotam meg. Fel néztem és éppen a kosárlabda közeledet az arcomhoz. Be csuktam a szemem és vártam az éles fájdalmat de nem jöt. Lassan ki nyitotam a szememet. Előtem egy óriási valmi ált. Vagyis inkább valaki.
-Legközelebb jobban figyelj Aida-chin.-mondta unot arcal.
-Rendben van. De azért köszi Mura-chan-mondtam és rá mosolyogtam.
-Atsushi te meg honan ismered Nori-sant?-kérdezte Tatsuya.
-Onan,-kezdte el Yui-chan-hogy Nori-chin volt az osztálytársam a művészetiben,és a szomszédunk.-mondta egyre boldogaban a lila hajú barátnőm.
-Oh értem.-válaszolta egyszerűen
-Akor most folytathatnánk a mecset.-szólalt meg Kagami. Mindenki visza ált a helyére és kezdödöt újból a játék. Egyedül egy ember maradt meletem, Yui. "Valami engem egy ideje agaszt muszály rá kérdeznem"-döntötem.el magamban.
-Yui?-kérdeztem olyan halkan,hogy csak mi keten haljuk.
-Tesék?-nézet rám
-Te tudod mi lett Akane-val? Azt hitem ide jár.-mondtam. A tekintete kérdően nézet rám.
-Én azt hitem vissza ment veled Tokyoba.-mondta.
-He?! Már miért jöt volna?-kérdeztem a lila hajút.
-Nem tudtad? Akane-chin ikerbátya Tokyoba jár.-mondta.
-He?! Komolyan? Ki az? Hogy hívják-néztem rá. Nagyon komoly fejet vágot, mindig így nézki amikor nagyon töri a fejét.
-Aahhjj. Nem jut eszembe.-törti ki a lány.
-Nem baj. De nem tudod véletlenül hova jár Akane?-kérdeztem rá
-Hm. Azt hiszem a Shoutoku Felsőközép iskola.-válaszolt egy kis gondolkodás után.
-Hm Shoutoku?-motyogtam magamnak.
-Mi az? Ismered az iskolát?-kérdezte
-Mondhatni-válaszoltam egyszerűen.

/Az edző mecs után/

A fiúk nagyon ügyesek voltak. Megy nyertük a mecset. El búcsoztunk a Yosen csapatától, és Yui-tól majd felszáltunk a buszra és elindultunk haza.

/sokal később amikor haza ért a csapat/

-Nori megyünk együtt haza?-kérdezte Kuroko.
-Persze-válaszoltam és elindultunk az othonom felé.

Lassan haladtunk a házam felé. Nem szólaltam meg,nem igazán tudom miről kéne beszélgetnem vele. Szerintem ő is így érez mert ő sem szólalt még meg. Felpilantotam rá,épp engem nézet. Gyors elvetem a tekintetem mintha parázsba nyúltam volna,de még érzem a tekintetét magamon. Egymás melet haladtunk,nagyon közel. Már-már olyan közel,hogy az emberek azt hinék,hogy együt vagyunk csak nem fogjuk meg egymás kezét(írói megj:. Nem ragozom tovább). Körül néztem és tudatosult benem,hogy a következő ház már az othonom.

A kis ajtóhoz léptem de még nem nyitotam ki az ajtót. Valami furcsa érzésem támadt és megfordultam. Kuroko pont mögötem ált nagyon közel. Hirtelen lépet egyet és a távolság ami köztünk volt megszünt és......és.... megpuszilta a homlokom.
-Oyasumi Nori-chan.-mondta és elment. A homlokomat fotam meg ott ahol az ajkai megnyomták. Rá néztem a távolodó alakjára.
-Ez m-meg mi v-volt?-dadogva sutogtam az éjszakába.

Sziasztok. Bocsásatok meg,hogy csak most hozom a részt. Ne haragudjatok,egyszerűen se időm se ötletem nincs,de ahogy lesz időm és ötletem jelentkezem. Adig is bocsánat kérésként egy kép sziasztok.

(FMA nagyon bírom ezt az animét 😊😂😂)
By:. Animefan