Nori szemszög
-Nekünk lassan menünk kel.-mondta Sachan, miközben karóráját vizslata.
-Igazad van. Akkor mi megyünk. Csá Tetsu, jó volt látni Nori. Majd még találozunk. -mondta Dai-chan.
-Viszlát Tetsu-kun, Nori-chan- köszönt el Sachan, majd Dai-channal együt elindultak.
-Sziasztok.-mondtam nekik.- Lassan mehetnénk mi is haza.-fordultam Kuroko-kun felé. Majd el indultam vissza veni a szoknyámat. Hamar felvetem és a fiúhoz mentem.

Lassan csöndben haladtunk egymás melet. Amikor egy nagy kertes házhoz értünk. Elől gyönyörű tavaszi virágok voltak.
-Megjötünk. -mondtam belápve a kis ajtón- Kuroko-kun holnap sok dolgunk lesz. Oyasumi*.
-Oyasumi Nori-chan.-mondta majd ő is haza fele ment. Én pedig bementem a lakásba.

Mivel holnap én a csapatal el utazom ezért még reggel szoltam a nagyinak, hogy jöjön Rikot ápolni. Mielőt elmentem a suliba akkor jöt meg szóval egésznap itt volt. A ház nagyon csendes volt mivel nem voltam éhes és holnap nincs suli nem kell tanulnom, ezért szép lassan felmentem le fürödtem és elmentem aludni. Holnap korán kelek szóval ideje aludni.

/valamikor dél előt/
Mivel korán keltünk és hamar elindultunk. Ide is értünk Akitában.
-Rég voltam itt-mondtam miközben le száltam a buszról.
-Igazis Nori te itt éltél még tavaly nem?-kérdezte Izuki-senpai.
-Igen. Kíváncsi vagyok mi lett a szomszédaimal.
-Miért?-kérdezte Kagami-kun
-A szomszédaim velem egykorúak voltak,és ikrek. Sőt a lánnyal osztálytársak voltunk.-mondtam.- De meg van rá az esély,hogy talákozok velük.
-Miért is?-kérdezte Hyuuga-senpai.
-Oh azért mert ők most ide járnak.-válaszoltam nekik amiat igen jelzően rázták a felyüket. Mindenki leszált a buszról majd elindultunk az iskola felé ahol leszünk. Már az iskola kapujában jártunk amikor valaki ide kiáltot.
-Oh Taiga megjötetek.-mondta kedvesen egy magas fiú. Fekete haja volt és a nyakában egy ugyanolyan nyaklánc logot mint Kagaminak.
-Rég látalak Tetsuya-kiáltot Kagami. Majd szemével lassan végig nézet a csapaton majd a szeme engem nézet.
-Ez furcsa én nem így emlékszem Riko-san külsejére- lépet felém.
-Azért mert én nem Riko vagyok.-mondtam neki- Had mutatkozam be Aida Nori,Riko húga.
-Oh értem akkor azért hasonlítotok,-mondta a fiú- az én nevem Tatsuya Himoru. Örvendek.- mondta kedvesen. És kezét nyújtota. Én megfogtam és kezet ráztam vele
-Én is örvendek Tatsuya-kun.-mondtam neki.
-Elég a Tatsuya.
-Rendben.
-És,hogy,hogy nem Riko jöt?-kérdezte miközben be mentünk a nagy épületbe.
-Beteg-mondtam
-Oh értem.-mondta kicsit kuncogva.
-Egyébként....-kezdtem bele-nem tudnád elmondani mere van a mosdó?-kérdeztem
-Persze.-mondta- itt fordulj jobbra majd a fohosó végén balra és a röktön ott is vagy.-magyarázta nekem. Én meg köszöntem majd elkezdtem el indulni arra amre mondta. Már épp ott voltam amikor egy ismerős hang szólalt meg mögötem hátra fordultam. Nem hitem a szemenek nálam sokkal magasabb lila hajú lány volt velem szembe.
-Yui-néztem rá.- Yui de rég látalak- ugrotam a lila hajú nyakába.
-Hiányozltál Nori-chin-ölet vissza.-de, hogy hogy itt vagy? Azt hitem haza költöztél.-kérdezte
-Nee-chan* beteg és én jötem edző mecsre helyete.
-De jó.
-Ja de lassan menem kéne vissza.-mondtam a lánynak.
-Én is oda megyek én vagyok a menedzser.-mondta Yui
-Komolyan? De jó.- örvendeztem
-Ja.-mondta és elkezdtünk elindulni a csapathoz. Mikor oda értünk a fiúk már át húzták a mezüket. És csak minket néztek. Egyedül Kuroko-kun volt az aki nem lepődöt meg nagyon. Amikor oda értünk a srácokhoz Yui észrevet egy kék lombncót és felé lépet.
-Kuroko-chin rég látalak.- mondta. Én csak néztem rájuk- "Oké ők ketten honan ismerik egymást?"-futot át a fejem a kérdés.

Sziasztok. Rég volt rész szóval most hoztam remélem tetszik. Sokat gondolkodtam ezen a fejezeten és még nem is a legjobb tidásom szerint. De remélem így is tetszik csak enyi sziasztok.(ja és a fenti képen az a rövid hajú a szélén az Yui remélem jól írtam körül)

By:. Animefan

*Oyasumi-Jó éjszakát
*Nee-chan-japánok így hivják az idősebb lány testvért az az a nővért