Nori
Sötét utcákon lassan sétáltunk egymáshoz közel, de csendben.
-Nori-chan köszönöm, hogy haza vitted az öcsémmet. Nagyon hálás vagyok érte. - mondta rám nézve.
-Igazán nincs mit. Elvégre fordítva is igaz lenne nem. Ha az én kis tesóm veszne el te is haza vinnéd nem? - mosolyogtam rá.
-Valószínű az lenne. - mondta. A házam kapuja előtt áltunk. Egymást néztük, mondani akartam valamit neki, de egyszerűen nem tudtam mit kéne.
-F-figyi Nori-chan.-kezdet bele Kuroko-kun-Amit az öcsém mondott...az...izé...
-I-igen?-néztem rá, piros arcommal.
-Nem tudom, hogy mondjam...de szóval...izé...
-ISTENEM CSAK BŐKD MÁR KI, HOGY SZERETED ŐT AZT SMACSIZATOK EGYET! - halodtam a ház írányából egy kiabálás. Az emeleti ablakban anya, apa,Hyuuga-senpai és Nee-chan nézet ki. Utóbbi kiabált nekünk ki.
-FIAM CSAK VALD BE NEKI MIT ÉRZEL! - kiabált apa is.
-GYERÜNK MÁR GYEREKEK HIDEG VAN! - kiáltott anya is.
-Most elrontotátok a pillanatot! - morogta senpai. Vissza húzódtak és be zárták az ablakot. Vissza fordultam Kuroko-kunhoz.
-Bocsi, elég flúgosak, ha érted? - mondtam. - Mit sz-szeretél volna mondani?-kérdeztem.
-Elég jól elrontoták a pillanatot. - sóhajtott. -......lek.-motyogot valamit amit nem értetem.
-T-tesék? - kérdeztem. Zavartan kezdte a tarkóját vakarni. Kék ragyogó szemei az én barna szemeimet nézte. -Szeretlek Nori-chan! - mondta hangosabban. Arcom vörös lett ma már ezredjére.-Tudom, hogy ez így hirtelen de...
-..is!-motyogtam.
-Tessék?-kérdezte.
-Én is szeretlek Kuroko-kun! - mondtam vörös arcal. Erre Kuroko-kun is felvett egy vörös árnyalatot. Hideg kezei meleg arcomhoz értek,egy bizsergés futott át az egész testemen.-Kuroko-kun?
-Ha tudnád most milyen boldog vagyok! - mosolygott rám azzal a mosollyal amitől mindig is el olvadtam. Arca lassan közeledett az enyémhez és lassan meg csókolt. Nem volt hosszú, alig pár perc. Csókunkat az ajtóba állok, szakítoták meg.
-Milyen nagy lett a mi kis lányunk! - folytak apám könyei.
-Folytasátok nyugodtan, csak velemikor gyertek be nehogy megfázatok. Riko, csináltál képet?
-Aha! Már át küldtem Alice-nak.
-Már megint hangulat rombolók vagyunk! - szólalt meg senpai.
-A-azt hiszem I-ideje lenne be menem. - mondtam piros arccal.
-Előbb még egy pillanat. - mondta magához ölelve. - Nori-chan lennél a bárátnőm? - kérdezte
-Igen! - fúrtam bele arcomat melkasába. Percekig így áltunk majd be mentem a házba. Nem érdekeltek a szüleim, vagy nővérem kérdései. Fel mentem a szobámba, majd telefonomra néztem ahol meg nyitottam a beszélgetést. Alice-chan írt. Elküldte a Kuroko-kun ról, meg rólam készült képet azzal a cím szóval, hogy reggel lesz miről beszélnünk, és hogy hétkor a házam előt talizunk. Megnyitotam a képet és azt néztem. Az utca lámpa fénye szépen meg világított minkent. Kurko-kunnak arca csak olyan vörös volt mit az enyém. Világos kék tincsei az én sötét barna tincsei mellet szinte fehérek mondható volt. Egyszerűen fantasztikus kép volt. "Meg kell köszönöm Nee-chanank a remek képet." - gondoltam. - "Nee-chan-ról jutt eszembe! Hyuuga-senpai mit keres itt?!" - patantam fel le szaladva gyors, most én kérdőre vonni a két jó madarat.

...

Kellemes szellő fújdogált, az utcán Alice-channal sétálva.
-....szóval ez történt. - fejeztem be a mesélést pont akkor amikor be értünk a suliba.
-Húha! - mondta. - Asszem nyertem egy fogadás.
-Te fogadtál valakivel, mikor jövünk össze?-kérdezte át véve a cipőmet.
-Nem is egy emberrel. - mondta. - Többel is! - indultunk el az osztály térünk felé.
-Kikkel? - kérdeztem ördögi aurámat. Pár embert meg kell lecckésztetnem.
-Az első éves kosár labda klubos fiúk, a rajz klubossok,a nővéred, a bátyám, Hyuuga-senpai, Kiyoshi-senpai,bele gondolva az összes kosaras sráccal.-mondta.-Kagami-kun iker tesójával is.-mondta,majd vagy még egy tucat nevet sorolt fel."Kagaminak van iker tesója"-gondolkodtam el-
-Ohayoooo~-köszönt nekünk nagyott ásítva Kagami-kun.
-Kagami-kun meg nyertük a fogadást!-újjongott Alice-chan.
-Komolyan?-kérdezte rám nézve.-Szóval végre be vallótátók! Épp itt volt az ideje.-mondta.
-Áhhh fogd be!-mondtam vörös fejjel.
-Ohayogozaimasu minasan!-köszönt nekünk hirtelen Kuroko-kun.
-Te meg mióta vagy itt?-kérdezte Kagami.
-Most érkeztem. -válaszolta.-Nori-channal akartam jönni,de Alice-san megelőzött.-nézet ránk.
-Gomen.-mondtam hülyén vigyorogva.Kuroko-kun megindult a helyére,de melletem meg ált és egy puszit nyomott az arcomra.
-He?!-pirultam el.-E-ezt miért?-kérdeztem
-Csak úgy!-mosolygott rám
-Turbékoló galambok!-motyogta Kagami
-Mondtál valamit?-kérdeztem ördögi aurával.
-Gratulálok a kapcsolatotokhoz.-emelte fel védekezően a kezét.
-Na sokkal jobb!-mondtam.
-Jutt eszembe Nori!-szólalt meg Alice-chan.-Hogy haladsz azzal a barátnőd keresésével?-kérdezte.
-Sehogy se!-sóhajtotam-Mostanába sok minden közbe jött így nem haladtam elörébb.Csak annyit tudok róla amennyit Yui-chan mondott.Shoutoku felső közép iskola,és az ikerbátya itt él Tokyoba.-mondtam.
-Hogy hívják?-kérdezte Kagami.
-Kaga..-várjunk.Alice nem rég azt mondta Kagami iker húgával is fogadott.Akane-chan mesélte,hogy a testvérével mindig veszekednek,így jó,hogy nem egy suliba járnak.-Kagami-kun neked nincs véletlenül egy "Akane" nevű húgod?-kérdeztem a fiút.
-Igen így hívják a testvéremmet.-nézet rám.
-Shoutoku-ba jár?-kérdeztem.
-Igen.Nem igazán tutdunk meg maradni egy légkörbe,így ő inkább oda íratkozott.
-Istenem, hogy én erre nem gondoltam. - motyogtam magam elé.
-Nori-chan? - nézet rám Kuroko-kun. - Valami baj van?
-Honan jött egyébként ez a kérdés? - kérdezte Kagami.
-Hagyuk inkább! - sóhajtotam. - Hamarosan lesz egy meccsetek nem?
-Igen a Shoutoku-val. Ha meg nyerjük bent vagyunk.-mondta Kagami.
-Kuroko-kun mikor lesz a meccs? - kérdeztem.
-Szombaton tízkor. Miért? - kérdezte.
-Ugye nem baj ha elmegyek szurkolni? - kérdeztem.
-Nagyon örülnék ha ott lennél. - mosolygott rám.