Nori szemszög
Három hete, hogy én vagyok a rajz klub elnöke. És az igazat megvalva imádom. Mindenki nagyon tehetséges, ha valamit nem tudnak megcsinálni akkor kérik a segítségemet. De azt is nagyon ritkán, így általában rajzolóm a saját dolgaimmat.

Ma korábban indultam haza mert a hideg őszi estéken nem a legjobb egyedül mászkálni ezért még délután kettő felé elindultam.

Egy világos kék sálat tekertem a nyakamhoz és sétálgatam haza felé. Egészen egy játszótéri. Pár pillanatig csöndben néztem azt a hejet ahol régen a barátaimmal játszotam. Az arcuk és nevük már lassan feledésbe merültek. Egyedül Alice-chan arcára emlékszem tisztán. Többre már nem.

-Merre vagytok Onii-chan, Onee-chan?-halodtam meg egy kis szipógó hangot. A hang felé haladtam ahol egy kis kék hajú fiúcska sírt. Valahonnan nagyon ismerősnek tünik.
-Mi a baj? - kérdeztem tőle mire fel pillantott. Ragyogó kék szemei könnyesek voltak. Hirtelen cselekedet és hozzám szalad ölelte át a derekam. - Shh. Semmi baj.-vigasztaltam.-Miért vagy itt? - néztem rá.
-Onii-chant akartam... megtalálni így... elindultam othonról, ... de eltévedtem. - szipogta nekem.
-Jól van semmi baj. Mi a neved?
-A-kun. - mondta miközben a szemét törölgete.
-Semmi baj A-kun. Tudod mere kell menni? - kérdeztem. Meg rázta a fejét. Alaposan meg néztem a kis fiút csak egy pulcsi volt rajta a kis pitos cipóje és egy kis táska.-Megnézhetem a táskád? - kértem le gugolva elé.
-Persze. - mondta majd oda adtam. Jól gondoltam, bele van írva a kis fiú lak címe.
-Rendben gyere rudom hol laksz. - mondtam majd le vetem a sálat a nyakamról és a kis fiú nyakába tekertem. Majd felém nyújtota a kis kezelét amit meg fogtam és elindultunk.

...

Egy nagyobb kertes házhoz érve néztem a kapucsengőt.

-A-kun itt lakik? - kérdeztem a fiúra nézve.
-Igen! Itt lakom. Menjünk be! - mondta és kezdet el befelé húzni. Utána menve mentem be a házba. - One-chan! - kiáltota el magát.
-A-kun?-halodtunk meg egy agódó női hangot- Uram isten, A-kun! Sies haza Tetsuya! - mondta, majd egy szobából élénk futott egy kék hajú nő. - A-kun!
-Nee-chan! - rohant a kis fiú nővéréhez, és még ölelte őt. - Sajnálom, hogy csak úgy elmentem.
-Semmi baj! - simogatta meg öccse hátát. Percekig így voltak, majd el válva rám nézték. - Köszönöm, hogy haza hoztad az öcsém. - mosolygott kedvesen rám.
-Igazán nincs mit,szívesen segítettem A-kunnak. - mondtam.
-Nee-chan, Atsushi! - rontott be valaki az ajtón. Hátra nézve ismertem meg a mögöttem álló fiút.
-Kuroko-kun? - néztem rá.
-Nori-chan? - nézet meglepetten rám.
-Onii-chan ismeri Onee-chant? - kérdezte a kis fiú.
-Honan ismered a lányt? - kérdezte a kisfiú nővére.
-Osztálytársak vagyunk. - mondta,mintha egy enyhe pír jelent volna meg az arcán.
-Aida Nori vagyok. - mosolyogtam rájuk meg hajolva.-Nyugodtan hívjanak Nori-nak
-Nagyon örvendek Nori-san. - mosolygott a nő rám. - Tetsuya nővére vagyok Kuroko Ayame.
-Fel megyek le dobom a táskám és haza kísérlek! - mondta még sem várva a válaszomat,fel szaladva. Kuroko-kun nővére nagy csilógó szemekkel. Megfogta a kezem és rám nézet. "Ebbe nem hasonlítanak" - álapítotam meg.
-Te az öcsém barátnője vagy? - kérdezte. Szívem egy ütemét ki hagyott. Arcom akár a főt rák olyan vörös lett.
-É-é-é-én n-nem! - próbáltam valamit ki nyögni. Pulzusom már az egekbe vert.
-Tényleg? - lepödőtt meg. - Pedig olyan gyakran mesél rólad, azt hittem a barátnője vagy.
-N-nem vagyok.
-De szerelmes vagy belé nem? - kérdezte. Arcomba még több vér szökött.
-I-igen. - motyogtam.
-Akkor nem értem. Öcsi sajt szerelmes beléd, meg te is belé akkor miért nem vagytok együtt gondolkodott el.
-Kuroko-kun szerel-szerelmes belém? - lepödtem meg.
-Nem egyértelmű? - kérdezte.
-Kevés érzelemet szokott ki mutatni szóval...
-A nővére vagyok... Tudom hogy szerelmes beléd!-mondta.
-É-értem.-hajtotam le a fejem.
-Itt vagyok! - szaladt le Kuroko-kun a lépcsőn mellém álva.
-Onii-chan szereti ezt az Onee-chant? - kérdezte a kis fiú. Mikor ált ő mellénk? - Ha szeretik egymást akkor együtt vannak? - kérdezte. Kuroko-kun, és az én fejem is vörös lett.
-Atsushi miket beszélsz? - kérdezte hirtelen Kuroko - kun.
-De Onee-chan azt mondta szereti Onii-chant. És Onii-chan is szereti Onee-chant.-mondta a fiúcska. Vörös fejünk, még vörösebb lett.
-N-nincs itt egy kicsit meleg? - legyezgetem ki pirulát arcom.
-Nori-chan szerintem induljunk. - mondta elépve tőlem fel véve a cipőjét.
-Onee-chan majd át jösz velem játszani néha? - kérdezte a kis fiú tündéri mosollyal.
-P-persze. Természetesen nem ha nem zavarok. - néztem Kurokora, majd a nővérére.
-Ugyan te sose fogsz zavarni minket. - mondta Kuroko-kun.
-Gyere amikor csak akarsz! - mondta Kuroko-kun nővére majd közelebb hajolt, hogy a fülembe súgjon valamit. - Egyszer gyere úgy, hogy barátnőjeként mutatott be. - sutogta, majd rám kacsintott. Vörös fejjel léptem ki a sötét utcákra Kuroko-kun mellet.