Kuroko szemszög

Vidáman szaladt be a torba terembe Nori-chan.
-Nee-chan!-kiabálta.
-Mi az?-nézet rá az emlitetre meglepődve Nori-chan.
-Nee-chan Azami-senpai elköltözik és most jelenteték be az új elnököt.-hadarta el nekünk Nori-chan.
-És ki lett az?-kérdezte unotan edző.
-Találd ki!-mondta izgatotan.
-Talán Alice.-mondta még mindig unotan edző rá se hederitve a melete álló testvéréhez.
-Téves!-jelente ki. Mire meglepetten néztünk.
-Akor ki?-nézet rá.
-Khm. Aida Nori a Rajz klub hivatalos elnöknője.-mondta,mire elötört belölük a kis tini lány verzio akik síkoltozni kezdenek amikor meglátjáka kedvenc énekesüket..
-Én nem értem mi van velük de ki szakad a dobhártyám.-mondta Kagami.
-Húgi gratulálok.-mondta a edző és jó szorosan megölelte testvérét.
-Gratulálok Nori-chan-mondtam neki én is.
-Igen gratulálunk neked Nori-chan.-mondta kapítányt.
-Köszönöm-srácok mondta és mindenkit megölelt egyesével. Utoljára engem miután eltávolodot tőlem éreztemahogy elvörösödöm.
-Én most visza megyek a klubhoz.-mondta.
-Haza fele be megyünk a kajáldába és megünepeljük.-mondta neki edző.
-Oké. Elhívom Alice-t is.-mondta és vissza ment oda ahonan jött.
-Olyan boldog vagyok.-haloduk meg edző hangját mire rá néztünk enyhén bekönyezet.
-Riko?! Mi van veled?-kérdezte a kapítány meglepődve.
-Bocs srácok csak boldog vagyok. Nem hitem volna,hogy Nori-t így látom újra.-mondta a könyeit törölgetve.
-Hogy érted,hogy újra?-kérdezte Teppei-san
-Nori balesete előt mindig szívből mosolygot mindenkire..de a baleset után nem úgy mosolygot mint régen. Többször sírt és kevesebet nevetett. Majd ugye elment a művészeti iskolájába. Igaz akkor nem látam sokszor,de amikor meglátogatuk őt mindig mosolygot,és örömel mesélt a barátairól akiket ott szerzet.-mondta edző-Csak...
-Csak mi?-kérdezte Kagami.
-Az iskolát felgyújtoták az egyik este tavaj télen ezért vissza kelet jönnie. Azóta se látam úgy mosolyogni mint akor..kivéve egyszer.-mesélte el edző
-Edző milyen balesetet szenvedett Nori-chan?-kérdeztem meg őt.
-Nem hiszem, hogy elkéne mesélnem az ő beleegyezése nélkül, de azért elmondom nektek.-mondta edző.

Riko szemszög
-Nem hiszem, hogy elkéne mesélnem az ő beleegyezése nélkül, de azért elmondom nektek.-mondtam nekik-Elöször is mielőt elkezdem elmesélni megkérdezem tőletek. Tudjátok,hogy kicsoda Midorima Ren?-kérdeztem őket.
-Oh én tudom ki-mondta boldoga Kogenai.-Ő egy nagyon híres és erős kosárlabda játékos volt.-mondta.
-De ezt most mért kérdezted?-nézet rám Kagami.
-Midorima Ren az unoka bátyánk.-mondtam.
-He?! Heeeeeeeeeeeeeeeeeee?!-akadtak ki.
-Csönd! Folytatnám-szóltam rájuk.-Ren-nii és Nori mindig jól kijötek. Ren-nii tanitota meg Nori-t kosárlabdázni.-mondtam mire a többiek értetlen fejet vágtak.-Minden héten egyszer találkoztak,hogy játszanak egyet. És ez aznap se volt más kép

~Vissza emlékezés~
Nori szemszög
Csendben ülők a parkban Ren-nii-t várva. Mindig késik.
-Nori-chaaaaaaaan~!-kiáltota felém rohanva.
-Végre itt vagy-mérgelödtem egy kicsit majd megöleltem az unokabátyjamat.
-Kezdjük a heti barátságos mérközésünket?-kérdezte ördögi mosoly az arcán.
-Ez minden csak nem "barátságos"-mondtam neki úgyan olyan arc kifejezésel. Elkezdtünk játszani.

...

-Ne már Oni-chan,mindig te nyersz.-nyavajogtam neki.
-Ugyan már Nori-chan gyere haza viszlek.-mondta mosolyogva Ren-nii.
-Rendben.-mondtam. Beültünk a kocsiba és elindultunk haza felé.
-Igaz is Nori-chan! Hova mész tovább tanulni?-kérdezte mosolyogva.
-Ezt még nem mondtam othon de beatam egy jelentkezés az ország egyik legjobb művészeti iskolájába.
-Hát ez király.-mondta
-Igen. De remélem felvesznek,ha nem akkor megyek a Seirin-be. -mondtam neki.
-És ott milyen a kosárlabda csapat?-kérdezte
-Te csak ezen gondolkodtál el?-kérdeztem őt.-Nem rókázz alapult meg Nee-chan az edző.-mondtam neki.-De elképesztő a csapat ott van egy srác Teppei-senpai régena koronázatlan királyokhoz tartozott.-kezdtem mesélni neki. Egy csomó dolgot mondtam el neki.
-Nori-chan.-nézet rám Ren-nii
-Mi az?-kérdeztem őt.
-Én..-kezdet bele de nem tudot.
-Ren-nii vígyáz!-kiáltotam mikor észre vetem,hogy a szemközti sávból az autó átért a mi sávunkba. De későn szóltam az autó nekünk jött. Csak azt vetem észre,hogy az auto a levegőben volt majd szét roncsolodva érkeztünk a földre.
-Jól vanak?-kérdezte egy fiú. Az arcát nem látam.
-Segíts...kérlek.-mondtam neki.
-Ki tud szálni?-kérdezte én meg körül nézve látam,hogy körülötem nem anyira roncsos az autó így ki tudhatok szálni.
-Igen.-válaszoltam majd ki kötötem a biztosángi övemet és kimásztam a szétroncsolt autoból.
-Valaki lássa el a sérüléseit-kiabálta az ismeretlen.
-Ne velem törödjön segítsen Ren-nii-nek-mondtam.
-Ne agódj már segítenek rajta.-mondta és elkezdte le ápolni a sebesüléseimet.

...
~Vissza a jelenbe~
Riko szemszög
-...Nori kevés karcolásal élte át de Ren-nii többé nem kosarazhat.-mondta neki el a végét.-Nori magát okolja az akkor történtekért,azóta nem szívből mosolyog és nem is kosarazott azóta senkivel.-mondtam neki. Kuroko-kun igazán meglepődött ezen a mondaton.
-De hisz én jó kosaraztam vele.-mondta mire értetlenül néztem rá.
-Mégis mikor?
-3 hónapja.-válaszolta."Tudtam. Tudtam, hogy mióta Kuroko Nori életébe lépet azóta Nori vissza kapta a régi énjét. Kuroko..te vagy az egyetlen aki vissza tudja hozni Nori-t."-gondoltam.
-Kuroko-kun... köszönöm.-mondtam és elkezdtük folytatni az edzést.

Bocsi,hogy rég volt rész de most itt vagyok. Remélem tetszik ez a rész. Egyébként Midorima Ren a másik könyvem főszereplője. A címe  Ismerő Arc a tömegben.  Hamarosan találkozunk adig is sziasztok.