A rám zubogó víz idilli megváltásként áztatta el a testem. A forróságtól önkívületi bágyadtsággal támaszkodtam a csempének. Térdeim az intenzív hőségtől elérzékenyülve bicsaklottak meg. Aggodalom helyett azonban, kellemes elégedettséggel töltött el a tagjaim ilyen mértékű megkönnyebbülése... 

Jól esett egy kicsit elengedni magam, pláne abban a tudatban, hogy a többiek már mind lefeküdtek. Így az esély, hogy bárki is rám nyisson és megzavarjon, szinte egyenlő volt a nullával.

Hálás sóhaj szakadt fel a mellkasomból, s egy hangyányit hátra dőltem. Ennek köszönhetően az arcomat lepte a mesterséges folyam. Imádtam... Kiélveztem minden végig guruló cseppet, és azok ellazító simogatását.

És még monják, hogy a napvégi zuhany nem gyógyír a lélekre?! ... Baromság!

Elégedett mosollyal ráztam meg a fejem, mire a derekamat súroló tincseim nedves függönyként lepték el vállaimat. Néhány rövidebb az arcélemre tapadt, de nem vettem a fáradtságot, hogy elsöpörjem őket onnan.

- Jól van... Ennyi elég lesz. Még a végén Izumo velem fizetteti ki a teljes vízszámlát - zártam el a csapot ironikus grimasszal körítve.

Nem léptem ki rögvest a fülkéből. Megvártam amíg bőrömről felszálló gőzfelhőcskék áradata csillapodik kissé. Bár Misaki bekapcsolva hagyta a melegítőt, nem voltam benne biztos, hogy a tizenöt perces, forrázással egyenértékű fürdőzés után, ne vágna mellbe a hőmérséklet különbözősége.

Miután sikerült az ajtót elhúznom a lehető legkisebb hangzavart csapva, kapálózva kinyúltam a törölközőmért. Mivel a fülkétől elég messze kapott anno helyet a fogas, nem kis trükközésembe került, hogy megkaparintsam a bolyhos leplet.

Vagyis került volna... 

Még csak ki sem kellett teljesen nyújtanom a karomat, ujjaim máris fennakadtak. Megrökönyödve tapogattam végig az akadályt, de minduntalan arra a következtetésre jutottam, hogy a törölközőt birizgálom. Automatikusan futott végig az agyamon néhány magyarázat a szokatlan jelenségre. De végül, egy nemtörődő vállrándítással arra jutottam, hogy biztos én merültem ki túlságosan.

Berántottam a puha anyagot, majd egy sor szerencsétlenkedést követően, szorosan magam köré tekertem. Hogy a további csattogástól megkíméljem a ház többi lakóját, tornászokat megszégyenítő attrakcióval préseltem át magam az imént kierőszakolt, szűkös résen. Persze a mutatványt minden porcikám kitörő őrömmel díjazta. Ennek pedig halk nyöszörgéssel adtam hangot.

Nagyot szusszanva könnyebbültem meg, amikor már stabil lábakon álltam a kissé kopottas kilépőn.

- Előbb teszel kárt magadban, mint hogy megzavarj bárkit is.

A mély dorgáló megjegyzésre ijedten rezzentem össze.

- Mikoto! - nyikkantam fel esetlenül, amint találkozott a tekintetünk. Kezemmel önkénytelenül kaptam a testemet ölelő lepel instabil csomójához.

- Személyesen... - vigyorgott rám kajánul.

- Mi-mióta vagy benn? - hebegtem még mindig a meglepettségtől letaglózva.

- Nem mértem az időt... De talán láttam mindent, amit szükséges volt.

A szenvtelen megszólalásra jobb kezem azonnal a magasba lendült. Ám Mikoto reflexei messze felülmúlták a pillanatnyi haragom hevét; még a pofon elcsattanása előtt kapott utánam, s ujjai a mozdulat felénél szorosan a csuklómra fonódtak. Szorítása erősebbre sikeredett a kelleténél, de nem tettem szóvá.

Egy aprócska, de annál inkább fontos tényezővel viszont nem számoltam...

Ahogy elengedtem a hűen markolászott törölköző görcsét, az rögvest meglazult. A karom fellendülésétől pedig megadóan, szinte már szabadulásért könyörögve bomlott szét.

Órának tűnő pillanatok alatt játszódott le a következő jelenet: Míg bennem vérfagyasztó  riadtsággal tudatosult a meggondolatlanságom következménye, addig a törölközőm légies könnyedséggel suhant végig a bőrömön, s landolt a járólapon. Mikoto kifejezésetelen ábrázattal szemrevételezte az egészet, ami csak még kínosabbá tette a szituációt.

Arcomat lángoló rózsák öntötték el a szégyenérzettől. Vállaim rögvest előre csuklottak, mintha ezzel többet takarhatnék magamból, Térdeim pedig ezzel szinkronban pironkodva roggyantak meg.

Legszívesebben sikoltva rohantam volna a fürdőből, de Mikoto rezzenéstelen ábrázata teljesen ledermesztett. Aranysárga szemei kifinomult részlegességgel siklottak végig rajtam. Olykor elidőzött egy-egy ponton, mint a derekamnál is, de utána zavartalanul folytatta a könnyed bámészkodását. Körülbelül húsz másodpercébe került mire a bokáim előtt heverő rongycsomótól, a tekintetemig vánszorgott. Szürkés íriszeimnél pislogást nélkülözve horgonyzott le.

Hat éves együttélés ide... családi szemlélet oda... Fushimi három éve kiötölt, arcátlan kísérletét leszámítva, még egyszer sem fordult elő, hogy bármelyik srác fehérneműben látott volna. Nem hogy még anélkül...A legkisebb túlzás nélkül is az ájulás kerülgetett... Gondolataim hiába kapálóztak a cselekvés kikényszerítésé felé, tagjaim viszont egyetlen jelét sem mutatták az engedelmességnek...

Mikoto félre biccentette a fejét, amitől újból összerezzentem. Mély levegőt vett, majd lassan féltérdre ereszkedett.

A gyomrom öklömnyi nagyságúra rándult össze, de más reakcióra még mindig nem voltam képes. Bár a tudatom patáliát csapva őrjöngött odabenn, a helyzet lehetetlensége a Vörös Király malmára hajtotta a vizet.

Nem mertem lenézni Klánunk legmagasabb tagjára. Inkább mereven néztem magam elé. A szemközti csempén díszelgő üvegmatricát vizslattam, s a maradék józan eszem megtartásáért vívtam küzdelmet.

Harcomat azonban egy gyengéd érintés törte derékba: Mikoto ujjbegyei finoman simultak a combjaimra. A közvetlen testi gesztustól egyszerre vert ki a víz, és borított el a libabőr.

Itt viszont közel sem állt meg... Mivel képtelen voltam tettlegességgel ellenkezni, kezei lassacskán feljebb kúsztak rajtam. Ezt már nem bírtam ki válasz nélkül - megszeppenve kaptam a tekintetem a férfira.

Suoh a csípőmhöz hajolva pillantott fel rám, majd fél perces szemezést követően, ajkait az enyhén kitüremkedő csontra tapasztotta. Szája puha perzseléssel időzött rajtam. Szívem zakatolva váltott ütemet, s olyan erővel dörömbölt a mellkasomban, hogy attól féltem áttöri a bordáimat. Suoh megérezte a zaklatottságomat, mire enyhén elmosolyodott. Már épp gyűjtöttem az erőmet, hogy a fejéhez vágjak valami szívhez szólóan epés megjegyzést, mikor szívogatni kezdte az érzékeny területet.

- Ahhah!

A saját hangomon megrökönyödve kaptam a kezemet a számhoz. Ő viszont elégedett morgással díjazta a kéjtől ittas nyögésemet. 

- Miko.. Ah! - Szóltam volna rá, de érzéki harapása nem hagyta, hogy a neve végére érjek.Az élezhető fájdalomérzetbe akaratom ellenére is, enyhén ugyan, de beleremegtem. Fogainak buja karistolását ekkor nyelve, s ajkainak kényeztetése váltotta fel. 

Képtelen voltam uralkodni magamon... Sóhajaim szüntelen áradatától volt hangos a fürdőszoba. Az agyam teljesen kikapcsolt, s veszélyesen kezdett úrrá lenni rajtam a folytatásért való vágyakozás. Epekedve szomjaztam minden gyengéd érintését. 

Mikoto töretlen magabiztossággal tett eleget a szavak nélküli kérésnek. Kezei felváltva cirógatták a combjaim belső felét, s markolt rájuk, miközben szája az alhasamat csókolgatva kergetett az őrületbe. 

Az élvezettől nehezemre esett még megtartatni is magam... Az épkézláb gondolatok teljességgel esélytelenné váltak. Lázként söpört végig rajtam a gyönyör minden újabb simításától, s csókjától. 

A teljes megadással járó tehetetlenség küszöbén táncoltam, mikor egyik pillanatról a másikra leállt. Megilletődve néztem le Mikoto-ra, mire ő ördögi fénnyel a szemeiben viszonozta a pillantásom.

- Nem... - mondta a maga lágy mormogó hangján. - Ennél te jobbat érdemelsz.

A megnyilvánulásától köpni, nyelni nem tudtam. Még csak hápogni se volt kapacitásom, nem hogy megszólalni.

Őfelsége teljes érdektelenséget mutatott a döbbenetemmel szemben. Felvette, az azóta is padlón gubbasztó törölközőt, majd felegyenesedve szelíden a hátamra terítette.

- Jó éjt, Ayame - csókolt nyakamba hosszan, s mélyen. - Ne sokáig ácsorogj még meztelenül. A végén még beteg leszel. - A szokatlanul udvarias szavait újabb csók követte, de ezúttal már a homlokomon csattanva. 

A gyengéd búcsút követően sarkon fordult, majd magamra hagyott a helyiségben. Homlok ráncolva bámultam az orrom előtt visszacsukódó ajtóra. A történtek miatt még mindig kapkodtam  a levegőt, de ezt betudtam a faképnél hagyásom értelmetlenségének.

HEH????
Jobbat érdemlek?! ... Mégis mi a francos ... túróról beszél ez?!
Legelteti rajtam a szemét engedélykérés nélkül, azután pofátlanul kikezd velem... Végül még képes benyögni egy ilyen sablonos maszlagot is?!

Bosszúsan vágtam a sarokba az imént visszakapott pongyolámat. A kérdésemre viszont ez sem szolgált érdemleges válasszal... Ahogy az sem, hogy elmém lázas buzgósággal játszotta le újból és újból az elmúlt tíz perc érzelmektől fűtött eseményeit.

Ha a Klánból valamelyikük rám nyitott volna, komplett őrültnek titulált volna... Elég baljós képet festhettem, ahogy a bennem tomboló feszültségtől magamra rángattam az alvós szettem. Annak pedig már végképp nem voltam a tudatában, hogy az orrom alatt morogva fáradhatatlanul Suoh Mikoto-t, s megboldogult édesanyját szidtam...

Szerzői megjegyzés:
Véget is ért ez rövidke fejezet...
Remélem tetszett, s annyira azért nem borított ki a testi kontaktus részletezése... (Bár a korhatárt már a címben is feltüntettem! :) ) Ajánlom mindenki figyelmébe a fent mellékelt videót! ;)
Folytatás hamarosan..! 💕