Tokió városát az éjszaka leple alatt hátborzongató hangok zavarták fel. Egy férfi futott lóhalálába a szűk sikátorok közt.

Az erőltetett iramtól szaggatottan vette a levegőt. Hangja olyan volt, mint egy fulladozó tüdőrákosé. Ködös tekintettel kapkodta a fejét a menekülésre alkalmas lehetőségeket keresve.

Jobbra fordult, aztán balra, majd ismét balra. Az utolsó döntése azonban végleg megpecsételte a sorsát. Zsákutcába ért, s annyi előnye már közel sem maradt hogy ezen változtasson.

Reszketett a félelemtől. Kínjában a merev téglafal réseiben próbált felkapaszkodni. Ezzel azonban csak a körmeit sikerült letépdesnie. Fájdalmasan nyöszörögve meredt az ujjai hegyén vöröslő, élő húsra.

Üldözője ekkor lépett ki a sarok nyújtotta árnyékból. Kapucnit viselt, így arcát az esti lámpák ellenére sem lehetett látni. Mégis... a kétségbeesett férfi szinte hallani vélte az ördögi vigyort, mely az ajkain csüngött.

- Könyörögöm - kezdte három oktávval magasabb hangon, mint amivel rendelkezett -, kímélje meg az életemet! Bármit megadok cserébe... Bármit! Csak engedjen el. Ígérem egy szóval sem fogom említeni senkinek a ma estét. Tudja?! Mintha meg se történt volna. - Miközben sopánkodott támadója egyre közelebb és közelebb lépett hozzá. Ő pedig vele szinkronban hátrált a tűzfal felé. - Esküszöm önnek, így lesz!

Az ígérgetés hiába valónak bizonyult. Süket fülekre talált a kapucnis alaknál, aki pulóvere ujjából lassacskán egy vékony pengéjű kést húzott elő. A rideg fémen veszedelmes gyönyörrel csillant meg a fény.

- Az isten szerelmére! Könyörüljön rajt... - Nem jutott a kiáltás végére. A fickó rávetette magát, majd egy gyakorlott mozdulattal, az álla alatt keresztül döfte áldozata fejét. Precizitásának csúcsaként még a művelet előtt villámgyorsan befogta a száját.

Tökéletesen kivitelezett gyilkosság volt. Gyors, és hajszálpontos.

Miután eltűnt az élet legkisebb szikrája is a riadt szempárból, csak az üresség nézett vissza belőlük. A férfi kirántotta a kést, majd végig nézte ahogy a holttest esetlenül összecsuklik. Fehér rongyot vett elő, amivel tisztára törölgette fegyverét. A pepecseléssel végezve nem maradt más dolga, mint hogy a megbízásnak megfelelően gondoskodjon újdonsült élettelen, s vértől ázott bábujáról.