Az égen sötét felhők kavalkádja terjeng. Vihar lesz, mely majd mindent elsöpör, mely a változást hozza. Vajon ki fog megmaradni?

-Bell...mit tettél?-kérdi az Alkotó egy halvány mosollyal az arcán.
Büszke a lányra, akit teremtett, akinen a vérében folyik a viszály teremtése.
Bell lett a kulcs, hogy egy újabb kísérlet elinduljon. Vajon az emberek hogy fogadják majd azt, hogy káosz van, hogy vér és könny folyik. Tényleg hasonlítani fog majd a korábbi forradalmakra? Vajon ki fogja leállítani őket és hogyan?

És a kettes számú kísêrlet. Vajon a tébolyult Hang mit tervez Zeddel?-az alkotó magában elmereng és a kint egyre erősödőbb vihart nézi.

Mióta esik?

-Uram!-lép be egy fehér köpenyes ember az alkotó csendes szobájába.-Zed...-gondterhelt arcal nézi az idősebbet embert, aki csendre inti.
-Ezt akartuk. Jó ez így-fordul gurulós székével felé-Had tomboljon a kis kísérletem.-egy darabig újra a  semmibe réved, majd mikor hallja az ajtó csukódást, ami az ember távozását jelentette halkan megjegyzi-Kíváncsi vagyok, vajon a józan ész Bell, vagy Őrület Zed fog nyerni előbb és rájönni mindenre...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Annabell, Zed és Daniel a forrongó tömegek közt cikázik. A Zöld és Piros Negyed háborúja kissé kezd elfajulni. Nem kevés vérbe fagyott emberbe botlottak miközben probálták át verekedni magukat az ember alkotta tömegen. Néha fel-fel bukkantak más Negyed beli lakosok. Kezd az egész egy hatalmas szín kavalkád lenni.

A három ifjú, amint kiért az egyik emberek alkotta ringből, beért egy másikba.

-Sok az ember-jegyzi meg kissé ijedeten Daniel.
Egy hatalmas kört képeznek újra az emberek. Vegyesen Piros, vegyesen Zöldek, Kékek és Sárgák. A kör közepén két alak harcol.
-Ti akartatok Háborút, most akkor harcoljatok gyáva férgek!-kiáltja egy Zöld amazonasz nagy hévvel, mire a tömeg hangos csata kiáltást hallat.
-Nem mi voltunk, fogd már fel te zöldség!-kiáltja a piros harcos. A tömeg megint felmorajlik és megindulnak a lökdösődések, hogy jobban lássanak az emberek, ám hamar eltorzul ez és mindenki a másiknak ugrik.
A két ellentétes szín egymásnak megy. Valaki késsel, valaki puszta kézzel támad a másiknak.

A hatalmas harc közepett próbál a kis csapatunk túl jutni, egy nagyobb ház tetejére, hogy kiállva beszélni tudjanak a felbőszült néppel.

-Ezek nem normálisak...szerintetek?-kiáltja túl a csata zajt Bell, ám nem kap választ. Megtorpan és körbe fotdul. -Zedy!-kiáltja és szemével probálja keresni barátját, ám hiába. Zed és Danielt elnyelte a tömeg.-Akkor egyedül megyek-motyogja és arrébb lökve az embereket igyekszik egyben eljutni a kinézett házra.

Mindeközben Daniel félig cipelve Zedet igyekeszik eljutni egy csendesebb részre. A fehér fiú hirtelen rosszul lett. Folyton azt morogta, hogy átlett verve. Hogy nem tudja magát tartani és Hang átveszi az irányitást, majd szinte elájult. Daniel átverekedi magukat az ember tömegen.

-Mit beszélsz Zed?-kérdi aggódva Daniel, miután találtak egy üres sikátort és a falnak dőlve leültette Zedet.

-Elnyel. El...elfog nyelni-motyogja erőtlenül 1112.

-Nem értem!-fakad ki Daniel.

Még jó hogy nem érti. Hogy is tudná megérteni? Daniel nem tud Hangról. Nem tud arróla szörnyről, akit Zedbe ültettek, aki ha elszabadul, mindenkinek ártani fog. Mindenkit bántani fog.

-Keresd meg Bellt. Gyorsan-Zed a fejéhez nyúl és eldől a fájdalomtól.

Érzi ahogy elméje két irányba húz és önmaga, a valós énje egyre lejebb süllyed az elfeledés tengerében. Egyenlőre küzd azokkal erőkkel, melyek sülyesztik lejebb és lejebb, de mind hiába. Hang teljesen a mélybe taszította Őt.

Bell elérte a magas házat. Végig fut a lépcsőházban. A legfelső emeleten megkeresi a tetőre vezető ajtót, majd neki feszülve belöki azt. Felfut a maradék lépcsőn, ezzel fel érve a tetőre. A szél itt jobban fúj, bele-bele kapva Annabell fekete hajába. Kifújja magát, majd lassan a ház pereméhez sétál és letekint a zsibongó szigetlakókra.

-Ekkora káoszt egyetlen szóért-suttogja halkan, ám szavait messze visszi a szél. Vissza lép a peremtől és egy hangszórót keres. Minden házon található egy, ami esetleges hirdetéseket hirdet ritkán. Bell hamar megtalálja a hangszórót, amit feltőr és próbakébb beleszól.-Szigetem Lakói-mondja kimért és figyelem felkeltő módon. Az emberek közül páran felnézek, de nem igazán foglalkoznak a hanggal, ami hozzájuk szólt.
Bell vissza megy a peremhez egy zsinorral, mely összeköti a hangját a hangszóroókkal.

-Szigetem Lakó!i-szól bele újra felemelt hanggal. Az emberek felnéznek és elhallgatnak. A harcoló csapatok is megállnak egy pillanatra és lassan teljesen megnémul a sziget.-Egyetlen szó.-kezd el Bell egy rögtönzött szöveget-Egyetlen szóért képesek voltatok állatként viselkedve egymásnak ugrani. Egyetlen szóért feladtátok a békét és egymás torkának estetek. Nem ez volt a célom. Nem EZ-hangsúlyozta ki a szót-volt a célunk. Mi csak színt akartunk vinni a silány és egy színű életetekbe. Forradalmat akartunk indítani a Különlegesekkel, nem háborút!-végig tekint a színes embereken-Nézzetek magatokra. Minden szín itt van. Minden Negyedből vannak emberek. Minden szín képviselteti magát-szeme végig siklik az utcán és megállapodik az Őt figyelő Zeden és Danielen-Mindenki hagyja abba a harcot. Mindenki tegye le a fegyvert-Bell, ami volt nála kisebb bicska, a háta mögé dobja, így az visszhangot verve koppan a tetőn. Az emberek valamilyen oknál fogva ugyanígy tesznek...egyet kivéve.-Békét ajánlok a különlgesek vezetésével. Ti döntötök. Legyen béke vagy tovább harcoltok?

-Béke!-morajlik fel a tömeg, mire Bell újra felszólal.

-A mai naptól. Bék-egy fegyver dörrenése szakítja félbe.

《》《》《》《》《》《》《》《》《》《》《》《》《》《

Zed kezében a pisztoly még az ég fele mutat. Szeme egy másik fényben ég. Daniel elötte hever a lábát fogva, vére eláztatja nadrágja szövetjét.

-Egy hazug Szóvivőnek nem kell hinni!-hangja hangszoró nélkül is messzire száll.-Ő írta fel a Háborút-White a fegyverrel a kisasszonyra mutat.-Ő volt az, aki az egészet elkezdte. Azért ment fel a tetőre, hogy lenézzen rátok. Irányítani akar benneteket.-Zed haja lassan őszbe vált, szeme kifakul, majd egy rendellenes zöldre vált. Arca öregebb lesz, hangja mélyebb túnusban zeng.

Hang-jut eszébe Bellnek.-Nem vagyok hazug!-jelenti ki magabiztosan, ezzel álcázva kétségbeesését, hogy elveszíti azt az embert, akinek a szívét adta.-Zedy. Ez nem te vagy! Ne engedd, hogy irányítsanak!-harsogja Annabell.

-Most akkor kinek higgyünk?-hangzik el egy kérdés a tömegből, mely fokozatosan egyre hangosabb lesz.

Bell számára, azonban a tömeg megszűnik. Zed világító zöld szemeibe néz kétségbeesve. Arra sem reagál, mikor Zed újra ráemeli a fegyvert...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Zed nem tudja irányítani magát. Hang teljesen átvette a teste fölött az irányítást.

-Ne bántsd!-könyörög Hangnak elméje egy sötét zugából.

-Késő-neveti őrülten Hang, majd a fegyvert a kisasszonyra szegezi.

-Megigérted!-kiáltja kétségbeesve Zed. -A szavadat adtad!

-A gonoszok hazudnak, a gyengék elbuknak és csak az örültek maradnak meg-neveti Hang és elsüti a fegyvert.

-Neeeeee!-sikítja szinte Zed, majd körülötte minden sötét lesz.
Térdre rogy a fájdalomtól ami szívébe mar és kezeire támaszkodik négykézláb térdelve. Könnyáztatta arccal réved maga elé.

Most omlott össze teljesen.

A golyó, melyet kilőtt Zed, lassítva száll Bell felé-legalábbis Ő így érzékeli-mégsem tud kitérni előle. Feje hátra bicsaklik, majd teste indokolatlanul megpördül és a mélybe zuhan.

Szeretlek Zedy-egy apró könnycsepp száguld le a zuhanó lány arcán, majd becsapódik ezzel egy torz halált halva a vizes köveken.

Az emberek sikítva rohannak szerteszét a szakadó esőben.

Mikor kezdett el esni?-emeli tekintetét az Alkotó az égre. A kérdés egy ideje valamiért izgatja.-Mit fogsz tenni Hang?-nevet fel halkan, majd egyre hangosabban.-Úgy tűnik az őrület határtalan és senki nem fogja megakadályozni a tombolást. A viharral, micsoda párhuzam-nevet fel ismét őrülten az idős alkotó, szinte a könny is kicsordul szemeiből.

Mi lesz veled White Zed, 1112?