Azon a napon, mikor elrabolták a lányt, White felszállt arra a buszra, amire a lány mindig felszállt. Egyszer követte Őt, így tudja, hogy merre szállt le , de hogy utána merre ment nem tudja, hisz félt az idegen környezettől, így a buszon maradt, ami vissza vitte öt a fehérségbe.

A sziget egy szegényebb negyedébe vitte a busz. Mindig is csodálta a helyet-bár nem tudta, hogy mit jelent szegényesben élni.-Itt a fehérségen kívül volt még egy szín, ami merőben elütött a fehértől. Ez volt a fekete. Itt az embereknek a haja, a ruhája, a házuk mind fekete volt. Szöges ellentettje az Ő negyedének. Az emberek is szúrós szemmel néztek rá, igaz ezt Ő akkor még nem tudta. Számára akkor még ez érthetetlen volt. Tátott szájjal nézte a körülötte levő fekete környezetet, miközben egyre beljebb és beljebb merészkedett a Fekete negyed szíve felé.

Egy idő után hirtelen egyedül találta magát. Az éj is szürkébb lett és az emberek is bezárkóztak házaikba. Nem tudta hol van, így elindult vissza fele, hátha haza talál. Óráik bolyongott, de nem jutott ki a Negyedből. Egy darabig még kétségbe esetten keresgélt legalább egy buszmegálló után, sikertelenül, így fáradtan bújt meg egy csendes sikátor rejtekben.

Épp elaludt volna, mikor egy hang ütötte meg a fülét. Felemelte eddig térdein nyugodó fejét és a hang fele nézett. Három férfit látott, akik egyenesen felé közeledek. 1112 felpattant és hátrált pár lépést, nem tudva, hogy már mögötte is van valaki. Ijedten nézett fel a valakire akinek neki ment. Fekete szeme és fekete haja volt. -Hova hova idegen?-kérdi egy a három szembelévők közül.-Én csak...csak-dadogja megszeppenve White.-Te csak mi apró ember?-lép közelebb karba font kézzel egy másik idegen.-Eltévedtem-horgasztja le lassan fejét 1112 , hátha segítenek haza jutni neki.

Nem is sejti mekkora veszélyt jelent számra-e négy idegen.-Majd mi haza viszünk, csak be kell szállnod abba az autóba-taszít rajta egyet fogva tartója. White Ijedten mered a fekete autóra.-Busszal jöttem-kezd el mocorogni a kezek között, hátha kijut, de a karok, melyek fogják sokkal erősebbek, mint az Ő gyenge kis kezei.-Haza viszünk ne félj-mászik ijesztően a képébe a második idegen.-Nem kell-akadékoskodik tovább White. Érzi a veszélyt, mely az idegenekből ered.-Pedig mi tudjuk az utat-Hazudik-gondolja magában White, ezért megint megtorpan.-Elegem van ebből! Fogjuk és dobjuk be. Ez is csak egy lázadó gyerek, mint a többi!-csattan fel aki eddig lefogta, majd fel kapja a vállára és megindul a fekete autó fele.-Nem vagyok Lázadó!-kiáltja kétségbe esve a fehér gyermek-Kerestem valakit! Higgyenek nekem!-csapkodja cipelője vállát.-Persze persze-nyitja ki az ajtót az első idegen és bedobják a kocsi csomagtartójába.

Mindeközben a sikátor ablakán át, a fekete hajú, kék szemű és fehér ruhás lány végig nézi, ahogy apró, névtelen kis barátját elhurcolják.-Aria!-kiált ki az ajtaján.-Igen kisasszony?-libben be az ajtón egy tizennégy év körüli, régi időkben ázsiai származásúnak kinéző leányzó.-Hozd kérlek az álarcom. El kell mennem a toronyba. Van egy kis dolgom a feketék vezérével-néz rá elhatározottan szobalányára a Lány.-Kis asszony! De hiszen este van! És a torony is veszélyes. Tudom, hogy mennyire jól harcol, de legalább valakivel menjen és ne egyedül!-válik könyörgővé Aria hangja.-Nem kell. Csak egy emberért megyek. Tudod, hogy taktikus vagyok-mosolyog kedvesen szobalányára a Kisasszony.-Annabell kisasszony! Kérem-tiltakozik továbbra is az aggódó ázsiai.-Akkor előveszem magam-indul ki a szobából határozottan Annabell.-Soha nem hallgat rám-motyogja elkeseredetten Aria, ami mosolygásra készteti a titokzatos Kisasszonyt.
Mindig ez van, ha elakar menni a Lázadók tornyába, oda, ahol a sziget összes negyedéből található ember és különleges egyének össze szoktak gyűlni. A különlegesek azok az emberek, akik látják a színeket. Ők maguk sem csupán egyszínűek, pont, mint Annabell, aki épp felveszi kékben és zöldben tündöklő álarcát és aggódó szobalányát ott hagyva elindul megmenteni apró, fehér rajongóját.

White magában próbálja számolni hányszor kanyarodtak és merre, valamint hányszor hallott a környezetben vonatot, metrót, vagy gyorsjárót. Egy darabig tudta is követni, de az út túl hosszúnak bizonyult, főleg a rengeteg kerülő út miatt.

White még nem is sejtette, hogy hova tartanak. A sziget egy központi helyére: A lázadók tornyához, ugyanis egy törvényt szegett-igaz íratlan törvényt-aminek következményei lesznek.

Eddig egyetlen példa volt rá, hogy valaki átmerészkedjen egyik negyedből a másikba. Így pontosan tudják, hogy fenn áll a veszélye annak, hogy Whiteból is lázadó lesz, ezért pedig lakolnia kéne a szabályok szerint.

Az autó hirtelen fékezése miatt 1112 a falhoz préselődik, majd ajtócsapódást hall, utána lépteket, végül egy kattanást, ami azt jelenti, hogy felnyitják a csomagtartót. A hirtelen fény miatt nem lát semmit. Nem is tudta, hogy létezik ilyes fajta fényadó.

Karok ragadják meg, majd a földre lökik őt. Tenyere fáj és egy szakadó hang jelzi, hogy fehér nadrágja elszakadt. Könnyek szöknek szemeibe, hisz eddig soha nem érzett fájdalmat. Fehér negyedében valahogy soha nem esett el. Nem tudott elesni, mert mindig volt valaki aki megfogja, ha elesett volna.-Nah mi az apró ember? Fáj a fehér kezecskéd?-röhögi az egyik idegen, miközben talpra rántják.-Nah indulás-lökik meg újra, mire elindul.
Bizonytalan léptekkel halad előre. Most már szeme is hozzá szokott a különös fényhez. Rettentő kíváncsi, hogy milyen színű e lámpa, de túlságosan fél megkérdezni az idegenektől.

Egy fehér torony fele mennek. Szerte néz és ledöbbenve szemléli a világot maga körül. Annyi új színt lát.-Zöld-jut eszébe kedvenc balladájában olvasott szó. -A bokrok és a fák zöldek. De vajon az a gyönyörű lámpa milyen színű lehet?-elmélkedik magában, igaz nem sokáig, mert elérik a hatalmas torony ajtaját.

A fura színű ajtók kitárulnak előtte és szinte önként megy be a toronyba, ámulva a plafont nézve, amin hétféle színű zászlót vél látni, lelógva a kerek előteremből.-A szádat azért csukd be-neveti egy új hang. Ismételten megszeppenve fordul hátra. A negyedik idegen - aki eddig csendben volt-mosolyog rá kevesen.-Hogy hívnak ifjonc?-suttogja. 1112 nem mer neki válaszolni, de látva ezt az idegen nem is erőlteti tovább a beszélgetést.

Ő is eme nevetséges szabály miatt került a Lázadók közé. Akkor nem bánta, hisz lenyűgözte a különböző színek varázsa, ugyan is, ahonnan Ő jött, ott-Kék negyedben-csak a kék létezett. Egyszer azonban megpillantott egy fehér hajú, piros szemű lányt. Mindennap találkoztak és egyszer beszélgettek is.-Szia! Zafira vagyok-elevenedik meg előtte az emlékkép. Akkor még nem is tudta, hogy a lány mennyire befolyásolni foglya az életét.-Alexander-mutatkozott be fáziskéséssel Ő is, majd együtt szálltak fel a metróra. Másnap azonban kék felnőtt társai megragadták Zafirát és elvitték. Ő Is barátja keresésére indult,-mint ez a fehér apróság-így Piros negyedbe jutott. Ott aztán piros hajú és ruhájú idegenek ragadták meg és pont mint Whiteot ide hozták... Ebbe a toronyba. Igaz, akkor még csak egy apró világító torony volt, mára pedig - a földalatti és föld feletti bővítéseknek köszönhetően-egy hatalmas intézmény lett, ami a lázadók irányítása alatt áll.