Az eset után White sokáig eszméletlen volt. Aria és Bell éjjel nappal felváltva figyelték és nem hagyták magákra.

-Istenem White. Miért tetted ezt? Miattam ne veresd meg magad-sóhajtja Bell egyik este.

-Nem csak miattad tettem-suttogja hirtelen Zed.-Egy kis fiút mentettem meg-morogja rekedten.-Hogy kerültem haza?-kérdi láztól csillogó szemekkel.
-Haza hoztalak.-motyogja fáradtan Bell.-Hogy találtál meg?-kérdezősködik tovább.-Csak mentem a megérzéseim után-nevet fel halkan Bella és kissé elpirul. Majdnem azt mondta, hogy csak mentem a szívem után.

White, miután meggyógyult sokáig a kis fiúra gondolt. Vajon Ő is különleges? Tényleg Ő az, akivel egyszer találkozott már? Az apró zöld szeme, a világos barna haja, amire alvadt vér tapadt itt-ott...még élénken él benne. A kis fiú hasonlít rá, habár nem a haja, vagy a szemszíne, de az arccsontuk, meg a törékeny termetük hasonlóvá teszik őket. White hosszúkás arcal, fehér hajjal és élénk piros szemekkel rendelkezett. Kis fiúként törékeny, apró termete volt, de ahogy egyre cseperedett, úgy lett egyre izmosabb, magasabb és erősebb is. Habár verekedni nem  tud annyira, amennyire szeretne.

-White-vesz egy mély levegőt Bell.-Kérlek. Soha többet ne csinálj ilyet. Ha valami bajom lesz, vagy van, Te tudsz meggyógyítani, de ha veled van baj-harap bele szájába idegességében-én nem tudlak megmenteni téged.-fejezi be végül.

-Mindig menekülünk-emeli tekintetét a csillagos égre Zed.-Azért, mert mások vagyunk. Miért?
-Mert az emberek ilyenek-sóhajtja Bell-Buták és könnyen manipulálhatóak. Mindennap átmossák az agyukat, hogy ne lássák a világot. Tudtad, hogy a szigeten túl, az Óceánon túl-lelkesedik fel Bella-Vannak világok, ahol szabadok a színek, ahol szabadok az emberek és a jogosan lázadók nevét a történelem jegyzi. Rózsa Sándor, Petőfi, Beethowen a zenében-White vissza néz Bellre-Menjünk el.-mondja hirtelen.-Te, Én és Aria. Menjünk abba a világba-szemébe lelkes fény gyúl és megfogja Bella kezét.
-Nem lehet White-hajtja le fejét lány.-Szüksége van ennek a szigetnek a változásra. Kellünk ennek a városnak White. Holnaptól lesz a lázadók gyűlése, amin ismertetem a terveket. Forradalmat indítok White.-Bell határozotsága meglepi Whiteot.

Forradalmi tervei Bellnek már egy ideje meg vannak. A lázadók tornyában fokozatosan adagolta a terveit a többi szín képviselőinek. Holnap fog kezdődni az egész. A városokat, este grefitikkel fogják megszinezni, így a lakók elé tudják rakni a színek hatalmát.

Utánna Bell egy beszédet fog tartani szerte a szigeten. Kevesen tudják, hogy negyed szerte vannak hangszórók még a régi időkből. Ezekbe fog Bell beszélni majd. Lázítani fogja a népet és a káoszban, ami ott lesz, Ő lesz aza valaki, aki rendet tesz és vezérré fog majd válni.

-És ha megnyerjük a forradalmat, meg az embereket-gondolkodik el White-Elmegyünk?
-Nem.-válaszol túlgyorsan Bell- Az embereknek vezetőre lesz szükségük és Én leszek az-Annabell szemében egy új, furcsa, és Zed számára rémisztő fény villan.-Én fogok nekik utat mutatni, én leszek a reményük. Én akarok lenni, a fényük majd abban a sötét korszakban, amibe majd belekerülnek, én-1112 Bell szavába vág-Amit Te teremtesz. Te taszítod őket abba a káoszban majd.-kissé dühös hangvétele Zednek felbosszantja a kisasszonyt.-Te nem akarod? Elfelejtetted veled mit tettek? Hogy elnyomtak és megvertek? Hogy soha nem volt családod?- White szívébe kést döf ezzel Bell.

Vannak testérei neki. Valahol vannak. A kis fiú is ezt bizonyítja.-Menj ki Bella-mondja nyugodtan.-Menj ki.-ismétli el, mikor a másik nem mozdul.-Zed. Nem úgy gondoltam...én-szabadkozik Bell-Menj már ki!-csattan fel mérges White.-White..-kel fel az ágya mellől Annabell-Sajnálom-suttogja- de Te is tudod, hogy igazam van.-White döbbenten néz rá.-Igen, Bell? Igazad van?-néz rá összehúzott szemekkel.-Hihetetlen vagy, tudod? Menj ki, amíg nem segítek neked kitalálni-áll fel lassan Zed.-Sajnálom-motyogja Bell és kiviharzik az ajtón.

Hogy mondhattam ilyeneket?-úszik belé a gondolat.-Miért? Nem akartam. Most biztos utál. Egy idióta vagyok.-szidja magát ezerrel. Eközben White is szenved.
-Nem kellett volna kiabálnom-motyogja maga elé.-Isteneem. Egy akkor idióta vagyok-bosszankodik.

Bell halkan lemegy saját szobájâba. Mint mindig mikor zaklatott előveszi szivecske alakú medálját és szétnyitja.

-Jaj anya. Olyan hülye tudok sokszor lenni-sóhajtja könnyekel teli szemekkel a medálban rejlő képnek.-Tudod, hogy milyen vagyok, de Zed-akad el a hangja és enyhén elpirul ahogy a fiúra gondol.-Ő túl tökéletes hozzám.-motyogja zavartan.-Nem értem miért viselkedek sokszor máshogy a közelében és, miért zakatol a szívem, ha rá gondolok? De most biztos utál.-kattintja össze a medált és az ablakhoz lépked. Az esti esőben egy pár csillag ragyog.-Tudom, hogy nézel.-folyik le arcán egy kósza könnycsepp.-Ragyogj, hogy legyen fényem a sötétségben. Segíts-makogja és lefekszik az ágyába, hogy az álmok világába meneküljön.

============================

-Zed?-nyit be kérdő tekintettel Aria.-Örülök, hogy felébredtél végre.-mosolyog kedvesen a fiúra.-Én is-viszonozza a kedves mosolyot White.-Min vesztetek össze?-ül le csendben az ablak melletti részre. Aria soha nem ült Zed ágya mellé. Mindig az ablak, vagy az ajtó mellé ült.-Előjött a tervével, amire mondtam, hogy a káoszt, amit uralni akar, Ő kreálta, szóval Ő akarja az embereket irányítani.-hadarja zavartan White-Utánna azt mondta, hogy miért mondom ezt és hogy miért nem támogatom. Előjött azzal, hogy nincs családom-halkul el a hangja.-Azt mondta, hogy sajnálja és hogy majd úgyis rájövök, hogy igaza van.-fejezi be sóhajtva.

-Bele tud rohanni a forradalomi eszméibe. Próbálj meg nem haragudni rá-nevet játékosan Aria.-Mindig ez van. Majd bocsánatot fog kérni hamarosan-mosolyog szelíden, ami Zedet is mosolygásra készteti.-Kérlek vigyázz majd rá. Nagyon forró fejű.-áll fel lassan a helyéről Arira és Whitehoz megy. Megfogja a kezét-Ígérd meg. Ha elfajulnának a dolgok-néz kérlelőn rá-mentsd meg.-szemeiben kicsordulatlan könnyek és száz lenyelt szó néz farkas szemet Zeddel. Valami baj van Ariraval.-Mi a baj? Miért mondod ezt?-White szíve gyorsabban kezd el kalapálni.

Tudja hogy valami hatalmas baj van vele-Csak...ígérd meg, jó?-mosolyog csukott szemmel.-Megigérem, de áruld el mi a baj!-kéri kétségbe esve Zed.-Tudok segíteni?-faggatja a lehajtott fejű lányt.-Haldoklom Zedi. Hamarosan megfogok halni.