Zed a tömegbe lőtt. Mindenki sikítva menekül el.

Ekkora hatalom lenne a téboj? -az Alkotó hatalmas vigyorral nézi az átváltozott Zedet.-Úgy tűnik...a józanész vesztett. De mi lesz veled Zed? Hangot hagyod nyerni? Hamar feladtad-nevetgél az ablakból bámulva. Mikor kezdett el esni?

Süllyed. Süllyed egyre lejebb és lejebb. Vajon ki fog tudni valaha úszni Zed a mélyből, vagy teljesen feladja? A fény ott úszik halványan a feje felett, de egyenlőre képtelen felúszni hozzá.

Lebeg...lebeg a homályba, az elveszetségbe. Megtört tudatában káosz van. Vajon milyen mélyre tud még menni?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Évek telnek el. A sziget teljesen átalakult. Megszüntek a Negyedek és a színek vissza kerültek a helyükre, valamint abba maradtak a háborúzások.

Zed egy új rendszert épített ki, melynek alapja a különböző sorsú gyerekek összeszedése lett. Olyan gyermekek, akiknek a szülei adóságokba, elszegényedésbe, vagy különböző helyzetekbe kényszerültek, de hasonló okok miatt odaadják neki a gyerekeiket.

Van akinek itt jobb, van akinek rosszabb lett a sorsa, de mindenki aki itt tanul, megtanul harcolni. Megtanul ölni, megtanul küzdeni az életéért, hisz White elvei alapján, az élet a legfonotosabb...igaz ebben Hang nagyban gátolja.

Ha éppen Hang uralja az elméjét szörnyű dolgokat csinál. Egyes embereken kísérleteket végez, hogy hogyan irányíthatná őket, hogy hogyan befolyásolhatná a kedve szerint az elméjüket. Drogokat meg gyógyszereket tesztel rajtuk, amiket White nem tud megakadályozni.

Szíve szerint már rég öngyilkos lett volna, ám ebben sincs szabad akarta. Hang ha nem akar meghalni, nem fog.
Nem engedi Zednek, hogy meghaljon. Megmenti, ha kell.

Hang annyit engedett meg neki, hogy dönthessen a gyerek sorsáról, így több maradhat életben.

Ilyen lett a sziget, ilyen lett White és ilyen marad a helyzet amig él...vagy mégsem?

The end