Whiteot egy kellemes, halvány, világos, a lámpához hasonló szinű terembe kisérik. A még mindig ámuló fiú szeme megakad egy dolgon. E dolog valójában egy lány.

Fekete haja és fehér ruhája ismerős volt neki, bár az álarc miatt most sokkal idősebbnek véli, mint aminek gondolta. Nem látja a szemét, de érzi, hogy a kék szemek őt nézik. Ez egyszerre volt ijesztő és megnyugtató számàra, hisz végre van egy ismerős ebben a furcsa, színes világban.-Itt állj meg.-suttogja az idegen, aki a nevét kérdezte.
Immár érdeklődve és vàrakozóan áll egy újabb fehér teremben. Fentről fényszórók árasztanak hideg, fehér fényt. Egy karzat is látható a magas teremben, de a lépcsőt nem találja szemével a fehér fiú.

A karzaton emberek tűnnek fel, de a fényszórók miatt nem látni az arcukat, alakjukat és színüket. White számára csak a fekete hajú, állarcos lány látható.-Mit tettem?-kérdi halkan 1112, mintegy magától, de hangja viszhangzik a magas teremben.-Átlépted a határt-hangzik a válasz, majd közelebb lép az állarcos lány.-Milyen határt?-kérdi ijedten White és hátrál pár lépést.-A Mi határunkat-harsogja be a termet fentről egy férfi hang.
Hangja mély és tekintélyt parancsoló, ami mégjobban megrémíszti az apró fiút.-Azt sem tudom ki vagy-motyogja lehorgasztott fejjel.-A fehér negyedben nem tanultok a határokról?-kérdi ugyanolyan hangszínben egy női hang.-Mik azok a negyedek?-néz fel az árnyakra kérdő tekintettel White.-Nem tudsz a többi negyedről sem?-faggaja tovább döbbenten az állarcos lány.-A Fehér negyed ennyire nem méltat minket? Pedig mi itt vagyunk és létezünk!-csattan fel egy újabb férfi hang.-Utálatos fehér népség! Még csak tisztes viselőjük sincsen!-kiáltja magas hangon egy másik nő.-Én itt vagyok!-kiáltja White háta mögül az idegen ki, a nevét kérdezte.-Jaj! Hallgass Alexander! Te is csak egy vagy közülük!-korholja le egy újabb hang.-Mert Te Annyira jó fej vagy oda fent! Gyere le ha annyira akarsz valamit!-kiált fel kihívióan a karzatra.-Nem bírnád sokáig, ám legyen!-kiált vissza a másik.

Hatalmas zűrzavar tör ki a teremben. Mindenki egymás szavába vágva akarja túlkibálni a másikat.-Emberek!-motyogja a lány-Emberek!-emeli fel a hangját, de senki nem hallotta.-A rohadt életbe fogják már be!-csattan fel idegesen az állarcos.
A teremben megfagy a levegő és mindenki elhallgat.-Köszönöm!-mondja gúnyos fenhangon.-Tudtommal azért vannak itt, hogy a sorsát tárgyaljuk és nem azért, hogy kisgyermekek módjára vitatkozzunk.-lépdel a fiú mellé magabiztosan a lány.-Honnan tudsz erről állarcos?-kérdi lenézően az első női hang.-Vannak forrásaim Lilieth-így a lány.-És egy különleges nélkül amúgy sem dönthettek egy szintén különleges sorsáról.-veszi le állarcát a kék szemű.-Annabell-suttogják az emberek elhalón.

A kisasszonynak különlegesként rettentő nagy tisztelete van, ugyanis eddig Ő volt a legfiatalabb a különlegesek között. A különlegesek szeme képes látni az összes színt és árnyalatot. Rajta kivűl még négy- valamint úgytűnik White- akik még rendelkeznek eme képességgel, igaz a teremben vannak még ilyenek.

-A fiú is képes látni a színeket. Különlegesnek nyilvánítom.-jelenti ki határozottan.-Honnan veszed Bell?-kérdi Alexander.-Onnan, ahonnan Te is. Ugyanúgy nézte a zászlókat, a lámpákat, a bokrokat és a fákat, ahogy régen Te-feleli a lány nyugodtan, ami megdöbbenti a teremben levőket.-Szander is?-kérdi egy új női hang.-Mióta tudod?-kérdi megtörten Alexander.-Régóta. Zafírról is tudok-néz fel az előbbi hang irányába.-Ezért nem szoktatok különlegest hívni. Van itt kettő is. De ehhez csak gratulálni tudok. Veletek együtt végre több, mint öt lett a létszámunk.-sóhajta a lány.

White csak ide oda kapkodja fejét. Semmit nem ért a beszélgetésből. Mi aza különleges és mi az a negyed? Ki aza Zafír és Alexadner? Meg milyen szinű aza különleges lámpa?-Elnézést-néz fel a lányra.-Mit jelent különleges, és a kinti lámpa... miért más szinű, mint a többi? Meg a bokrok. És ezek a zászlók...miért nem egyformák?-tekint fel újra a 7 zászlóra.

A teremben mindenki hallgat egy darabig, amit Bell fog megtörni-Elviszem magammal.-indul el White felé. Senki nem állítja meg és senki nem szólal meg.

White még mindig furcsálva a kinti világot indul el a lány után.-Mi a neved?-kérdi hirtelen előre nézve a lány.-White 1112.-motyogja egy idő után White.-1112?-kérdez vissza-Komolyan? Ez a neved? A szüleidé pedig 1110 és 1111?-gúnyolodik a lány-Mik azok szülők?-suttogja White, ami a lányt negtorpanásra készteti.-Hogy érted ezt? Nem tudod kik a szüleid?-egy pillanat alatt lelkiismeretdurdalása lett a lánynak.-Nem. A szülő fogalmát sem értem-felei a fiú.-Tudod, hogy hogyan születünk?-kérdi a lány.-Lombikokkal?-kérdez vissza White fejét vakarva.-Ugye ez nem komoly?-hitetlenkeid Annabell.-Pedig de. De neked mi a neved? Te tudod az enyémet, míg én nem a tiédet.-néz a kék szemekbe 1112.-Annabell Blue. A kék negyed Legese-nyújtja jobbját a fiú felé.-Legese?-kérdi White, miközben megrázza Annabell kezét.-Különleges szlengesítve. Minden Negyedben van egy személy, aki az összes színt látja.-hangzik a válasz, miközben újra elindulnak.-Akkor én is Leges vagyok. De nem tudom a színek nevét-néz körbe a fiú arra gondolva, hogy ezt a többi fehér nem látja.

Sajnálja őket, hisz minden egyhangú számukra és sivár.-A bokrok meg a fák lombja, teteje hogy értsd, azokat hívjuk zöldnek. A fák alja, vagy a torony ajtaja aza barna. A hajam fekete, a szemem kék. Ha felnézel az égre, azt hívjuk sötétkéknek és a lámpa fényét hívjuk narancssárgának.-magyarázza a lány, majd ismét megtorpan.-Itt is vagyunk. Ez az én otthonom. Itt fogsz laki te is.-nyitja ki az ajtót White előtt.-Asszonyom-siet ki Arira az előtérbe.-Oh. Vendégünk van?-néz kedvesen Whitra.-Még ma bemész?-löki be finom az ajtón a fiút.-Szia ifjú idegen. Arira vagyok. A nevem az Arirang szóból ered-mutatkozik be kedves a szobalány-White 1112 vagyok-mosolyog vissza.-Nevet kell neki találnunk, de lehet megelékszünk a Whitetal!-kiabál ki a konyhábol Bell.-Nekem tetszik a White-mosolyog kedvesen a fiúra az ifjú szobalány.-Gyere enni-invitálja be a konyhába.-Zed-suttogja a fiú.-Mindig is Zed akartam lenni. Zed White.