White, miután eltemette Ariat, nem ment el az akcióra. Csak egyedül bolyongott a Fekete negyed fakó utcáin. Szíve sötétséggel és szomorúsággal lett teli. Nem akarta megérteni, hogy Bell miért lett ennyire fanatikus. Miért kell neki ezt csinálnia? Azt akit szeretett-mert szerette Ariat-miért nem temette el?

White maga sem vette észre, hogy akaratlanul is a Fehér negyed felé viszi a lába. Rutinból megy a régen látott otthona felé. A ház elött megáll és lassan felnéz régi otthonára.-Ég a lámpa-jelenti ki.- Vajon miért nem lepödök meg?-sóhajtja elkeseredetten.

-Kit látnak szemeim?-a csendes utca visszhangzik valakinek a mély hangjától. Zed ijedten fordul körbe, de nem lát senkit.-Haza talált az elveszett?-neveti az érces hangján a láthatatlan idegen.-Hol vagy?!-kiáltja Zed a csendes utcába.-Ki vagy?!-fordul körbe újra.

-Nem ismersz meg?-neveti a hang.-Az vagyok aki selejté tett téged. Más vagy. Nem csak azért, mert különleges vagy, hanem azért, mert az agyad mélyén vannak érdekes gondolatok.-az eddigi sejtelmes hangszíne mellé, felvesz egy ijesztő, fenyegető hangnemet.-Azok a gondolatok, amiket beléd ültettem.-kezd el újra beszélni- Azok a gondolatok, amik embertelenné tesznek, amik gyilkossá tesznek és amivel átveszed a Kitaláló helyét-harsogja a hang. Olyan, mintha Zed háta mögül kiáltaná-Ki a fene vagy?!-üvölt Zed a fejét fogva.
Körbe fordul újra, meg újra de nem találja a hang forrását.-Hol a francban vagy?!-üvölti torkaszattából és térdre rogy a sötét utcán, miközben elkezd esni a sötét eső.

Bell eközben a fekete negyed főbb házaira, hirdetőire és minden helyre, amit elér, vér vörös festékkel festi fel a Szinek Háborúja szót. Hogy forradalomból, hogy lett háború, nagyszerű kérdés, ám a kisasszony ezzel az apró, ám súlyos szóval nem is tudja, hogy mekkora lavinát indít majd el.

A kongresszusban éber szemekkel figyelték cselekedeteit. Csak Ő irta a háború szót. Senki más.

Mikor elered az eső, kifogy Annabell festéke. Lihegve dől az egyik sikátor falának, homlokán piros maszat és fekete ruhája itt ott szintén festékessé vált. Lassan indul haza. Szívében Aria arca jelenik meg. Vajon nézi most Őt, a sok csillag közül? Vajon büszke rá?

Nem siet haza. Hagyta hogy az eső kimossa a gondolatokat a fejéből.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mikor lépne be a házba valamit hall. Mintha valaki üvöltene. White! Barátja gondolata ijedséggel tölti meg lelkét. Nem veszítheti el Őt is! Amilyen gyorsan csak tud, kezd el futni a hang irányába. Cipője koppan a macskaköves utakon, hangos viszhangot verve szerte a sikátorkban. Mikor eléri a Fehér negyed határát sam lassít.-Whiiiiiite!-kiáltja a látszolag üres Negyednek.-halk neszeket hall az egyik kereszreződésben. Újra futni kezd és meglát egy alakot egy elhagyatottabb utcán, a földön térdelve.

-White-rohan oda Bell.-White!-kezdi el rázni a térdelő fiút.-Szólalj meg, kérlek-Annabell hangját a sírás kerülgeti-Kérlek!-suttogja könyörögve Zednek.-Nem...létezel-makogja White megtörten.-Haza viszlek-jelenti ki Annabell  lassan felhúzva a remegő fiút. Az egyik karját átrakja vállán és derekánál próbálja tartani.-Majd mesélj mi történt-motyogja Bell és elindulnak haza.

Vajon megörültem?-nem hagyja nyugodni Zedet a gondolat. Mi történik velem?
-Majd rájössz-neveti az ismerős mély hang. Észrevétlenül összerezdül Zed és Bellre néz, hátha nem csak a fejében hallja a hangot, ám a lány csak előre mered.-Álmos vagyok-motyogja bágyadtan Zed.-Hamarosan haza érünk. Tarts ki-gyorsít kicsit a tempón a kisaszony, majd benyit az üres házba. Aria nélkül nem mindig égnek a villanyok és a kandallóban sem ég a tűz. Bell halkan segíti fel szobájába Whiteot. Keres neki száraz ruhát, amit oda rak az ágyra.-Öltözz át. Addig csinálok egy teát.-így Bell és már ki is lép 1112 szobájából magára hagyva Őt, a gondolataival.

Megfoglak örjíteni.-neveti a hang White fejében.-Nem fogsz. Nem engedem.-jelenti ki Zed, miközben áthúzza felsőjét.

-Nem is vagy kiváncsi arra, hogy ki vagyok?-lepődik meg a hang.-Egy seggfej vagy a többi hang közül-motyogja Zed.
-Mikor lombikoltak, akkor a Kitaláló egy agysejtét adták beléd. Ez volnék én-neveti a hang.-Csak hagyj alduni...Kitaláló-motyogja Zed és lefekszik az ágyába.-Nem foglak. Meg kell ölnöd Őt!-jelenti ki a mély hang, mire White a falfele fordul.-Öld meg.-motyogja a hang, majd hagyja Zedet elaludni.

Bell furcsálta Zed viselkedését. Nem értette miért vizslatja sokszor az üres utcát. Aggódott barátjáért. Tudja hogy valami nincs rendben Zeddel, de vajon mi? És miért volt az utcán az esőben?

-Aria!-kiáltja az üres házba, majd ráeszmél, hogy a lány, akit anyjaként szeretett nincs többé.

Lerobog a mostmár üres konyhába egy hideg vizes rongyért, majd vissza megy a mostmár alvó Zedhez, akinek homlokán izzadság cseppek sorakoznak és hevesen veszi a levegőt.

-Lázas vagy-motyogja Bell, miközben a vizes rongyot a fiú homlokára rakja, majd lekuporodik a földre és megszorítja a kezét.-Bocsáss meg Zedi-makogja.-Annyira...annyira sajnálom-erednek el  könnyei és némán zokog-Aria-rebegei-Miattam...halt meg-suttogja két, szapora levegő között.-Sajnálom....úgy..én annyira-zokogja az alvó Fiúnak.

-----------------------------------------------------------

Zed nem aludt. Sajnálta Bellt. Megakarta vigasztalni. Megakarta ölelni, de nem volt ereje. A szemét sem tudta kinyitni. Nem hibáztatta a kisasszonyt. Magát okolta Aria haláláért. Ha elöbb észre veszi az apróbb jeleket, megtudta volna menteni a Lányt.

-B...bell-motyogja, mire a zokogó lány elhallgat-Bell-motyogja újra.

-Itt vagyok Zedi-válaszol a Lány letörölve a könnyeit-Itt vagyok.

-Men...ekülj....meg fog...ölni-Suttogja Zed, majd újra a tehetetlenség homályába vész.

Bell hirtelen elfelejte mindent. Ki öli meg Őt? Vajon itt van a házban?
Ijedten keres valami fegyver után és körbe járja a házat. A lépcső nyikorog talpa alatt, ezzel olyan hatást keltve, mintha épp valami rossz horror filmbe csöppent volna. Mikor leér és az ablak mellett elmegy, egy hatalmas dörgést hall, majd jön a hozzá tartozó hatalmas villám és...

Mindenütt fák vannak. Ez egy sziget lenne? Hallom a tengert, érzem az eső finom illatát, mégis...mintha nem itt lennék. De ha nem itt vagyok...akkor hol vagyok? És most? Megint ugrik a helyszín.
Egy álomban vagyok.

Most repülök. Az egész szigetet látom. Szinek szerint procirozva van kialakitva egy nagyobb város.

Szakad a kép. Most...mi történik velem? Bell...hol vagyok?