Nicole Mc'rive vagyok ès bosszút esküdtem az Istenek ellen.
16 èves voltam, szinte gyerek, mikor anyámat megölte Dervini, a nagybátyám.
Apámat sosem ismertem, de nem is akartam megismerni, mert anyám szerint egy hiszèkeny szitakötő volt ès mèg az életet sem èrdemelte ki.
Sosem bíztam senkiben, csak Khaterinában.
Ő olyan, mintha a testvérem lenne.
A nèpem szeret engem ès ènis szeretem őket.
Sosem voltam velük kegyetlen ès cserèbe sosem voltak szófogadatlanok.
Felelősséggel tartozom èrtük ès 98 èvvel ezelőtt ígèretet tettem, hogy szabadok lehetnek.
2 èvem maradt hátra, ígèretem betartására, de hiába próbálták boszorkányaim megtörni a vèdővarázst csak életükkel fizettek miatta.
Ha tegnap éjjel nem láttam volna álmot, akkor most sem tudnám, hogy az egyetlen aki nem hal bele ès ki tud menni az èn vagyok.
Ma megosztom ezt a nèpemmel ès ma éjjel átlèpem a vèdfalat.

*Pár órával kèsőbb*

Itt állok az erkélyen, nèpem lent ès csak rám figyel.
Uralkodásom 98 ève alatt sosem voltam még ennyire tanácstalan.
Nem tudom mit mondjak, vagy tegyek hirtelen lámpaláz fogott el.
Egy meleg èrintèst èreztem a vállamon már tudtam ki sietett segítségemre.
- Mond el mit láttál úrnőm, mi hiszünk benned.
- Köszönöm Khaterina.
Átöleltem ès vissza fordultam nèpemhez.
- Nicole Mc'rive vagyok ès 98 èvvel ezelőtt bosszút esküdtem az Istenek ellen, ami eddig számomra ès számotokra is az èlet ès halál közötti lètet jelentette. Mit èr az èlet, ha pár nèlkül vagyunk ès mit èr a halál, ha nincs ki fèlt, hogy meghalunk?!
Tegnap éjjel álmot láttam ès már tudom ki az, ki átlèpi a 98ève szigetünket körülvevő börtönrácsot.
- Ki az Nicole nèni?
Lenèztem ès láttam, hogy csitítgatják az alig 6 èlet èvèt betöltött kicsi vámpírt Sofit, nagyon akarta tudni ès nèpem többi tagján is láttam a félelemmel vegyült kíváncsiságot, ígyhát felemeltem fejemet ès választ adtam a kis Sofi kèrdèsère.
- Èn vagyok, ki titeket megszabadít a rossz börtöntől ès elnézéseteket kèrem, hogy eddig várattalak titeket ès nem jöttem rá előbb, de kárpótlásul kereken ma èjfèlkor, mikor az órák egèszet mutatnak átlèpem a minket másoktól elzáró varázshatárt.

A bejelentésemet nagy csend követte ès senki nem szólt semmit, majd egy rántást èreztem a kezemen, mikor oda fordúltam a kis Sofit láttam magam mellett ès ránèzve elmosolyodtam.
Láttam az arcán, hogy szeretne valamit ès lehajoltam.
- Megengeded, hogy fel nyissam a szemüket?
Nem tudtam szóhoz jutni, csak bólintottam majd mágiával a magasba emeltem.
A nèp rácsodálkozott tettemre, majd mikor Sofi szülei fel ismertèk a kislányt már indultak is felènk, de megállítottam őket, mert Sofi szólni akart. Odafordultam ès bólintottam neki.
- Kezdheted gyermek.
- Sofi vagyok mèg csak 6 èves, de azokra a legendákra alszom el, amit Selena nèni Nicole nèni anyukája tett. 500 èvet èlt ám magányban csak úgy mondom nektek akik nem hisztek az álomban, amit Nicole nèni látott. Mègcsak ennyi èves vagyok (ès itt hat ujjacskáját fel mutatta), de én elhiszem, hogy Nicole nèni kèpes minket felszabadítani a ronda Sebaim bácsi átka alól ès seggberúgja azokat, akik az útjába állnak. ( Itt kis hatás szünetet tartva (vagy talán kifulladt) a mellkasánál összefonta a kezeit ès vörösödni kezdett a feje).
Egyszer csak dörögni kezdett ès villámok cikáztak az ègen ès kiemelték a kicsi Sofi vonásait, mikor abba maradt szüleire pillantott, akik már sírtak a büszkesègtől. Már fel akartam emelkedni Sofi mellè, mikor mèly ès igen ijesztő hangon a nèpemhez intèzte az utolsó mondatát.
- Most azonnal tegye fel mindenki a kezèt, aki ismeri a legendát ès annó hitt Selena nèniben.
Meglepetésemre ènis feltettem a kezem, ahogy mindenki más is.
A kicsi Sofi elmosolyodott ès már kislányos csengő hangján nevetni kezdett ès ha nem a levegőben lebegett volna, esküszöm ugrált volna örömèben. Hátrafordult ès rámnèzve jelezte, hogy vègzett.
Szárnyaimat kibontva felszálltam mellè majd a következőt mondtam.
- Hallottátok a gyermeket. 6 èves, de szülei büszkèk lehetnek rá, mert 100 èv bölcsesség van már így is benne. Mind tudjátok, hogy anyám megszenvedte teremtèsünk miatt a rá kiszabott büntetést és örömmel fogadta a halált, mert már volt családja, aki szerette, tisztelte ès törődött vele ezek nèpem ti voltatok és vagytok most is. Ki hiszi hát, hogy ma átlèpem börtönünk kapuját ès 2 èv múlva visszatèrek, de ti már akkor szabadon távozhattok a mennyekbe pusztíthattok, vagy a földi életben párt keresve, családot alapítva, boldogan èlhetitek tovább hosszú, örök èleteteket?!
Mindenki, a jelenlévők közül mindenki a magasba emelte a kezèt ès hiába kicsi termete, de èn mondom, Sofiè volt a legmagasabban.
Ezek után tudtam, hogy amit Sofi èrdemel, azt szavakba nem lehet önteni, csak tettekbe.
Mikor nèpem elcsendesedett lehajoltam a kislányhoz ès homlokon csókoltam, talán tudta mit jelent, talán nem, de így visszagondolva az arca miatt, az öröme miatt, a boldogsága miatt miután rájött, hogy mit kapott büszkèn kijelenthetem, hogy megèrte.
A Szigeten rajtam kívül szárnya senkinek nincsen, de règ gondolkodtam már, hogy adok nekik... Először Khaterinának ajánlottam fel, ezt visszautasította, mondván, hogy egy jó boszorkány enèlkül is jó boszorkány, de most, hogy látom ez a gyermek milyen bátor ès hogy nem bánja tettèt, könnyen eldöntöttem, hogy szárnyakat adok neki ès, hogy ő az aki ezt megérdemli. Mikor már a kicsi Sofi is felfogta mit kapott ès hogy rózsaszín szárnyak vannak kicsi bordó beütèssel a hátán (mindenkinek olyan a szárnya, amilyen a személyisége is) a levegőben ugrándozva, szárnyait használva felrepült a felhők fölé ès meg nem èrintve a varázsbörtön tetejèt ott megfordult majd vissza repült szülei mellè ès, mikor már az összes könnyèt letörölte felnézett rám ès a "nagyok" lèvèn bólintott eggyet, majd nem beelègűlve ezzel a nyakamba repült, mint egy kismadár ès puszilgatni kezdte az arcomat.
- Köszönöm Nicole nèni, annyira köszönöm.
Teresa ès Dark Sofi szülei addigra már mellènk èrtek ès mivel tudtam, hogy anyám is így döntene meghoztam a döntèst, amit a kijelentések után ezt is várt tőlem nèpem.
- 30perc múlva átlèpem börtönünk kapuját, de az uralkodói intézkedések nem maradhatnak el 2esztendőig, így a helyemre Khaterinát nevezem ki, mint helyettes uralkodót Dark és Teresa pedig a sziget füle ès szeme lesz, ha bárki meg meri közelíteni a varázs vonalat bármilyen formátumban, akkor èn arról, ha a világ másik vègèn leszek is, de tudni fogok. Úgy legyetek hűsègesek hozzájuk, mintha hozzám lennètek.
Ezekkel a szavakkal búcsúzom drága nèpem, ma kezdődik el minden. Tèrjetek nyugovóra családjaitokkal ès várjátok az idő lejártát.
Nèpem, jó nèphez illően elvonult, majd ènis elkezdtem kèszülődni. Bár nem ismerem a kinti világot, tudom, hogy kèpes leszek ígèretem betartására ès anyám büszke lesz majd rám.