Úgy érzem, tényleg muszáj lesz elmennem egy orvoshoz. Nem maradhatok így. Jobban belegondolva, lehet már a lányok egyáltalán nem izgatnak fel. Talán csak a fiúk. Hu, jut is eszembe, megnézem neten, ahogy kiveri magának valami fiú. Ha még mindig nem áll fel, akkor itt már nagy gondok vannak.

A nadrágzsebemből előkotorásztam a készüléket, majd azzal mentem a konyhába. Ott leülve, kapcsolódtam a szomszéd Wi-Fijére, és kerestem egyet. Nem túl hosszút. 5 perceset. Végül elindítottam. Néztem a világító képernyőt. Egy óriási tükör előtt ült, hogy tökéletesen fel tudja venni a műsort.  A srác, apránként bontotta le magáról a nadrágot, türelmetlenné téve engem. Arca kissé ki volt pirosodva, az izgatottság miatt, amit alig tudott elnyomni. Egy szabad keze volt, amivel ki kellett elégítenie magát. Hát persze, egész furfangos volt. Pár másodpercig a farkán lévő vékony bőr húzogatta, majd egy olyan felfedezetlen helyen nyúlkált, ahová más férfi eddig csak álmodni mert. Igen, a seggénél. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz a folytatás, de csalódnom kellett. Nem volt valami izgalmas. Szinte ugyan az követte mindig. Viszont! A nyögései tetszettek, mégsem izgatott fel. Ugyan olyan lankadt voltam, mint eddig. Dühtől forrva vágtam a földre  a készüléket, majd elgondolkozva, miért van mindez. Nem jutottam semmire.

Utolsó mentsváram, Luhan volt. Ezért visszaszereztem a földtől a telefont, és már hívtam is. Szerencsémre felvette.

– Baj van! – kiáltottam bele feszülten.

– Mégis mi? – reagált kimérten.

Nem értettem a reakcióját. Semmi meglepettség, vagy aggódás. Tudtam, hogy nem körülöttem forog a világ, de azért aggódhatott volna egy kicsit.

– Nem áll fel a farkam... –  válaszoltam aggódva.

Nem válaszolt. Kinyomta telefonját, ezzel jelezve nekem, hogy jelen pillanatban nem érdeklem.

Jó, ha Ő így, akkor Én úgy.

Még hosszú percekig próbáltam kezdeni magammal valamit, de nem jött össze. Még a drága, Marok Marcsa sem tudott segíteni. Az utolsó megoldás az orvos volt. 

Várjunk! Az nem lehet, hogy beleestem a változó korba!? Nem, nem! Az csak a nőknél van, vagyis.. csak azt hiszem.. Mindegy. Holnap elmegyek és kérek egy nyavalyás időpontot. Akkor majd kiderül, hogy mi a bajom. 

***

A rákövetkező nap, már 7 órakor a suli lépcsőjén csöveztem, teljesen egyedül. Azon gondolkodva, hogy mégis, mi baja lehet a haveromnak. Azonban nem jutottam semmire. Nem tettem ellene, tudtom szerint. 8 órára, a két bajom közül egyik sem volt képes elmúlni. Ráadásul Luhan baba, nem jött be az első órára. Nem is számítottam másra, hiszen angollal kezdtünk. Nagyon nem bírta a tanárt, bár a nyelvet sem nagyon. Mindig leszidta mindenért. Így hát, abban a tévhitben ringattam magam, hogy a következőre bejön. Nem így történt. Teltek a tanórák, ellenben semmiképp nem volt hajlandó megjelenni. Ám, meglepetésemre megtörtént a csoda. Képes volt az utolsó órára bekecmeregni. Arca nem volt olyan, mint amilyen lenni szokott. Meggyötört volt. Nem kérdeztem efelől, helyett mentem az öltözőbe. Mivel az utolsó testnevelés volt. Imádtam futni, ugrani, röplabdázni, focizni és minden mást, ami ehhez kötődött. Számomra megnyugvás volt, ha csinálhattam. 
A felszerelésem és a táskám, szimplán ledobtam a padra, majd leültem rá és elkezdtem levenni a cipőm. Karöltve a zoknimmal. Lecseréltem a nadrágomat, végül utoljára hagytam a pólóm. Az alját megfogva húztam le, ekkor pillantottam oldalra. A mellettem álló olyan annyira stírölt, minta nem látott volna még, srácot átöltözni.

– Mi va'? – dobtam meg a ruhaanyaggal.

– Semmi – motyogta. 

– Hol voltál egész nap? 

– Dolgom volt – rántott vállat.

– Mi dolgod?– vontam fel szemöldökömet.

– Van közöd hozzá? Ja, nincs.

Megforgattam a szemem és inkább kifordítgattam a ruháim, mert az érdekesebb volt. Nem értettem Luhan flegmaságát, de nem törődtem vele. Gondoltam biztos rossz napja van. 
A tanár megjövetelével elkezdtük az órát. Pontosítva a jelentést. Jungkook-ot máris leszidta, a hiányos felszerelése miatt. Nem volt teremcipője, esetleg tornacipője. Ezért igazolatlannal kiküldte. Megállhatatlan nevetés kapott el, mert örültem a hanyagságának. Viszont Mr. Zhao, ezután engem küldött utána, azzal az indokkal, hogy kinevettem az egyik társam. Szemeim forgatva mentem ki a folyosóra, egy igazolatlannal a vállamon.
Ültem a kinti padon, elmélkedve a gondjaimon. Hol erre, hol arra. A gyomrom görcsbe rándult, mikor arra gondoltam, hogy Luhan megutált. Fejem rázva próbáltam nem erre gondolni. 

– Mi bajod? - szólalt meg a mellettem lévő.

– Semmi – rántottam vállat. – Egyszerű most sok a bajom–  fűzte hozzá.

– Mégis miféle bajod van? 

– Valamilyen – válaszoltam flegmán. 

– Azt hiszed lerázhatsz azzal, ha beflegmulsz? Haha, hát nem– nevetett. 

Szemeimet forgatva kussoltam tovább. Az ujjaim tördeltem, mert érdekesebb foglalkozásom nem volt annál. Már mindent kitörtem, mikor ismét hozzám szólt. Szerinte öregkoromban remegni fognak a kezeim, ha ezt csinálom. Számat elhúztam, de látszólag nem érdekelte mit gondolok. Közelebb csúszott, majd határozottan megragadta az egyik tenyerem, és megfogta. Csak néztem, nem húzódtam el. 

– Csinálsz valamit suli után? – szorította meg mancsomat a kelleténél jobban. 

– Ja – rántottam vállat. 

– Mit?

– Semmi érdekeset– forgattam a szemem. 

Most mondjam el neki, hogy nem áll fel? 

– Nem hiszem. Biztos lesz valami érdekes – folytatta.

– Ja, orvoshoz megyek időpontért. Mert Jimin, egyszerűen sehogy sem akar felállni – sóhajtva vallottam be.

– Mindet megpróbáltál? – vonta fel szemöldökét. 

– Ja, de semmi sem segített. Még a pornó sem.

– Az szar ügy!– nevetett fel vidáman.– Megpróbálom én is..

Egy rántással, maga után kezdett húzni. Be a fiúöltöző mosdójába. Belökött rajta, és bezárta. A falnak préselt, ezzel alig hagyva nekem levegőt. Ajkaim után kapott, minta még nem csókolt volna meg senkit. Eközben kezei rövidnadrágomba csúsztak, aminek próbáltam ellenállni. Nem sok sikerrel. Rámarkolt, végül kínzó lassúsággal elkezdte mozgatni mancsát. Azt hittem elsüllyedek szégyenembe, mikor pár eltelt perc után, éledezni kezdtem odalent. A levegőt szaporábban vettem, s összegörnyedve tűrtem az élvezetet. Annyira felfrissítő volt, és szórakoztató, ha mondhatom így. Ajkai egyre szélesebbek lettek, ahogy látta, elsülni készülök. Már a határomon voltam, de bírnom kellett. Nem mocskolhattam össze a nadrágom. De végül a élvezet felém kerekedett, ezzel foltot hagyva a nadrágomon, és a kezén.
Nem mertem a szemébe nézni, helyette kimentem a helyiségből, és gyors tempóban mostam le a zuhanyzóba. Felöltöztem, de ő követte példám. 

Ha már igazolatlan, akkor miért ne lépjek le? Egyáltalán miért lett erekcióm attól, hogy kiverte? Csak mert, ez nem normális!

Gyorsan leléptem, de Jungkook követett. Egészen a házamig. Már kezdtem azt érezni, hogy egy perverz kukkoló. Percek múlva, kinézve az ablakon, még mindig a kapuban állt, mint egy jól nevelt kiskutya. Az okát nem tudtam. De ami fontosabb volt, az Luhan. Így nem törődve húztam össze a függönyöket. Ismét tárcsáztam, de nem vette fel. 

Holnap első dolgom lesz vele beszélni.

Elkezdtem megtanulni az anyagot, és megírni a házikat. Kínok közt, 2 óra alatt sikerült megtanulnom mindent. Ezért ismét kinéztem az ablakon. De már nem állt ott. Ez egy kicsit szomorúvá tett.
Lefekvés után, azon gondolkoztam, hogy miért állt fel. Az oka ismeretlen maradt végül. 

Túlságosan kezdek bízni benne...