Reggel, amikor felébredtem, a saját szobámban találtam magam. Egy részeg, vágyakozó álomnak tűnt az egész. Nulla valóságalappal. Ezért nem nagyon törődtem az illúzióval. Helyett megnéztem az időt, majd megvakartam a férfiak által nagyra tartott részt. Álmosan, fejfájással küzdve kikászálódtam az ágynak nevezett bútorzatból és a konyha felé vettem az irányt. Ám a hűtőhöz érve, nem volt sok kaja benne. Még egy nyamvadt tojás sem. Zöldség volt csak, de mivel Én nem vagyok ló, ezért hagytam a francba. 
Sokáig azon gondolkoztam, hogy mit tegyek, mert éhen halhatok. Végül arra jutottam, hogy el kell mennem a boltba. Túl sok kedvem nem volt hozzá, de ha enni akartam, muszáj volt. 
Megmostam a képem, felöltöztem, majd megfésülködtem. De az arcom még mindig a fáradságot tükrözte. 
Így indultam el a kisboltba, ami ahhoz képest egész nagynak tűnt. Út közben alig láttam, hiszen a szemem majd' leakart csukódni. Legszívesebben ott elaludtam volna, de nem tehettem. 

Húsz perc séta múlva, megérkeztem az úti célomhoz. Besétáltam a boltba és egyből az édességek fele mentem. Viszont eszembe jutott, hogy attól nem fogok jóllakni, ezért visszakordultam és inkább a zöldséges pult fele mentem, ahol a tojás található. Elvettem egy dobozzal, majd a pénztárhoz menetem fizetni. Hamar kifizettem és mentem haza. 
Hazaérve rántottát próbáltam csinálni belőle, amit aztán magamba tömtem, egy szelet kenyér társaságában. Megmostam a fogaim, majd visszafeküdtem. 

Ma egész nap aludni fogok. Senki kérésére nem kelek fel. Lustulok, mert megtehetem. 

Épp, hogy csak visszafeküdtem, már nem is voltam álmos, csak kissé fáradt. Ilyenkor másznák a falra. A telefonomért nyúltam és megnéztem az üzeneteim. A legtöbb a csajoktól jött, de volt LuHan-on kívül még pár fiú, aki írt. Egy elég érdekes üzenet is volt közötte. Az új hústól. 

JeongGuk: Milyen voltam este? (((o(*ﾟ▽ﾟ*)o)))

Reméltem, hogy rosszul olvastam, ami oda volt írva. Többször átfutottam a szemeimmel, hátha tévedek. De nem így lett. Tényleg az volt, ami oda volt gépelve. Gondolkoztam, hogy vissza e pötyögjek neki vagy sem. Végül eldöntöttem, hogy igen. 

Nem tudom miről beszélsz. :JiMin

Bepötyögtem, majd a telefont a mellkasomra helyeztem, és próbálkoztam aludni. Egyszer csak pittyegett a készülék. Jelezve nekem, hogy üzenetem jött. 

JeongGuk: Ne hazudj! ಥ_ಥ Tudom, hogy emlékszel. Most a lelkecskémbe tapostál. T_T

Neked olyanod is van? (*ﾟﾛﾟ) :JiMin

JeongGuk: Nem, hallod baszd meg nincsen. De most komolyan.. Jó voltam? Élvezted? ◕‿◕

Ha ezt még egyszer megemlíted, azt hiszem valami vastagot és hosszút fogok felnyomni a seggedbe. (◣∀◢)ψ :JiMin

JeongGuk: Haha, vicces vagy. Nem is tudom, hogy ki tette beléd a tegnap este folyamán a farkát.（⌒▽⌒）

Megerőszakoltál. :JiMin

Persze, ez lett volna, de beleegyeztem. Sőt élveztem a szexet vele. Szóval nem lehetek felháborodva. 

JeongGuk: Azért nyögtél úgy, mint egy ribanc, ugye? (:

Erről nem vagyok hajlandó nyilatkozni. Foglalkozz inkább a pöcsöddel, hogy nagyobb legyen. ಠ_ಠ Ja, a kérdésedre válaszolva.. Jó szar volt. :JiMin

JeongGuk: Szóval jó voltam. (☆▽☆) Most, hogy ezt tudom. Nagyon boldog vagyok. 

Te nem figyelsz rám. El kellene menned egy szemészhez. :JiMin

JeongGuk: Ha ennyire szeretnéd, hogy figyeljek rád, hát megteszem. Minden figyelmem rád fogom fordítani. (＾▽＾)

Áhhh! Inkább fordulj fel. :JiMin

Kikapcsoltam a készüléket, és inkább durcásan a fejemre húztam a takarót. Puffogva próbáltam elaludni, nem gondolva arra, hogy mi történt tegnap köztünk. Egy óra szenvedés után végre álomba sikerült merülnöm. Csakhogy ott, ugyanazok a képkockák játszódtak le az elmémben. Bele kellett törődnöm, hogy élveztem.