Ismét eljött egy olyan nap, amikor azt a ocsmány kék színű uniformist fel kell vennem. Mivel sosem volt ínyemre, ezért pofákat vágva öltöttem magamra az anyagokat. Elláttam a szokásos reggeli teendőimet, majd leléptem. Ám útközben eszembe jutott valami igazán fontos. Olyan, amit eddig még sosem hagytam ki, történjék bármi, de most mégis. 

Francba! Hogy mehetett ki egy ilyen fontos dolog a fejemből!? Ez mind, Mr. Choi hibája! Ha nem időztem volna ott annyit, akkor felszedhettem volna valakit, akit jól megdughatok vagy éppen fordítva. Viszont az ritka, hogy valaki a seggembe teszi a férfiasságát. Ma este, nem hagyhatom ki!

A sulihoz érve, már szedtem elő a cigim, és a lánycsorda is jött. Ellenben a legjobb spanom, sehol sem volt. Gondoltam elaludt, esetleg beteg. Ezért nem is törődtem vele nagyon. Amint elszívtam a bűzrudat, becammogtam az épületbe. Mikor azon voltam, hogy belépek az osztálytermünkbe, egy bige karon ragadott. Értetlenül néztem rá, hogy vajon mit akarhat. 

- Van egy szabad perced? - vontam fel szemöldökét, ami annyira vékonyan volt kiszedve, hogy szinte csak egy vonal volt.

Nemár! Ah, de utálom ezt a csajt. Hogy néz ki, de nem is, ez a legnagyobb gond, hanem hogy beképzelt. Azt hiszi, hogy Ő a valaki, mikor nem így van. 

- Persze, várj egy kicsit - forgattam meg szemeim. 

Bementem, majd a cuccom a padra vágtam. Mert én megtehetem. Az osztály felé fordultam, s vigyorral az arcomon köszöntem nekik. Végignéztem egytől egyik mindegyiken, majd tekintetem megállapodott a haveromon, akire azt hittem, hogy nem jött. Utána egy kicsit arrébb néztem, arra a személyre, akivel dumált. Az új húsra. Látószerveimet összehúztam, és durcásan mentem ki a helyiségből. Nem törődve azzal a tökfilkóval. Belülről fájt, hogy nem velem lógott. 

- Menjünk - fogta ismét meg karomat. 

Idegesítő.

- Mit akarsz? - kérdeztem rezzenéstelen arccal. 

A lány nem válaszolt. Helyette a lépcső alá vezetett. Átölelte derekam, és a falnak nyomott. Egész testével hozzám simult, majd próbált aranyosan felnézni rám azokkal a nagy, és undorító műszempillákkal. 

- Oppa, járj velem! - döntötte oldalra buksiját.  

- Bocs, de nem szeretem az ilyen ribancokat, mint Te - böktem volna mellkasához, de nem tudtam.

- MI!? Ribanc, Én!? Tudod kivel beszél, Te!? Az iskola legmenőbb csajával! - ellépett, majd egyik kezével meglibbentette hajzatát. 

- Na, ne mond -  gúnyosan nevettem el magam. - Előtted meg a legmenőbb srác - hajoltam arcába. - Szóval mi a gond? - vontam fel egyik szemöldökömet.

- Jesus, nem vagyok normális! Egy ilyen öntelt alakkal akartam járni. Meg vagyok bolondulva! - jobb kezét homlokára tette. 

- Mondod, ezt Te? A helyedben Én, inkább magammal lennék elfoglalva, nem pedig másokkal. Adj magadra! Undorító, ahogy kinézel - húztam el számat. 

Erre válaszképp, törékeny tenyere az arcom baloldalán landolt. A hatalmas csattanás után csak úgy otthagyott, akár egy gyökeret a szerelmi vallomás után. 

Chh, ribanc...

Kissé mérgesen mentem vissza a helyiségbe, nem törődve azzal, hogy mi történt az előbb. Azonban, mikor beértem, az osztály letámadott azzal a kérdéssel, hogy mitől vörös a képem egyik fele. Egy vállrántással elintéztem, majd inkább a telefonomat kezdtem bújni. Most senki nem jött oda hozzám, mivel elég ideges ábrázatom lehetett. 

- Jól vagy? - jött oda Luhan, kezét hátamra simítva. 

Elcsaptam mancsát, majd nem foglalkoztam vele. Próbáltam nem a látószerveibe nézni, de alig ment. 

Idegesít, hogy vele beszélget! Miért nem velem!? Mitől jobb Ő, mint Én? 

- Hagyj békén! - emeltem meg a hangom. 

- Hm, csak nem az iskola szerelmespárja veszekszik? - lépett elém valaki. 

- Mi van, ha igen? Kurvára nem tartozik rád! - néztem fel az illetőre. 

Főleg Ő húzzon innen, amíg van egy kis jókedvem. De még azt is elbassza, csak a jelenlétével. 

Levakarhatatlan vigyorral  a pofáján nézett szemeibe, mintha Ő lenne a valaki. Álltam pillantását egészen a csengőig, de még akkor sem nagyon akart elmenni előlem. De mivel jött a tanár muszáj volt. Felálltunk, és köszöntünk. 

- Jéé! - tátotta el száját. - Most, ezt valahová fel kell írnom, mielőtt elfelejtem - keresett gyorsan egy papírfecnit, s egy tollat. - Jimin, egyenruhába jött. Még van isten - nevetett Mr. Choi, és a többiek. 

Olykor-olykor odapillantottam a barátomra, aki csak rám mosolygott, minta mi sem történt volna. Ez húzott fel a legjobban. Utána a másikra néztem, viszont az észre sem vett.  Az óra vége fele a tanár megszólalt, hogy párban kell dolgozni. Már másztam volna oda a haveromhoz, még akkor is, ha haragszok rá. De nem tudtam, visszaparancsolt a helyemre azzal, hogy a fele írja fel a nevét egy darabpapírra. Nem nagyon örvendeztem neki, mert ez azt jelentette, hogy találomra lesznek párok. 
Felírtam, majd beszedte az egyik csajszi. A tanár betette egy zacskóféleségbe, majd az osztály másik fele húzott. Nagyot nyelve figyeltem, hogy ki lesz az, akivel kínlódnom kell.

- Mindenkinek oda kell most menni a párjához? - szólalt meg a tökkelütött TaeTae. 

- Igen, siessetek, mert mindjárt kicsengetnek - ült le a székébe, majd a naplót kuksizta.

Figyelemmel kísértem, ahogy az egyik balfácán mellém áll. 

Miért pont Ő? Rohadtul nem akarom..

- Hello! - dobta az asztalomra a fecnit. 

- Ez most komoly? Miért pont te? - néztem fapofával az újoncra. - Tanár Úr, Itt valami hiba van! 

Nem szólt semmit, csak rám nézett, majd körmölni kezdett a táblára. Figyeltem, hogy mit ír fel. A csapatok témákat kaptak. Én és, ez a bugris Svédországot kaptuk. Erről az országról kell bemutatót csinálnunk. Próbáltam nem idegeskedni, de aligha ment. 
Hamar elrepült két óra, s a folyosón csak azt a pletykát lehetett hallani a csajok között, hogy mi történt köztem és  SooJung között. Nem, mintha annyira érdekelt volna. A barátommal, úgymond "kibékültünk". Elmondtam, hogy mi volt a bajom, és Ő meg is értette. Mivel fontos vagyok neki, ahogy mondta. Nem fog vele lógni. 

Boldog vagyok! Na, jó. Ez csajosan hangzott. 

- Ma mikor mehetek át hozzád? Vagy te akarsz hozzám? - lépett mellénk JeongGuk, mialatt az ablakot melegítettük. 

- Nem érek rá - húzódtam arrébb.

- Tudod jól, hogy 3 kibaszott napunk van megcsinálni, szóval muszáj lesz. Mond le, bármilyen programod is van. Én szívem szerint nem szeretnék egyessel indítani, ebben az intézményben - tette vállamra a kezét. 

- A program fontosabb, szóval nem - csaptam el kézfejét. - Csináld meg magadnak, nekem nem számít az egyes - megfogtam haverom csuklóját, és inkább elhúztam onnan. 

Nem fogom kihagyni a szexet csak, ez miatt a ficsúr miatt, mert Ő azt akarja. Felejtős. 

Becsengetéskor a terembe mentünk, majd ismét túléltük az órákat. Így folytatódott, ez egészen a nap végéig. Kicsit fáradt voltam, mivel az utolsó tantárgy lefárasztott. Az az a matematika. Hátamra csaptam a táskám, és nekiindultam a városnak, hogy keressek magamnak egy viszonylag szexi fiút. Hamar találtam is sz egyik játékteremben. Nem mondtam sokat, csak annyit, hogy: "Szia, szépfiú! Lenne kedved nálam tölteni az estét?" 

Érdekessé teszi, hogy csak úgy odamegyek bárkihez és megkérdezem. Még akkor is, ha nem meleg. De végül mindig igent mondanak. Ebben szerencsém van. Imádom a képem - tettem arcomra a tenyeremet.

A srác, aki felszedtem, NamJoon-nak hívják. Két évvel idősebb, és teljesen hetero. Állítása szerint, de aztán a jó isten tudja. 

A busszal elmentünk hozzám, majd egyenesen a lakásomra. Csak becsuktam a ki-bejárati ajtót, hogy majd távozni tudjon. Az iskolai cuccaimat, lazán hajítottam a kanapénak nevezett bútordarabra. Így tett, Ő is. Sietősen mentünk a halószobába, majd nyomtam az ágyra. Nem sokáig lehettem felül, mivel leszorított az ágyra, majd vadul kezdte falni ajkaimat. Vállamnál, s karomnál fogott le, miközben ficánkoltam alatta, akár egy hal. Nem hagytam magam. Nehezem kiszabadítottam az egyik kezem, ami fejem fölött volt, majd egy határozott mozdulattal nadrágján keresztül tagjára fogtam. Erősen megszorítottam, mire egy édes nyögés tört ki párnái között. Így vált el tőlem. 

- Szopj le, Hyung! - parancsoltam az idősebbre, majd elengedtem.

- Ahogy parancsolod - bólintott. 

Elkezdte lecibálni rólam a nadrágom, majd a farkamat takaró ruhadarabot is. Miután ezekkel a mozdulatokkal végzett, nem tétlenkedett. Megfogtam már égnek álló tagomat, és megmozgatta rajta a vékony bőr. Majd pár mozdulat után, ajkait péniszem örül érezhettem. Felfrissítő érzés volt.

Ah, ez isteni. Nem akarom, hogy abbahagyja.

Keze és szája szinte egyszerre mozgott, ezzel kicsalva belőlem érdekesebbnél-érdekesebb hangokat. Nyögtem, akár egy szégyentelen kurva. Szőke tincsei közé vezettem ujjaim, s húzni kezdtem, hogy abba ne hagyja. Már az élvezet határát jártam be, mikor valaki belépett a nyitott ajtón. Arca rezzenéstelen maradt, ám mégis szemeiben ott ült az, hogy ezek "éppen" azt csinálják.

Gyorsan eltoltam magamtól, NamJoon, majd visszahúztam a nadrágomat, mintha mi sem történt volna. 

- Mit akarsz? Nem látod, hogy éppen dolgom van? - forgattam meg szemeimet. 

Mit keres itt, JeongGuk? Megmondtam neki, hogy nem érek rá, de erre csak eljön. Aish, megint lőttek az estémnek. De nem számít, hiszen még nem feküdtem le a sráccal. 

- Jöttem, hogy megcsináljuk a beadandót - mutatta fel a kezében lévő papírokat és a tolltartót. 

- Mondtam, hogy nem érek rá - toltam ki az ajtón. 

- Nem érdekel. Megcsináljuk és békén hagylak. Ennyi - beengedte magát, majd lehuppant az ágyra a srác mellé. - Te vagy a pasija? Csak, mert én nem tudnék elviselni egy ilyen nagyképű, TÖRPÉT! - jelentette ki, mialatt kiemelte e törpe szót. 

Még engem törpéz le, mikor Ő sem a huha, de kibaszott magas srác. Már most elegem van belőle. Remélem olyan hamar megy el, amilyen gyorsan jött.

- Ja, nem. Ő csak egy szexpartner. Az előbb szedet fel. Elmondása szerint lefekszik bárkivel, aki jól néz ki, de csak egy éjszakára - rántott vállat. 

Persze, Te meg fecsegj ki mindent. 

- Hm, értem. Szóval bárki megteszi neki - pillantott rám, vigyorral a képén. - De izé, nem mellé el most, kérlek. Meg kellene csinálnunk a házit - vetette be a cukiságát, ami szerintem nincs. 

Esküszöm ennek a srácnak valami nagyon nincs rendben a fejében. 

- Aham, semmi gond - felállt és odasétált mellém, kezét rárakva vállamra. - Még nem feküdtünk le, holnap ugyan abban a játékterembe - súgta fülembe. - Na, csá! 

- Oké. Hello 

Komolyan, elküldi a pajtimat, mikor épp szexre lenne szükségem. Ráadásul sem sem mentem. Tök gáz!

- Essünk túl rajta - sóhajtottam.  

Nadrágomban még mindig ott ágaskodott, de nem törődtem vele. Majd lenyugszik Kicsi Jimin, ha szeretne.