N͙e͙ h͙a͙g͙y͙j͙át͙o͙k͙ k͙i͙ a͙ l͙e͙g͙új͙a͙b͙b͙ S͙z͙e͙x͙ P͙a͙r͙t͙n͙e͙r͙e͙m͙ f͙e͙j͙e͙z͙e͙t͙e͙t͙.
P͙o͙n͙t͙ a͙n͙n͙y͙i͙r͙a͙ 18+ a͙ r͙és͙z͙, m͙i͙n͙t͙ a͙h͙o͙g͙y͙a͙n͙ s͙z͙e͙r͙e͙t͙i͙t͙e͙k͙.
⚤⚤⚤⚤⚤⚤⚤⚤⚤⚤⚤⚤ ⚤

      Erik belépett a próbafülkébe és segített kivakarni engem a pólómból. Miután sikeresen leoperáltuk a fejemről a ruhadarabot, gyorsan a mellkasom elé tartottam a kezeimet.
    - Köszi a segítséget, de innen már nekem is menni fog.
    - Okés. - Dőlt neki a falnak Erik, keresztbe font karokkal.
     Úgy nézett végig rajtam, mintha éppen felajánlottam volna a testemet a számára és méregetné, mennyire elégedett az "áruval".
     - Mármint. Egyedül. - Megnyomtam a hangsúlyt az "egyedül" szón.
     - Elsőre is megértettem, de miért mennék ki?
     Ahogy a szavak elhagyták a száját, közelebb lépett hozzám. Lélegzetem egy másodpercre elakadt, de reménykedtem benne, hogy ez csak az előbbi fulladásom miatt volt. Kicsit megköszörültem a torkomat és megint megkértem Eriket, hogy menjen ki a privát próbafülkéből, ahol egyszerre csak egy ember tartózkodhatna.
- Kérlek, menj-.. - Megint egy lépéssel közelebb jött. - ..menj ki a fülkéből.
Vöröslő arcomat az apró helyiség lámpái még jobban kiemelték, mint azt szerettem volna. Hátráltam egy picit, de túl szűkösnek éreztem a számomra fennálló hely mennyiségét. Erik elfoglalta a 80 %-át, nekem pedig így csak a maradék 20% jutott. Igen, most biztos túldramatizáltam a dolgot, de a gyerekkori barátomról nem ilyen nyomulós emlékeim maradtak meg.
A kezeimben szorongattam a felsőmet, aminek ilyen esetekben jobb lett volna a testemen maradnia. Akkorát nyeltem, szerintem egy béka is megirigyelhette volna az imitálásomat. Gyorsan magamra kaptam a pólót, mielőtt még bármi történhetett volna, de az anyag beakadt valamibe, ahogy áthúztam a fejemen és lejjebb akartam volna húzni a testemen. Lenéztem a mellkasomra és egy hosszú, férfi mutatóujjat láttam, ahogy a melleim közé bök, ezzel megakadályozva a felsőmet. 'Erik?!??? Mégis mit művelsz?'
Ujjbegyével lassan, apró köröket rajzolgatott a bőrömre. Gyorsan megfogtam a karját és megpróbáltam eltolni, de erősen tartotta magát. Az előttem álló - most már teljesen érett férfi - felnézett a szemeimbe és oldalsó mosolyra húzta a száját.
- Jól megnőttél. Ahogy ők is. Boing boing. - Tenyereit a melltartóm aljához tapasztotta és fel-le mozgatta a tartóvasat, ezzel megrezegtetve az én melleimet is.
Nevetni kezdett, majd elengedett és felegyenesedett. Elfordult a falon csüngő tükör felé, aztán felemelte a fejét a plafonra. Bal tenyerét szemeire tapasztotta, míg a másik kezét a derekának támasztotta.

     Erik csak halkan mormolta a szavakat az orra alatt, mint aki maga sem tudja, mégis mit tett. Hogy megakartam-e pofozni amiért ilyet tett? Na ná! Éppen felemeltem a kezemet és beleharaptam az ajkamba, hogy megcsapjam, de hirtelen elfordult és belemarkolt a függönybe.
      - Bocsi Sally, most... én inkább kimegyek. - Beletúrt a hajába és rámnézett.
     Tekintetével még egy utolsó pillantást vetett a melleimre, beleharapott az ajkába, aztán gyorsan kiviharzott a próbafülkéből. Időm sem volt feldolgozni a történteket, de már nem is érdekelt. Átlépett egy határt, amit barátoknak nem lett volna szabad. És most kivételesen nem én voltam az, aki megtette. Tudom, van egy laptopom amin keresztül egy különös oknál fogva pasikat tudok rendelgetni magamnak és még így is Eriket tartottam furának.

     Már egy picike kedvem sem volt felpróbálni a hálóinget, amit Erik a kezembe nyomott. Gyors léptekkel visszavittem a sorra, ahonnan elvettük és visszaakkasztottam. A bolt előtt várt rám Erik, ezért ameddig oda nem értem, megpróbáltam elfelejteni azt, ami "kettőnk között történt" az imént.
- Na akkor merre menjünk először? - Mosolygva álltam mellé és reméltem, hogy nem vált kínossá köztünk a levegő.
Ő volt az egyetlen fiú barátom, akiben megtudtam bízni. A többiek mind lerázódtak, mert akartak valamit, amit én nem adhattam meg nekik. Ezért végül mindenki feladta. Kivéve Erik.
Szerencsére Erik feszültsége - ami eddig az arcán feküdt - eltűnt, mint ha mi sem történt volna, miután meglátta nyugodt arcomat.
     - Arra gondoltam, hogy benézhetnénk a Pepcoba, Kikbe és a Jyskbe. Persze csak akkor, ha ráérsz.
     - Persze. Na menjünk. - Mondtam izgatottan.
     Bementünk az említett boltokba és össze-vissza vásárolgattunk minden félét, ameddig nem kezdett el sötétedni. Mielőtt hazamentünk volna még gyorsan rendeltünk elvitelre kínai kaját, mert egyikünknek sem lett volna kedve otthon még főzicskélni.

      Sikeresen hazajutottunk a hatalmas szatyrokkal, aztán Eriket követve bementem a lakásába. Lepakoltam mindent az étkezőasztalra, aztán ledobtam magamat az egyik székre.
       - Ahhh, de nehezek voltak. - Erik gyorsan előszedte az újonnan vett evőeszközöket és kettő villát az asztalra helyezett, aztán felbontotta a műanyag dobozokat és mohón nekiálltunk az evésnek.
      Miután befejeztük a zabálást, leültem a nappaliban található kanapéra és masszírozni kezdtem a saját vállamait.
      - Ne te csináld. Majd én. - Mögém ült Erik és gyengéden nyomogatni kezdte a vállamban felgyülemlett csomókat.
      - Mmm ~ ❤ Nagyon jó. - Megnyújtózkodtam.
      - Itt? - Kezét a hátamra helyezte és lassan végighúzta az ujjait a gerincem mentén.
      Gyorsan elhúzódtam és megfordultam felé.
      - Erik, figyelj. Nem nagyon értem, hogy mire megy ki a játék, de ha lejjebb csúszik a kezed, akkor hazamegyek.
      A csuklóimat Erik szorosan összefogta és megpuszilta a bőrömet a vállamon. Tehetetlen voltam. Csak a lábaimmal tudtam kapálózni, de mind hiába. Főleg miután fölém kerekedett és combjaival szétnyomta az enyéimet. Úgy éreztem az izmaim szétszakadnak, nyüszörögtem a kidolgozott test alatt.
      - Annyira aranyos vagy, amikor rám mosolyogsz. Lehetetlen ellenállni. - Lehajolt a nyakamhoz és picit megszívta a bőrömet.
      'Ez nagyon nem jó. Mi ütött belé! Soha nem viselkedett így.' Amikor éreztem, hogy a szorítása enyhül, kiszabadítottam a csuklóimat a fogásából és megpofoztam. A csattanás hangosan visszhangzott a még üres lakásban. Erik rögtön leszállt rólam, és mint ha visszatért volna régi önmagához, tartotta tőlem a távolságot. Az arcához emelte a kezét és nagyra nyílt szemekkel nézett engem.
      - Én.. én sajnálom, Erik. De nem úgy tekintek rád, mint egy férfire. Te nekem olyan vagy inkább, mint egy testvér.
      Próbáltam egy gyenge mosollyal a tudtára hozni, hogy kedvelem: mint egy bátyót.. de ettől a mondattól az ajkai lefelé kezdtek el görbülni és nem éppen abba az irányba, amelyikbe terveztem.
      - Én viszo-...
      Eriket egy telefoncsörrenés szakította félbe. A konyhapulthoz siettem és egy ismeretlen szám jelent meg a mobilom képernyőjén. Elfogadtam a bejövő hívást, és lassan a fülemhez emeltem a fekete telefonomat.

Ismeretlen: Sarah! Na végre, hogy eltudtalak érni.
Én: Ki vagy te...?
Ismeretlen: Hát nem ismered fel a hangomat? Akkor ezek szerint tényleg sokáig voltunk távol egymástól.
Ismeretlen: Jeremy vagyok.
Én: Hogy mi? Na de hogyan...? Honnan tudod a számomat?
Ismeretlen: Az legyen az én titkom. Ma este 10 órakor találkozó a paneled előtt, okés?
Én: Rendben, na de..

BEEP. BEEP. BEEP.

     Letette. Egyszerűen letette a telefont, azok után, hogy mondhatni elhívott egy találkozóra. 'Na de honnan tudta a telefonszámomat? Honnan tudja hol lakom?'
      'Hogyan lehetséges az, hogy Jeremy lézetik??'
     A vállam fellett átnéztem a nappaliba, ahol Erik a földre merengve túrt idegesen a hajába. Visszasétáltam hozzá és lehuppantam a helyemre. Reméltem, hogy ennyi idő alatt Erik már összeszedte magát és nem nyomul rám furán. Megpróbáltam észrevehetetlenül megérinteni a szívásnyomot a nyakamon, mire Erik megszólalt.
     - Sally, éhes vagyok. Együnk valamit.
     Kiskutyapofival és ajakbiggyesztéssel nézett rám. Felsóhajtottam és végül megadtam magamat, mert nem ettünk semmi normálisan a sok vásárlás ideje alatt.
     - Rendben. Főzzünk vagy rendeljünk?
     - Hm. Én azt mondom, hogy rendeljünk. Pizzát. Most nagyon megkívántam. Milyet szeretnél? Hawaii vagy szalámis?
Kérdésére összeráncoltam a homlokomat.
- Utálom a Hawai pizzát, de azt hittem ezt te is tudod.
Erik nevetni kezdett és szinte majd legurult a kanapéról ahogy fogta a hasát nevetés közben.
- Persze, csak ugratlak. Szerintem senki sem tudná azt elfelejteni, ahogy a hajóra rókáztál az egész osztály előtt. Ha tényleg ennyire nem ízlett a kaja, akkor nem kellett volna megenned.
-De nem tudtam, hogy nem szeretem a Hawai pizzát. Annyira gonosz vagy! - Kihúztam a hátam mögött levő díszpárnát és az arcához vágtam. - Annyira sokszor próbáltam már elfelejteni azt a rossz emléket, de te mindig újra és újra emlékeztettél rá. Bunkó!
- Jó jó igazad van, bocsi.
- Nem érdekel. Csak magamnak rendelek pizzát, te viszont nem kapsz egy árva falatot sem!
Erik a kezébe vett egy telefont ami a legközelebb volt hozzá - az enyémet -, és felhívott egy pizzériát. Rendelt két szalámis pizzát, aztán elégedetten hátradőlt a kanapén.

Már fél hét óra volt, éppen jó vacsis idő. Valaki csöngetett lent a kapunál, Erik pedig kinyitotta a számára lent az ajtót, hogy a pizzafutár felmásszon az emeletünkre. Mi túl lusták és fáradtak voltunk lemenni magunk.
Kopogtak az ajtón és mivel Erik leragadt a Spongyabobnál, én mentem ajtót nyitni. Lenéztem, hogy kikotorjam a pénzt a tárcámból, de halk kuncogást hallottam meg a fejem felett.
A pizzafutár egy puszit nyomott a fejem búbjára, ezért gyorsan felemeltem a tekintetemet. De amit láttam, az teljesen lesokkolt. Köpni-nyelni nem tudtam, még a pizzákat sem voltam képes átvenni.
- Christopher..? - Suttogtam zavarodottan. - Te meg mit keresel itt?
- Hát rendeltél. MammaPizza pizzát és én kiszállítottam neked.
      - Hé Sally, mi a probléma? Hol van már a pizza? - Hangos csosszanással kijött Erik a nappaliból.

     - Sally..? - Christopher kérdőn rámnézett.
   

Jeremy vagy Christopher?
Kell Eriknek pofon vagy sem?
Kedvenc pizzafajta?

Ha tetszett a rész, egy csillagnak vagy kommentnek nagyon örülnék ❤

Imádom ezeket a srácokat, de az olvasóimat még jobban ~

Snapchat: alexalap2000

♡ 🅟🅤🅢🅩🅘🅚🅐 ♡