Szívem hangos dübörgésbe kezdett, Jeremy felém nyújtotta a kezét.
    Miután kezet ráztunk leült és az asztalra helyezte kávéját egy zebracsíkos fánk kíséretében.
    - Sarah? - Megint elbambultam. Amikor felpillantottam, az előttem ülő helyes férfi már az arcomhoz közel volt hajolva.
    - Bocsánat, nem tudom mi van velem ma reggel.
    Jeremy száját halk kuncogás hagyta el, majd hátradőlve a székében kinézett a napfényben uszkáló utcára.
    - Tudod, nem lehet téged nem felismerni. Túlságosan vonzod az emberek tekintetét. - 'Hogy érti most ezt..?' - Jó értelemben.
    Mintha a gondolataimban olvasna. Lenéztem egy kis mosolyra húzva a szám szélét, és ujjbegyeimmel simogatni kezdtem csészém fülét.
    Pár percig néma csöndben ültünk, de nem éreztem kínosnak a helyzetet. Kellemes melegség árasztotta el mellkasomat és testem többi porcikáját is.
    Tekintetemet felvezettem párszor.. Újra és újra a srácra, aki minden aggodalom nélkül velem töltötte a délelőttjét.

Az ég beborult, az eső pedig eleredt. Az esőcseppek lassan, lustán folytak le a számomra még mindig gigantikus ablakon. Homlokomat a hideg üvegnek támasztottam, hallottam az ereszben csorgadozó friss vizet.
    - Kedves Vendégeink, igazán sajnálom, de nem maradhatnak tovább. A mai napon csak 12-ig vagyunk nyitva. - A pultos elkezdte az asztalokat törölgetni, én pedig Jeremy-vel kivittem az üres csészéinket és a pultra letettük őket.
Kiléptem a boltból és megálltam a kis anyagdarab alatt, ami szárazon tartotta a kávézó ajtaja előtti teret. Nem vittem magammal esernyőt. Nem is néztem meg az időjárás előrejelzést még mielőtt kiléptem volna a lakásból. 'Én hülye...'
    - Mi a baj? - Kinézett a hátam mögül Jeremy, majd lenézett rám. - Haza vihetlek, ha gondolod.
- Megtennéd? Igazán megköszönném. - A remény fénye csillogott szemeimben. Nem kellett agyon áznom és még egy gyönyörű kocsiba is lehetőségem volt utazni.
Jeremy előhúzta a kocsikulcsát a hátsó farmerzsebéből, majd mind a ketten rohanni kezdtünk a parkolóban álló fehér járgányhoz. Kinyitotta az anyósülés ajtaját nekem, majd átkocogott a másik oldalra, hogy ő is beszálljon. 'Igazi úriember.'
A Mercedes halk motorhangja elképesztő volt. Biztos valami új típus. Kitolatott a helyéről, majd elindult az otthonommal ellentétes irányba.
- Jeremy, én a másik irányba lakom. Elfelejtettem mondani. Megtudnál fordulni?
- Nem mondtam, hogy kinek az otthonába viszlek vissza. - Felém fordította a fejét és egy gyors kacsintás után visszavezette tekintetét az útra.
Bekapcsolta az ablaktörlőket. Az eső csak úgy ömlött, mint ha dézsából öntötték volna. A boltok neontábláinak fényei összemosódtak, ahogy a kocsi gyorsan száguldott a már kihalt utcákon. Érdekes, dél volt, de a rossz idő az embereket visszatessékelte házaikba vagy a boltok fedett tetői alá.

...

Tájékozodásom véget ért már abban a percben, hogy nem a panelek felé vettük az irányt. A város peremén családi házak voltak hegyén-hátán, viszont Jeremy még tovább vezetett. Egy nagyobb, fehér családi ház verandájára kanyarodott fel a kocsi és a fehér márványból faragott lépcsők előtt megálltunk.
Jeremy-re néztem tátott szájjal, aki hatalmas nyugodtsággal leállította a motort, kihúzta a kulcsot az indítóból és kicsatolta öveinket.
Kiszállt, majd felszaladt a lépcsőn, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Kinyitotta a gyönyörű ház ajtóját és belépett rajta. Feleszméltem, hogy mégis mi történik és gyorsan összeszedtem magamat és a táskámat. Előre hajoltam a kilincsért, de még mielőtt elérhettem volna, kiestem a nyitott kocsiajtón és egy férfi mellkasnak estem. 'Jeremy.'
Pirulva felnéztem szemeibe és bocsánatot kértem.
- Most mi van? - Alig bírta visszafogni nevetését, miközben az esernyőt tartotta a fejünk fölé. Emiatt szaladt előre a házba.
- Te itt laksz? - Bólogatott.
- Egyedül. - Kacsintott, aztán derekamat szorosan testéhez ölelve bekísért otthonába.
Az esernyőt a folyosón hagyta, cipőjét levette és besétált a nappaliba, a folyosó ott ért véget. Követtem példáját és óvatos léptekkel néztem körbe. Csodálatos volt minden. A dekoráció, a tapéta, a boltíves szobabejáratok.
Jeremy lehuppant a leghosszabb kanapéra, szemben a kandallóval és a falon levő plazma televízióval. Megpaskolta maga mellett a helyet.
Leültem egy kicsit messzebb, mint amennyire közelre akarta. Felállt és eltűnt. 2 perccel később egy kis törölközővel a fején jelent meg.
Leguggolt elém, majd beborította fejemet egy másik ugyanolyan törölközővel, mint amit rajta is láttam.
- Meg kell szárítanunk a hajad. Nehogy megfázz. - Kedves mosollyal dörzsölni kezdte hajamat a törölközővel.
Olyan közel volt. Ameddig ő a hajamat figyelte, lehetőségem volt őt nézni. Az idő mintha megállt volna, csak a kandallóban ropogó száraz fa égésének hangja töltötte be a hatalmas szobát.
Jeremy kezeit a térdeimre rakta, még a fekete farmerom alatt is éreztem meleg tenyereit. Közelebb hajolt.. sokkal. Forróan vibráló levegő szorult kettőnk közé és szemeimet lassan lehunyva vártam következő lépését.
- Éhes vagy? - Hangjában éreztem a mosolyt, amit a reakcióm váltott ki.
Annyira égő volt. Mindenfélét bemagyaráztam a szituációba, pedig csak egy kérdést akart feltenni nekem. Az igazat megvallva, éhes voltam, de nem akartam, hogy tudja.
- Nem. - Ahogy ez a szó elhagyta a számat, a hasam hangos morgásba kezdett.
Lesütött szemekkel öleltem át magamat, reménykedve, hogy a morgás abbamarad szorításom alatt.
- Nem kell hazudnod. Ha megkérdeztem, nagy valószínűséggel azért tettem, mert szeretném tudni rá a választ.
Felállt és kisétált a konyhába, ami a bejárat melletti bal helyiséget jelentette. Láttam. Még amikor beléptünk a házba.
Felálltam, miután remegő térdeim megnormultak és kibattyogtam a konyhába. Sötét mahagóni barna konyhaszekrényekkel volt tele egy fal. Aljukban beépített lámpasor világította meg a fekete márványpultot. Kezemet végighúztam a tökéletesre csiszolt asztallapon.
     Jeremy bekapcsolta az elektromos gáztűzhely két részét, majd egy vízzel teleöntött lábast helyezett fel rá. Felültem az egyik bárpultszékre, onnan mindent láttam. Jeremy hátát, ahogy sürög-forog a konyhában. Láttam a víz bugyogását és ahogy megfő a spaghetti tészta.
     A másik oldalra egy serpenyő került. Alig pislogtam párat és Jeremy már meg is terítette a pultot, amin eddig könyököltem. Elém helyezte a tejszínes garnélarákos spaghettit és elővett két poharat is, amikbe bort öntött.
     Felült mellém a másik üres székre és könyökét a pultra, fejét pedig tenyerére támasztotta.
     - Kóstold meg, kérlek: ez az én specialitásom.
     Ellenálhattam volna...  Vagyis nem. A tányérból felszökő aromák nyáladzásra kényszerítettek, a gyomrom is egyre türelmetlenebbül várta már az ételt.
     Felemeltem a villámat és óvatos mozdulattal feltekertem egy harapásnyit. A végén egy kis rákdarabot is felszúrtam. Semmit sem hagyhattam ki ebből a finomságból. Ahogy számba helyeztem a villát, egy ismeretlenül isteni íz elcsábította izlelőbimbóimat. Örömömben halkan felnyögtem. Az sem érdekelt, ha furának tart.
     - Sarah.
     - Hmm? - Boldogan felé fordítottam a fejemet és vártam a kérdését.
     Ehelyett viszont a hüvelykujját éreztem meg az arcomon, ahogy végigsimít bőrömön.
     - Egy kis szósz volt az arcodon. - Közelebb hajolt, mire lenyeltem gyorsan a még számban tartogatott falatot.
     - Sajnos itt is maradt egy kicsi. - Közelebb hajolt és puha csókot nyomott ajkaimra.
     Olvadoztam, de nem tudom, hogy a meleg tészta tette, vagy a forró férfi, akinek a házában voltam.
     Ezután mint ha mi sem történt volna, megettük amit Jeremy főzött, majd beraktuk a koszos edényeket a mosogatógépbe.
     Átcsoszogtam a teli pocakommal a nappaliba és kigombolt farmerrel hátradőltem a hosszú bőrkanapén. 'Annyira tele vagyok.'
     Becsukott szemmel pihentem, hallgatva, ahogy valaki más is a szobába közeledett. Lassan kinyitottam szemeimet, de abban a pillanatban láttam meg Jeremy izmos felsőtestét az enyém felett támaszkodni.
     Beletúrt a még mindig vizes hajába és felsóhajtott.
- Miért kellett azt írnod a lapra, hogy "semmi 18+"?

——————————————-
Helló mindenkinek, olvasók~
Remélem csodás pénteki napotok van ❤

Ma vagy holnap hozom az Édes Hármasban és a Szex Partnerem új fejezeteit is!

Ha tetszett ez a fejezet akkor nyomj rá egy csillagot és kérlek írj KOMMENTET 😢 pici szívem hiányol titeket~

❤️❤️❤️❤️Snapchat: alexalap2000
Kövess be és láthatod a mindennapi életét a könyv írójának, vagyis nekem 😜💕