Sarah:

   'Mi történt? Hol vagyok..?' Szemhéjaim nehezek voltak, alig bírtam felnyitni õket. Minden szokatlanul világos volt, nem olyan sötét, mint a lakásomban.

   Ahogy elgondolkoztam az otthonom sötétítõ függönyein, eszembe jutott, hogy mi történt. Kétségbeesetten próbáltam kiszabadulni az égõ otthonomból, de nem volt erõm eljutni még az ajtóig sem. 'Kiszabadultam végül? Vagy valaki kimentett? Vagy talán meghaltam? Ez már a másvilág?'

  Amint kiélesedett a látásom, láttam, hogy egy kórházi szobában feküdtem egy ágyon, de mellettem senki sem volt. Egyedül voltam egy nagy kórteremben, ahol minden fehér volt. A faltól kezdve a vázán át, egészen a köntösig, ami rajtam volt. Letisztult érzetet adott a sok ártatlanság, de igazán hiányoltam a színeket, amik mosolyt csaltak volna az arcomra.

  - Jó reggelt. Örülök, hogy felébredtél. - Egy nõvérke lépett az ágy mellé és hatalmas mosollyal végignézett rajtam, majd valamit felírt a kis táblájára.

  - Mennyit aludtam? 2 órát? - Ez után a kérdésem után, a barna hajú, középkorú nõ halk kacaja visszhangzott.

  - 2 órát? Viccelsz? Ez már a 3.nap.

  - 3.nap?! - Egy lassú bólintás volt a válasza.

  - Igen, de a barátod még mindig nem tért magához. Szerencsés lehetsz, hogy ilyen bátor fiúd van, aki kimentett, még mielõtt felrobbant volna a mikrohullámú sütõ a lakásban.

  Hallottam minden egyes szavát, amit a szája elhagyott, de nem akartam hinni a füleimnek. Lefagyva bambultam magam elé és próbáltam megérteni, hogy mégis mi történt.

  - A fiúm..?

  - Igen, Jeremy Kelley. Nem emlékszel rá? Biztos még mindig sokk hatás alatt állsz. Pihenj egyet.

  Megfordult és az ajtó felé vette az irányt. Jeremy nevét újra és újra lejátszottam a fejemben és lehunyt szemekkel reménykedtem, hogy minden rendben lesz vele. A nõvérke éppen kinyitni készült az ajtót, amikor valaki bevágta az ajtót és ordítani kezdett.

  - Mondják el, hogy merre találom õt!! SARAH!! - Elfordítottam a fejemet a hang irányába, de igen ismerõsen csengett. 'Erik?'

  - Kérem. Nincs látogatási idõ, nem léphet be ide. - Szegény nõvérke próbálta visszafogni Eriket, de tudtam, hogy ez nem fog sikerülni.

  - Leszarom, milyen idõ van! 3 napja próbálom meglátogatni, és mindig ugyanazzal az indokkal elküldenek. Engedjen be! Hozzátartozó vagyok.

  - Ó, igen? Mégis ki maga az õ számára?

  Erik csak egy kis szünet után válaszolt.

  - Az exe. - Ezt meghallva azt hittem, majd megfulladok.

  Erik végül sikerrel járt és nyert magának 10 perc látogatási idõt. Amint belépett a szobába és közelíteni kezdett az ágy felé, becsuktam a szemeimet. Leült a mellettem található székre és vett egy nagy levegõt, amit aztán lassan engedett ki.

   - Bocsáss meg. Korán mentem el aznap. Nem gondoltam, hogy ilyen fog történni. - Egy kis ideig hallgatott, majd megragadta a kezemet és felemelte az arcához.

   - Basszus! Mi a francot csinálok, ha te.. - A homlokát a kézfejemre tapasztotta és éreztem, ahogy az egész testével megremegett.

   Gyorsan kihúztam a kezemet a szorításából és megpöcköltem a homlokát, minden erõmet beleadva. Erre felkiáltott és gyorsan megnézte, hogy nem vérzik-e.

   - Ez fájt!

   - Nem érdekel. Mit is mondtál, ki vagy? Az exem? - Erre megállt az állkapcsa mozgása és láttam, ahogy keresi a szavakat.

   - Valahogy be kellett jutnom. Ha mást mondtam volna, tuti nem enged be az a banya. Azt a másik hercegnõt pedig a barátodnak tartják. Mekkora hülyeség már.

   Belegondoltam, hogy milyen lenne, ha Jeremy tényleg a barátom lenne, amitõl mosoly szökött az arcomra. De gyorsan elhesegettem a gondolatot, hiszen õ csak "egy termék volt, amit az internetrõl rendeltem".

   - Õ hogy van?

   - Az a srác? Nem tudom és nem is érdekel. Örülök, hogy te jól vagy. - Megint megpöcköltem a pirosan világító homlokát.

   - Ha õ nincsen, most én sem lennék. Szóval igen is fontos. - Ennyire komolynak még soha nem hallottam magamat.

   - Te pedig nekem vagy fontos. - Erik befeszítette az állkapcsát és láttam, ahogy a homlokán kidagadt egy ér.

   Ezek után megint megragadta a kezemet és felhúzott egy csók erejéig. Lágy volt, de valahogy mégis más, mint amilyen Erik. Amint ajkaink szétváltak, Erik kiviharzott a terembõl, egy bocsánatkérés kíséretében.

   Olyan gyorsan megtörtént az egész, hogy idõm sem volt felfogni a helyzetet. Viszont nem volt idõm ilyenekkel foglalkozni. Látni akartam Jeremyt. Feltápászkodtam és kitéptem a tût a karomból, majd kiléptem a folyosóra. 'Jeremy.. merre vagy?'

   Egy nõvérke jött velem szemben, ezért gyorsan megkérdeztem õt.

   - Az a fiatalember, aki egy hölgyet kimentett egy égõ lakásból?

   - Pontosan. - 'Szóval igaz. Tényleg õ mentett ki onnan.'

   - Megtudhatom, hogy ki maga pontosan? Nem adhatok ki személyes információkat csak így.

   Valamit gyorsan ki kellett találnom, ezért végül egy apró sóhaj kíséretében megválaszoltam a kérdését.

   - A barátnõje. - Szemei tágra nyíltak, de elnézést kért tõlem és megosztotta velem a szobaszámot.

   Rohantam, amennyire csak a testem engedte, majd benyitottam Jeremyhez. Még mindig eszméletlenül feküdt az ágyban. Hajtincsei rakoncátlanul feküdtek a homlokán. Ahogy megláttam, a szemeimbe könnyek szöktek és szipogni kezdtem. Nem érdekelt, hogy élõ-e vagy sem, de kedveltem Jeremyt és szörnyû volt õt ilyen állapotban látni.

   Közelebb léptem az ágyához és megsimogattam az ujjbegyeimmel az arcát. Ahogy megint megakartam érinteni, a nagy semmibõl valaki megragadta a csuklómat és lehúzott az ágyra.

   - Örülök, hogy jól vagy. - 'Jeremy felkelt.'

   Átölelõ karjai közt találtam magamat, mellette fekve. Teste melege megnyugtató érzést árasztott, hangja mégis aggodalmasan csengett.

   - Nincs semmi bajom. Na és te? Te hogy érzed magad? Hívjak egy nõvérk-?

   - NEM. - Lehunyta a szemeit és higgadtan folytatta. - Csak te kellessz nekem. Maradj itt velem még egy kicsit.

   Beleegyeztem és közelebb húzódtam a mellkasához. Betakartam mindkettõnket a fehér takaróval, és ennyi történt kettõnk között a takaró alatt. Semmi több. De mégis elégedett voltam a helyzettel és megkönnyebbültem, hogy Jeremy nem sérült meg.

   - Annyira aggódtam miattad.. - Suttogta halkan.

Nem bírom én ezt a drámát. Szerintetek romantikus gesztus volt Eriktõl, hogy meglátogatta Saraht a kórházban? Vagy idegesítõ bekavaró srác a szemetekben?

Ti voltatok már kórházban több idõre? Én egyszer.

Remélem, hogy tetszett a rész, élvezem a könyv részeinek írását, mindig kikapcsolódom. Ha megtetszett a történet, kérlek hagyj nekem egy csillagot és kommentbe írd le a kedvenc fiú szereplõd nevét.