Sajnálom a csúszást! Gólyatáborban voltam!

2018. Augusztus 11. 100 K az Édes Hármasban könyvemen, köszönöm minden olvasómnak 😭😭❤️❤️❤️
Soha nem gondoltam volna!
♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎

  Keresztbe tett kezekkel eldöntöttem a fejemet oldalra és csak egy ideges sóhajt adtam ki magamból.

  - Remélem, hogy nem az elmúlt egy nap alatt felbukkanó férfiakról szeretnél kérdezni, mert a válaszom akkor is ugyanaz marad: Nem.

  Erik megrázta a fejét és egy pici mosolyra húzta a száját.

  - Most kivételesen nem róluk szerettem volna beszélni. Habár eléggé érdekes... ömm.. ismerõseid vannak.

  Szerintem elpattant egy apró ér a homlokomon, mert igazából engem is érdekelt, hogy Jeremy és Christopher miért tûntek fel olyan hirtelen és aztán mint ha õk is igazi emberek lettek volna, csak simán elhagyták a panelt, egy "igazi" cél felé haladva. Nem tudom, hogy mit gondoljak, de eddig azt hittem, hogy csak akkor "léteznek", amikor én "megrendelem" õket. Valahogy ezeket a jelzõket is fura már rájuk mondani, egy csöppet sem hasonlítanak holmi bábúkra, amiket valaki teremtett.

  Kezdtem elveszteni az eszemet a gondolkodásban, de szerencsére vagy mégsem, de Erik visszarántott a jelenbe.

  - Sarah?

  - Igen? Jaj, bocsi. Mit szeretnél? - Próbáltam levakarni magamat a témáról, ami belülrõl már egy ideje emésztett.

  - Lenne kedved eljönni velem egy buliba ma este? Nem nagyon ismerem még az itteni tömegközlekedést, ezért jó lenne, ha egy ismerõssel mennék.

  Szomorú kutyapofit vágott. Amikor fiatalabbak voltunk, akkor is ezt tette. Közel hajoltam hozzá és felvettem csábos mosolyomat. Végigsimítottam az arcán, mire tenyerembe hajtotta az arcát. Erre felemeltem a másik kezemet és mikor épp lehunyta a szemét, hogy kiélvezze a helyzetet, megpöcköltem a homlokát.

  - A francba, Sarah! - Leült a folyosó kikárpitozott padlójára és a homlokához tapasztva kezeit, felnézett rám.

  - Senki nem mondott még ennyire kedveset nekem <3 - Csak nevetve betoltam a kulcsomat az ajtózárba.

  Hirtelen megfordult velem a világ és már csak egy nagy ajtócsapásra lettem figyelmes. Erik elõttem állt, szemében tûz égett. A kezemben szorongattam a kulcsot, de már az ajtó másik felén voltunk, bent, a lakásom elõterében. Nem tudom, hogyan fordultunk meg, kerültünk be a házba és hogy mikor szedte össze magát Erik.

  - Na ide figyelj, Sarah. Tök rendesen megkértelek, hogy gyere el velem, te viszont szarsz az egészre.

  - És?

  - ÉS..?

  - De most úgy õszintén. Miért is kell, hogy én legyek az a valaki. Majd úgy is lesz ott valami szuka, aki segít. Segít még az õ ágyába is eltalálni.

  Befeszítette az állkapcsát. Nem értettem, hogy mi a probléma, de tényleg.

  - Most Jessie-re gondolsz még középsuliból?

  Elfordítottam a fejemet és megpróbáltam eltolni a közelembõl Eriket.

  - Õ miatta viselkedsz ilyen furán velem?

  - Hagyjuk!

  - Nem, ez egy rohadtul komoly téma és szeretném tudni, hogy mégis mi a fene ütött beléd.

  Felsóhajtottam és csak lenéztem a cipõm orrára. 'Nem akarom, hogy tudd...' Mély levegõt vettem és szépen lenyugtattam magamat, közben pedig visszagondoltam a múltra.

  Abban az idõben eszméletlen sok idõt töltöttem Erikkel, nem is tudom eldönteni, hogy körülbelül ki lakott kinél. Folyton a kapcsolatunkról viccelõdtünk és bárhova mentünk, mindenki egy párnak nézett minket. Pedig csak legjobb barátok voltunk. Egy nap viszont elmentünk egy partiba és eléggé elengedtük magunkat. Õ sokat ivott és sajnos én is. Az emeleti folyosó pont üres volt, ezért pedig óvatlanság miatt megcsókoltuk egymást. Éreztem a kémiát kettõnk között és szerintem nem én voltam az egyetlen, aki ezt így gondolta.

  Szerettem volna vele lenni, de féltem egy kapcsolatot kezdeni. Attól tartottam, hogy ha elkezdenénk járni és HA szakítanánk, akkor azzal egy nagyon jó barátot is elvesztenék. Így tehát amellett döntöttem, hogy az alkohol segítségével a felszínre hozott érzelmeimet eltemettem, és nem engedtem többet a csábításnak.

  Erre Erik ezt egy jó nagy visszautasításnak vette és lebaktatott a lépcsõn. Le. Vissza a táncparkettre, ahol fiúk százai már egy ideje körbeállták Jessiet. Õ volt a suli királynõje. A lányok olyanok akartak lenni, mint õ. A fiúk pedig élvezték, hogy valaki dobálja a fenekét a közönségnek.

  Nem túl sokra emlékszem a többibõl, de egy valami beleégett a retinámba és még a mai napig is látom néha magam elõtt, ahogy a legjobb barátom és a legutáltabb személy egymás karjaiba omolva felfalja egymást.

  A buli utáni napokban pedig az a hír terjengett az iskolában, hogy Erik megdöntötte Jessiet. Nekem sem kellett több. Fájt a szívem, de így legalább biztos voltam abban, hogy a kapcsolatunk tényleg nem mûködött volna.

  - Erik..

  - Igen? - Erik még mindig fel volt húzva, de igazából érthetõ. Ki gondolná azt, hogy én valaha is érzelmeket tápláltam iránta?

  - Miért akarsz most... ennyire velem lenni hirtelen? - Suttogtam alig hallhatóan.

  A szemeimet tenyeremmel lefedtem, aztán engedtem, hogy a sok könnycsepp végig csorduljon az arcom két oldalán.

  - Te sírsz? Ó, basszus! Ne, kérlek ne. - Erik pánikolni kezdett, aztán gyorsan leültetett az ágyra.

  - Ha ennyire nem szeretnél a buliba jönni, akkor nem kell. Ne vedd magadra a hülye beszólásaimat.

  Átkarolt és addig simogatta a hátamat, ameddig jobban nem éreztem magamat, a kiadós sírás után. Ezt már több idõn keresztül visszatartottam magamban és most valahogy jól esett ezt mind kiadni magamból.

  - Nincs semmi baj. Én mindig itt leszek. Meg azt hiszem az a pöcsfej is. - Chrisre gondolt, mire felröffentettem.

Remélem senki nem haragszik, amiért elmaradt egy posztolás, de tényleg nem tudtam megoldani.

Ha nem haragszol, csillagozd be a fejezetet <3

Most jó sok új információ jött Erikkel és Sarahval kapcsolatban, remélem tudjátok követni az eseményeket.

MÉGEGYSZER KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKI BELEOLVASOTT, KOMMENTELT ÉS CSILLAGOZOTT AZ ÉDES HÁRMASBAN SZTORIMON! Ti vagytok a mindenem 💕💕

Snapchat: alexalap2000

♡ 🅟🅤🅢🅩🅘🅚🅐 ♡