Két hétre elutazom, ezért ha szeretnétek a nyaralásom alatt is fejezeteket, akkor csillagozzátok be ezt a részt! Puszi~
✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿

- Ummm... - Próbáltam egy olyan választ megadni, ami nem hangzott túlságosan furán egy ilyen szituációban. - Sally a gyerekkori becenevem. Erik által.
Vártam és figyeltem Christopher reakcióját, nem tudtam hogyan reagálna egy ilyen helyzetre. Az igazat megvallva, én sem tudom, hogy mit tettem volna az ő helyében. De Christopher csak mosolygott és előrenyújtotta a pizzás dobozokat. Csak egyetlen bökkenő volt ezzel, még pedig az, hogy Erik közbelépett és átvette a kiszállított kaját, a vállamat pedig átkarolta és szorosan maga mellé húzott. Ez engem is váratlanul ért, de rajtam kívül más is meglepődött. Christopher homlokán egy ér kidudorodott és összeráncolt homlokkal próbálta me értelmezni azt, amit eddig látott. Mély levegőt vett, feltürte az ingujjait és elsüllyesztette kezeit a farmerzsebében.
- Egy lesz. - Erik erre boldogan letette a pizzákat a konyhapultra, aztán belenyúlt a zsebébe, hogy pénzt kotorjon elő.
- Egy dolcsi? Komolyan? Nagyon jó fej vagy, haver. Kös-...!
Chris meg sem várta, ameddig Erik befejezte a mondatot, kihúzta a jobb kezét a meleg zsebből, ökölbe szorította, majd egy jó nagyot bekevert Erik. Egy méterre az ajtótól landolt szegény áldozat, orrából pedig folyt a vér erősen. Elakadt a lélegzetem és gyorsan a még mindig feltartott ököl elé álltam, karjaimat pedig oldalra kinyújtva próbáltam elállni a félisten útját.
- Christopher, kérlek ne! Szerintem eleget kapott. - Hátranéztem és Erik szerencsére már feltápászkodott a földről.
- Mégis mi a franc folyik itt?! Felhívod azt a pizzás éttermet, ahol futárként dolgozom, és mire idejövök, addigra már ez a féreg rajtad lóg! - Átöleltem, mert megint elakart indulni az így is jól elvert paneltársam felé.
- Kérlek nyugodj le, nem történt semmi. Kiskorom óta ismerem, csak biztos.. - Hátrafordultam és összeszűkített szemekkel meredtem Erikre- ... elkényelmesedett.
- Hát nagyon remélem, mert ez most nagyon felbaszott.

Szomorúan lehajtottam a fejemet, mire Christopher felemelt és megpörgetett a levegőben, miközben a fenekemet markolászta. Feljebb emelt és tenyereit a combom alá helyezve megtámasztott. Lábaimat dereka köré fontam, erre kilépett a folyosóra, átlépett a másik oldalra és nekidöntött a lakásom bejárati ajtójának. Elkezdte csókolgatni a nyakamat és közben a kilincset kereste.
- Hé! Fogd vissza magadat. Itt vagyunk a folyosó kellős közepén. - Annyira bevörösödtem, hogy szinte már eggyé váltam a mahagóni faajtóval.
- De tudnia kell, hogy az enyém vagy. - Morgott a fülembe Chris.

Pár percnyi próbálkozás után Christophernek bekellett látnia, hogy nem tudott bejutni a lakásba, mert bezártam az ajtót, amikor elmentem otthonról. Visszafordult a nyitott lakás irányába és egyenesen Erikre meredt. Én inkább hátra sem néztem, a fiúk biztos villámokat szórtak a szemükkel.
A "fogvatartóm" végül beadta a derekát és lassan ereszteni kezdett a földre, de még mielőtt a lábam a padlót érhette volna, belemarkolt látványosan a hátsómba. Ez fura hangokat váltott ki Erikből, aki már rég összeszedte magát és összefont karokkal kísérte figyelemmel az elmúlt pillanat eseményeit.
- Most az egyszer megúsztad, "Haver". - Mutatóujjával pár fenyegető legyintést tett ellensége irányába, aztán a szemébe húzta a baseball sapkáját és elsétált.
A nem kifizetett pizzákat pedig meghagyta, aminek én különösen örültem, mert farkaséhes voltam. Lekaptam az én adagomat a pultról és betipegtem a nappaliba. Felbontottam az ínycsiklandó illattal befedett dobozkát, és elkezdtem enni, mint ha mi sem történt volna. Szerettem volna meggyarazáni Eriknek a történteket, de magam sem tudtam, mi ütött Christopherbe. Legutóbb Jeremy után sem akadt ki, ezért nem értettem miben különbözött a mostani szituáció. Az összevert srác elfoglalta a helyet mellettem, de a pizzát nem hozta magával. Láttam az arckifejezésén, ahogy a fogaskerekek kattogtak odabent.
- Ez meg mégis ki volt..? - Majdnem félrenyeltem a falatot, nem számítottam arra, hogy Erik rákérdez.
- Hát.. Tudod.. Ő és én..
- Együtt vagytok? - Szemeim tágra nyíltak és szóra nyitottam a számat, de egy hang sem jött ki rajta.
- Eh... Mmm... Nem igazán mondanám ezt a kapcsolatunkra. - Mutatóujjaimat összeérintgettem.
- Akkor meg mi van? - Egy felhúzott szemöldök kíséretében fordult felém egy szempár.
- Hát.. Itt-ott találkozunk néha. Hm... Mindegy. Te egyébként jól vagy?
- Mivel még a helyén vannak a fogaim, igen. - Megdörzsölgette az állát, aztán sóhajtott egyet.
A maradék időnk eléggé kínosan telt el, főleg miután a "nem pasim" pasim szétverte a képét. Egy komédiás sorozat ment a televízióban és azokon általában mindig könnyezve elnevetem magamat, de a mai mozieste nem úgy alakult, mint képzeltem volna valaha is. Aminek viszont örültem az az idő volt. Negyed óra múlva találkozhattam Jeremyvel, ami azt jelentette, hogy az Erikkel eltöltött igen érdekes napnak vége volt és nekem átkellett mennem a lakásomba, hogy átöltözzek és rendbe tegyem magamat.

Este 10 órakor egy fehér virágmintás, vékony, mustársárga ruhácskában indultam meg lefelé a lépcsőkön, mert úgy emlékeztem, hogy ezt beszélte le velem. Amint kiléptem a panel földszinti bejáratán, sokkal felszabadultabbnak éreztem magamat. A kínos szituációt is sikerült félreraknom magamban. Nem akartam semmit sem elrontani a Jeremyvel való találkozásomkor. Szépen letipegtem a lépcsőn és a park felé vettem az irányt. Nem láttam Jeremyt sehol, ezért arra gondoltam, hogy ott várnám meg.
- Várj! - Ahogy megfordultam, Jeremyt láttam felém kocogni, ,ezért rögtön megálltam.
- Sarah, annyira hiányoztál. - Jeremy felemelte a kézfejemet és megcsókolta a tejetét, majd átfonta a karomat az övén és megfordultunk. Egyenesen a panel felé indult el, pontosan onnan, ahonnan az előbb kijöttem.
- Most visszamegyünk? De éppen most jöttem ki onnan. - Erre csak mosolygott.
- Igen tudom. De én még nem is láttam az ágyadat és nagyon érdekelne, hogy mennyire kényelmes. Mennyire recseg, nyikor-... Tudod mit? Felejtsd el amit mondtam. Majd úgy is meglátod miről beszélek.
Visszamentünk teljesen a lakásomig, aztán csendesen benyitottam. Nem akartam felhívni magamra a figyelmet a többi szomszédok pihenése érdekében, de főleg nem akartam, hogy Erik egy másik férfivel lásson meg. Mondjuk lehet, hogy másodjára is ő maradt volna alul, de nem szerettem volna azt a verekedést élőben látni.
Bezártam az ajtót, aztán mire megfordultam, Jeremy már félmeztelenül, póló nélkül állt az ágyam mellett és az alsó ajkába harapva nézett rajtam végig.

- Annyira csinos vagy ma. ❤ - Mondta, majd kigombolta a nadrágját.

Szerintem Erik nem érdemelte meg az ütést, de nagyon sokan szerettétek volna.

Sorrendben kérem: Christopher, Jeremy, Erik

Ha tetszett a rész akkor egy csillaggal vagy kommenttel fizesd meg a munkámat, kösziii

Snapchat: alexalap2000

♡ 🅟🅤🅢🅩🅘🅚🅐 ♡