A folyóparton leállítottuk a motorokat, illetve Mia a kocsit. Közülünk ő az egyetlen, aki inkább kocsit vezet, mint motort. Meg kell hagyni elég jól néz ki a kocsija, mellesleg a hangja is egyedi.

A fapadokra ültünk le, Sierra az asztalt választotta inkább. Mellém Josh, és Jenny vágódott le, Jenny mellé betuszkolta magát Nathan, a többiek velünk szemben ültek.

- Szóval, mi az a mesélni való?- lökte meg a vállamat Jenny. Pár másodpercig bambán bámultam magam elé, hogy miről beszél, aztán végül rájöttem.

- Hát ugye apa összejött Helen-nel, és ma jelentették be, hogy tavasszal összeházasodnak. - mindenkire néztem, csak Matt-re nem, ami lehet feltűnő volt, vagy rosszul esett neki, de nem tudok ránézni. Egyszerűen elöntik az emlékek az agyamat, és zavarba jövök.

- Akkor a mostohaanyád lesz?- pislogott Melody.

- Ha azt vesszük, igen. - bólintottam.- Viszont mondta, hogy nem kell anyaként tekintenünk rá.- vontam vállat.

- És a srác milyen?- vigyorgott Ruby.

- Ma vágtam a fejéhez, hogy utálom.- nevettem el magam. - Nem tetszik neki, hogy apa, meg az anyja összeházasodnak, és megkért, hogy segítsek tönkretenni a kapcsolatukat, én meg visszamondtam ezt a lehetőséget, erre jött azzal, hogy akkor megkéri Mason-t. - kis düh fogott el, ahogy a korai délutáni beszélgetésre gondoltam.

- Szerintem egyikőtöknek sem tetszik a helyzet, nem csak neki.- lóbálta lábait az asztalról Sierra.

- Jól gondolod. Mason meg nem volt otthon, szóval magamra vállaltam, hogy elmondom neki én, de kiakadt, és ott alszik az egyik haverjánál. - könyököltem fel az asztalra.

- Majd megbékél.- nyugtázta Josh.

- Egyszer muszáj lesz neki.- bólintott Nathan.

- Veletek mizu? Suli, egyetem?- néztem körbe barátaimon.

- Teljesen kivagyok!- sóhajtott fel Josh.- Ez az érettségi nem nekem való! Van még pár hónap, de már most eszem miatta az ideget.- rázta fejét.

- Nyugi, ha Nathan-nek meglett, neked is meglesz.- mosolygott rá Melody.

- Kapd be, Madárfing.- grimaszolt rá a fiú.- De igen, te okosabb vagy, mint én, sikerülni fog. - nézett mosolyogva a fiúra.

- Ha most kivagy, mi lesz, ha mész egyetemre?- biccentett felé Jenny.

- Biztos nem megyek egyetemre.- rázta hevesen fejét a fiú. - Örülök, ha ez meglesz.

- Srácok...- szólt halkan Mia.

- Igen?- kérdeztük egyszerre.

- Megkívántam a zselés szaloncukrot. - sütötte le szemeit.

- Most múlt el karácsony, nem ettél eleget?- nevetett fel Sierra.

- Nem szeretem.- nézett rá hosszú barna hajú barátnőm.

- Oh...- csendesedett el Sierra.- OH! Ez tudod mit jelent!- ugrott le az asztalról.

- Nem vagyok terhes!- kiabált rá a lány.

- Ki tudja.- motyogta Nathan. Matthew nagyon csendben volt, ami nem jellemző rá. Vagy zavarja, hogy itt vagyok, vagy nem tudom. Ha zavarja a jelenlétem menjen el, nem fogom itthagyni miatta a barátaimat.

- Kivel voltál utoljára, Mia?- incselkedett vele Jenny.

- A bátyáddal.- nyújtotta rá nyelvét a lány. Jenny elnevette magát. - És azon kívül, hogy utálod a srácot, jól néz ki?- könyökölt a padra, kíváncsi szemekkel meredve rám, ártatlan mosollyal.

- Nem is tudom.- gondolkoztam el.- Nem rossz, de beképzelt, önelégült, bunkó, arrogáns.- soroltam fel a szavakat, amik eszembe jutottak Aiden-ről.

- Mindig túlzol. - legyintett Melody.

- Magas.- néztem el oldalra.- És dús, göndör barna haja van.- Aiden arca akaratom ellenére ugrott be lelki szemeim előtt. Úgy meséltem el, hogy néz ki, mintha egy fényképről kellett volna mondanom a dolgokat.- A szemei nagyon barnák, szinte feketék, és rohadt ijesztő tud lenni vele, amikor a semmibe bámul. Arca karizmatikus, tipikus szépfiú a rosszfiúban. Látszik rajta, hogy jár gyúrni, a pólói kicsikét nagyon feszülnek. Motorozik.- fejeztem be mesémet.

- Cass, kérdezhetek valamit?- hajolt közel Ruby.

- Igen?- pillantottam rá.

- Miért mosolyogsz úgy, mint aki máris beleszeretett?- vigyorodott el, az én arcomat meg ellepte a pír. Észre se vettem, hogy mosolygok.

- Motorozik.- nyögtem ki összezavarodva.

- Ráadásul bunkó. Az esete.- tette hozzá játékosan Sierra.

- Nem az esetem. - ráztam fejemet.- De nem rossz pasi, így belegondolva.- vontam vállat.

- Hát. Én is szerelmes lettem.- dünnyögte Nathan. Játékosan csaptam meg a vállát átnyúlva Jenny háta mögött.

- Azért bemutathatnál neki.- sóhajtott Mia.

- Te az emberek bátyáira buksz?- nézett rá Jenny.

- Nem, csak a tiédre.- küldött felé puszit a lány. A téma ezután elterelődött, én pedig végre ránéztem Matthew-ra. Mint aki másik világban járt volna, úgy ült karba tett kezekkel, kinyúlva a padon. A többiek annyira el voltak foglalva a társalgással, hogy észre sem vették, hogy Matthew lélekben nincs köztünk, én pedig nem mertem hozzászólni.

Éjfél körül indultunk el haza. A többiek leváltak, egyedül Matt maradt velem, amíg haza nem értem. Hazakísért. A motort betoltam a garázsba, utána visszamentem hozzá.

- Kösz, hogy hazakísértél.- álltam meg előtte.

- Nincs mit.- ajkaimat összepréselve bámultam a földet. Most mondjak még neki valamit, vagy menjek be? Ahogy elnézem Aiden haverjai még itt vannak.

- Én- egyszerre kezdtünk bele, amire ránéztem. Mind a kettőnk egyforma meglepettséggel nézett a másikra.

- Mondd te.- engedte át az elsőbbséget.

- Nem, mondd te.- ráztam fejemet.

- Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom, és ha szeretnél bármiről beszélni megtalálsz.- mosolygott kedvesen.

- Mit sajnálsz?- firtattam halkan.

- A helyzetet, amibe kerültél a tesóddal.- megvilágosodva bólintottam. Szerintem tudja, hogy ha lenne valamilyen bajom, nem őt keresném fel.

- Annyira nem gáz szerintem. - néztem újra a földet.- Helen-t bírom, csak a két fiúnak kéne megbékélnie. - világítottam rá a problémára.

- Tényleg, ha bármi baj van szólj, még ha a sráccal is vannak gondok.- helyeselve bólintottam.

- Kösz, hogy meghallgatsz.- pillantottam rá.

- Alap dolog.- mosolygott szelíden. - Megölelhetlek?- tette fel a kérdést halkan. A szívem nagyot dobbant, amint felfogtam mit szeretne. Csak egy ölelés, semmi nagy dolog, nem értem miért paráztam be.

- Aha.- feleltem halkan. Matthew közelebb lépett, és karjai közé zárt. Elfelejtettem milyen őt megölelni, az a nyugtató érzés, amivel hat rám, illetve hogy még többet akarok öleléséből, hogy azt akarom sose engedjen el, újra előjött. Nem tudom meddig öleltük egymást, talán kevesebb, mint fél másodperc, vagy több, de egy picit eltolt magától, viszont nem annyira. Vettem a bátorságot, hogy felnézzek szemeibe. Keze arcomra vándorolt, s azt a kis helyet kezdte megszűntetni, ami köztünk volt. A szívem közben úgy dobogott, hogy a lábaim zsibbadni kezdtek, derekába kapaszkodtam, valamint a karja is támaszt nyújtott, ami derekamnál fogva tartott. Ajkaink összeértek, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy örülök, boldog vagyok, vagy csalódtam magamban, amiért a volt barátomnak hagytam, hogy megcsókoljon.

A bejárati ajtó nyitódására azonban ijedten rebbentünk szét, mintha valami tiltott dolgot tettünk volna. Lehet az volt, és Sierra fejemet veszi, ha erről beszámolok neki.

- Hoppá, azt hiszem valamit megzavartunk.- egy raszta hajú srác állt az ajtóban, mellette Aiden, mögöttük a többi barátjuk.

- Nem az ajtóban kellene feltérképezni a másik száját.- lépett ki a házból Aiden. - Szépen be tudsz mutatkozni a barátaimnak.- suttogta fülembe, ahogy elhaladt mellettem. Szemeimet forgatva néztem vissza Matt-re.

- Ne haragudj miatta.- biccentettem Aiden felé, aki ez egyik motorhoz sétált. A barátai voltak vagy tízen, ha nem többen. Mind kijöttek a házból, és járműveikhez tartottak.

- Semmi baj.- mosolygott Matt.

- Klassz motor haver!- jött oda hozzánk egy srác. Alacsonyabb volt, és vékonyabb, talán még fiatalabb is. Arcán izgatottság csillogott, ahogy végig nézett Matthew motorján.

- Kösz.- biccentett felé Matt.

- Kawasaki H2R?- járta körbe a kissrác.- Egyébként, Luca.- nyújtott kezet.

- Matthew.- fogadta el. - Most megyek, vigyázz magadra.- lépett közel, és homlokomra adott egy puszit.

- Te is az úton.- erőltettem magamra egy mosolyt. Megvártam, amíg feltette a sisakot, és beindította a motort. Ahogy elindult rendesen meghúzatta a motort. Szemeimmel követtem végig távolodását, ekkor találkozott a tekintetem Aiden tekintetével. Fagyosan nézett engem, feszült állkapoccsal. Mint akire mindjárt ráveti magát, és kinyírja.

- Te vagy Cassie, igaz?- Luca vékony hangja szakította meg a figyelmemet Aiden szemeiről.

- Igen.- néztem az alacsony fiút.

- Örvendek.- nyújtotta kezét mosolyogva.

- Én is.- ráztam meg kezét kicsit furcsálva közvetlneségét. Aiden többi barátja vagy nem foglalkozott velem, vagy csak bámult, mint az a csaj Aiden mellett. Nem volt annyira ijesztő a tekintete, viszont látszott rajta, ő is gyilkolna. - Jó éjszakát.- köszöntem el Luca-tól, utána elindultam be.

- Jó éjt!- kiáltott rám.

A cipőmet levettem, utána a konyhába mentem megnézni, mire kellett Helen-nek a krumpli. Mikor megláttam a konyhaszekrényen a tál sültkrumplit, mellette a csirkenuggetseket szemeim úgy csillantak fel, mintha a világ legdrágább ajándékát kaptam volna meg. Sisakomat le is tettem, a tálat, és a tányért áttettem az asztalra, majd neki láttam enni.

Az eszem az előbbi csókon járt, igaz nem volt olyan hosszú, de valamit megmozgatott bennem. Nem azt mondom, hogy a csók hatására visszavágyok Matthew-hoz, csak a régi érzést idézte fel, ami túl jó volt a feledéshez.

Odakintről motorok hangja szűrődött be. Gondolom Aiden barátai mennek haza. Telefonom jelzett, miszerint jött egy üzenetem. Felnyitva láttam meg Matt profilképét. Habozva néztem meg az üzenetet, de csak annyit írt, hogy ne haragudjak a csókért. Aiden pont akkor ért be a konyhába, mikor elküldtem az üzenetet.

- A barátod?- állt meg az ajtóban, oldalával nekitámaszkodott az ajtókeretnek.

- Hmm?- néztem rá kerek szemekkel, teli szájjal.

- A srác, a barátod?- forgatta szemeit.

- Szerinted, ha megcsókolt?- kérdeztem vissza. Próbáltam nem árulkodó jeleket adni arról, hogy nem az, remélem nem veszi észre.

- Túl mazna hozzád.- cinikusan nevettem fel.

- Kösz a megállapítást, Szerelem Doktor.- folytattam az evést.

- Nem gondoltad meg magad?- ült le az asztalhoz, velem szemben.

- Abban, hogy segítsek tönkretenni a kapcsolatukat?- csendben bólintott. - Nem.- vágtam rá. - Talán meg kéne békélned, és élni tovább az életed. - vontam vállat.

- Úgy, ahogy Mason?- kérdésére megálltam az evésben.

- Mason ott leragadt, hogy anya meghalt, és mint mondtam, hagyd ki a kis tervedből!- váltottam fenyegető hangnemre.

- Én meg ott ragadtam le, hogy anyám közölte apámmal, hogy elvál!- vágott vissza. Nem is tudom, melyik a súlyosabb esett; elválás, vagy halál.

- Segíthetnétek egymásnak felépülni, nem tönkretenni mindent. - néztem szemeibe. Hirtelen jutott eszembe, hogy Sierra azt mondta az esetem. Melegség tört rám, zavarban éreztem magam.

- Egyébb ötletek?- mosolygott megjátszott kedvességgel.

- Hagyj békén.- bólogattam, ahogy ez eszembe jutott.

- Már csak azért se, mert úgy jobb neked.- mosolygott még mindig.

- Hát, ha ennyire szeretsz velem lenni.- vontam vállat. Ha ő nem megy, és hagy magamra, akkor megyek én. A kaját eltettem a hűtőbe, azután sisakomat megfogva indultam el a szobámba. Aiden követett. A lépcső közepénél jártunk, mikor meguntam, hogy jön utánam. Hirtelen fordultam felé, amire megszeppent. - A szobámba nem akarsz követni?- húztam magasra mindkét szemöldököm.

- Nem követlek. Tudod, egymás mellett vannak a szobáink.- húzta ki magát, de a lépcsőnek köszönhetően fél fejjel így is alacsonyabb volt. - De ha már így felajánlod...- nézett végig rajtam.

- Legszívesebben lelöknélek, remélem tudod.- vágtam komoly arcot.

- Én inkább nem mondom, mit csinálnék veled legszívesebben.- suttogta rekedtes hangon, ravasz mosollyal az arcán. Fejemet elfordítottam róla, mély levegőt vettem, végül hátat fordítottam. Magamban bosszankodva folytattam utamat a szobámba, mögöttem Aiden csendben lépkedett. Zsebemből kivettem a szobám kulcsát. - Jó éjszakát.- szemem sarkából oda pillantottam, de nem mondtam semmit. Inkább bementem a szobámba. Majd akkor lesz jó éjszakám, ha Mason-t biztonságban tudhatom.

Cuccaimat a helyükre tettem, utána pizsamámat szedtem elő. Egy gyors zuhany után fáradtan dőltem bele az ágyamba, várva, hogy az álom rám találjon. Annyira nem kellett várakoznom, viszonylag hamar elnyomott az álom, aminek hálás voltam, hiszen holnap munka. Lehet nem vasárnap este kellett volna kimaradni a barátokkal, viszont régen láttam már őket, Sierra kivételével.

Hajnali háromkor arra keltem fel, hogy egy mély hang járja át a házat. Egy motornak a hangja, ami nem az enyém volt, a hang nem stimmelt az enyémmel. Bár ez is mély volt eléggé, kissé üveges is volt. Ismerős volt, de nem tudtam honnan. Biztos Aiden gondolt egyet, és elment motorozni. Örülök, hogy hajnali háromkor jött rá a motorozhatnék.

Puffogva igazgattam meg párnámat, és aludtam tovább hét óráig.